Ha a bevezetett pénzügyi szankciók eredményesek is lesznek, hosszú távon számítani kell az Európai Unióra nehezedő nyomásra.
Oroszország Ukrajna elleni támadását széles körben elítélte a nemzetközi közösség, és egyrészt nagyon látványos, másrészt pedig némileg hatékony szankciókat vezettek be. Ilyen például a légtereket blokkolása, egyes bankok kizárása a nemzetközi kereskedelemből, a dollár és euró befektetési alapok elérésének blokkolása. A huszadik század óta gyakoriak a pénzügyi szankciók, és leginkább a Nyugat demokráciái alkalmazzák. Hatékonyságuk azonban nem egyértelmű – különösen akkor nem, ha egy olyan ország ellen irányulnak, amelynek lakosai az államot nem feltétlenül és kizárólagosan a saját jólétük megteremtőjének tekintik, hanem egy ennél erősebb érzelmi szállal kötődnek hozzá.
Oroszország ellen bevezetett pénzügyi megszorítások nem új keletűek. Legutóbb 2014-ben, a Krím-félsziget de facto annektálása után a nemzetközi közösség szankciókkal válaszolt. A globalizációval járó gazdasági összefonódások miatt a bevezetett intézkedések az azt elrendelő országok gazdaságára is súlyos csapásokat mértek, így például egyes becslések szerint az EU 100 milliárd eurót is veszíthetett. Csakhogy a szankciók akkor sem érték el céljaikat – Oroszország újabb hadműveletet indított Ukrajna ellen.
A korábbihoz képest a most bevezetett pénzügyi retorziók élesebbek, hiszen többek között Oroszország 630 milliárd dolláros devizatartalékának befagyasztásához vezethetnek. Ennek több és szerteágazó hatása lehet. Először is, az orosz bankokat és valutát meggyengíti – ennek első jele volt az, hogy az orosz jegybank csaknem megduplázta az alapkamatokat. Az intézkedés hatását az orosz lakosság most még kevésbé érzi, ám a következmény rövid időn belül a lakossági árakban is jelentkezni fog. Bár egyes elemzések szerint ez elvezethet az uralkodó politikai osztály, így Putyin elnök bukásához is, jelen esetben ez még nem biztos. Külső nyomásra bekövetkezett gazdasági nehézségekre rendkívül jól lehet kampánytémát építeni, és a külső erőkkel szembeni ellenállást erősíteni. Nem biztos, tehát, hogy az orosz lakosság többsége Putyin elnök ellen fordulna.
Másodszor, a pénzügyi szankciók hatással lesznek a globális piacokra is. Ebben különösen fontos szerepe lesz Kínának, hiszen egyrészt az orosz jegybanki tartalékok legnagyobb külföldi tulajdonosa, másrészt Oroszország első és legnagyobb kereskedelmi partnere. Ezért sem meglepő, hogy Kína nem csatlakozott a pénzügyi megszorításokat alkalmazó államokhoz. Várható, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok tovább erősödnek, sőt elképzelhető, hogy idővel Oroszország a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség tagállamaival is szorosabb együttműködést alakít ki. Mint írtuk, a legújabb szabadkereskedelmi együttműködési megállapodás rendkívül hatalmas piacot hozott létre, hiszen a globális GDP csaknem 30%-át, valamint a világ népességének egyharmadát teszi ki. Egy orosz együttműködés során különösen várható a régió megerősödése.
Harmadszor, Oroszország válaszlépésként emelni fogja a már eleve nagyon magas energiaárakat. Mivel az EU elsődleges energiabeszállítója Oroszország, ez rendkívül súlyosan fogja érinteni az európai piacokat. A növekvő infláción túlmenően az energia hiánya, vagy túl magas ára akár komoly ellátási zavarokat is okozhat Európában. Kérdéses, hogy milyen gyorsan és hatékonyan lesz képes az EU előállítani és szállítani a szükséges energiát, miközben igyekszik megfelelni a rendkívül szigorú klímavédelmi céljainak. Jelenleg úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi célokat villámgyorsan fölülírta az energia hiányának fájó és fázós realitása.
Összegezve, a bevezetett szankciók nem biztos, hogy meggyengítik Putyin elnök politikai hatalmát. Amíg Európa a saját energiaszükségleteinek ellátásával fog küzdeni, Oroszország egy szorosabb együttműködést alakíthat ki a nyugati demokráciák nagy gazdasági kihívójával – Kínával, valamint az ASEAN országaival. Mindez csak tovább növeli az EU sebezhetőségét és élezi a globális ellentéteket.
