A francia soros elnökség prioritásai közé tartozik a migrációs politika megreformálása, amely rugalmas szolidaritással vágná el a kötelező kvóta által okozott gordiuszi csomót, a befogadást ellenzők számára pénzügyi kötelezettségeket írva elő. Macron francia elnök kiegészítésképp uniós, miniszteri-szintű „Schengen-tanácsot” hozna létre, amely megteremtené a migrációs politika EU-s koordinációjának lehetséges alapjait. Mennyire lenne hatékony egy ilyen szervezet?
A schengeni vívmányok fenntartása és működtetése az EU gazdaságának motorjaként, valamint a tagállamok állampolgárai számára szociális és gazdasági előnyei szempontjából bír jelentőséggel. Bármely EU-s tagállam állampolgára utazás, munka vagy letelepedés során élvezheti a schengeni térség adta előnyöket, a „határtalan Európát”. A „Szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” működését jogilag is meghatározzák akár a határellenőrzés, a bevándorlás, az igazságügyi, valamint a rendőri együttműködés szintjén. Ennek ellenére Schengen nem csupán belső, hanem külső biztonsági dimenzióval is bír. Az EU tagállamok számára komoly feladatot jelent a külső határok védelme, amelynek kötelezettségét a Szerződések is előírják a tagállamok, köztük Magyarország számára is. Az EU határainak megerősítését nem csupán a 2015-ös rekordméretű migrációs válság, hanem a keletről érkező destabilizáló tevékenységek, valamint a globális pandémia megjelenése is szükségessé tette. A harmadik országokból érkező állampolgárok beutazása az unióba szigorodott az ETIAS – egy utasinformációs és engedélyezési rendszer – bevezetésével. Ez egyfajta előszűrést alkalmaz, valamint az EU pénzügyi bevételeit is növeli. Ez szigorítja a vízumkényszer alatt nem álló személyek unióba történő belépését. Az irreguláris, nem a hivatalos csatornákon keresztül érkezők számára pedig biometrikus azonosítás után engedélyezhetik vagy tagadhatják meg a schengeni térségbe való belépést.
A migrációs nyomást, a terrortámadásokat és a szervezett bűnözést megakadályozó rendszer kiépítése nagyfokú rugalmasságot igényel, mind a tranzit-, mind a frontországok részéről. Az EU-ban a tagállamok érdekütközése az elmúlt években komoly vitákat váltott ki Tanácsi szinten, viszont a francia elnökség erőpróbája lesz a következő fél évben egy működő, magas politikai szinten jóváhagyott rendszer felállítása. Macron elnök az eurozóna kormányzásához, az eurocsoporthoz hasonló rendszert képzelne el. Ennek következő lépése lehet egy úgynevezett kormányfői szintű „Európai Biztonsági Tanács” létrehozása is, amely kötelező erejű döntéseket hozna. Az újraválasztásért küzdő francia elnök számára belpolitikai plusz pontokat is hozhat egy ilyen kezdeményezés sikere, hisz Franciaországnak az elmúlt években több terrortámadással, ennek kapcsán pedig csökkenő társadalmi bizalommal kellett szembenéznie. A Schengen Tanács tehát miniszteri szinten hozna döntéseket a belső határnélküliség és biztonság fenntartása, valamint az EU külső határainak azonnali védelme érdekében, amennyiben ezt a frontországok érdeke is megkívánja. Hiszen látható, hogy akár Spanyolország, akár Görögország továbbra is nehezen birkózik meg a folyamatos migrációs nyomással, ezen az európai szintű segítség tudna enyhíteni.
Az EU-s tagállamok együttműködése nem létezhet Schengen nélkül. Az igazságszolgáltatás, a bűnüldöző szervek, a nyaralni és dolgozni vágyók, az üzleti kapcsolatok kialakítására törekvők mind profitálnak a belső határok lebontásából. Ennek folyamatos működtetése és megerősítése az EU globális versenyképességét is növeli, hovatovább identitásképző erővel is bír. Hiszen nem találunk ma olyan rendszert, amelyben 27 ország belső határait lebontva működik együtt gazdasági, szociális, kulturális, rendőri és igazságügyi együttműködés területén. A következő fél év francia erőpróbája lesz a javaslat elfogadtatása és felállítása, remélhetőleg az uniós polgárok biztonságát és életminőségét javítva ezzel. Ahogy a mondás tartja, a puding próbája az evés – a kérdés, hogy kinek mekkora lesz az étvágya.
A kép forrása.
