A múlt hét folyamán, február 24-én a szlovák kormány elfogadta az állampolgársági törvény módosítását, amely többek között arról rendelkezik, hogy szlovák állampolgárságukat azok is visszakaphatják, akik korábban „saját akaratukból” lemondtak róla, illetve általánosságban véve könnyebbé teszi a szlovák állampolgárság felvételét. Emellett Ukrajnában előkészítés alatt áll a nemzeti kisebbségről szóló törvény, amely – elviekben – szabályozná az Ukrajna területén élő nemzeti kisebbségek identitásának és egyenlőségének védelmét, azonban a sajtóban a törvénytervezettel és tartalmával megjelent eddigi tájékoztatás szerint az jócskán alulmúlja az ezzel kapcsolatos várakozásokat.
A szlovák állampolgársági törvény módosításával kapcsolatos javaslatot a szlovák kormány a Belügyminisztérium előterjesztésére fogadta el múlt hét szerdán, amelyet azonban még a parlamentnek jóvá kell hagynia, és amelyre a szlovákiai magyarság, illetve egyéb kisebbségekhez tartozók is sokat vártak, azonban egyes szakértők szerint a most elfogadott módosítás csupán adminisztratív könnyítést jelentene. Az állampolgársági törvényt Robert Fico (Smer) első kormánya fogadta el, amely többek között kimondta, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki felveszi egy másik államét. A törvény akkori módosítása a kormány egyfajta reakciója volt a Magyarország által 2011-ben bevezetett egyszerűsített honosítási eljárásra, amely a határon túli magyarok számára lehetővé tette, egyszerűsítette a magyar állampolgárság felvételét. A nemrégiben elfogadott javaslat alapján nem veszítenék el a szlovák állampolgárságukat azok, akik felvennék más országét, illetve azok is visszakaphatnák, akik korábban elvesztették. Az állampolgárságot azok a személyek is megkaphatnák, akiknek legalább egyik szülője, nagyszülője vagy dédszülője szlovák állampolgár volt. A javaslat szerint a szlovák állampolgárságot kérelmező cseh állampolgároknak, illetve a 65 évnél idősebb személyeknek nem kell igazolniuk szlovák nyelvtudásukat. A javaslat ugyanakkor továbbra is kizárja a felvidéki magyar közösség lehetőségét a kettős állampolgárság felvételére, mivel azt külföldi állandó lakcímhez köti, tehát a magyar nemzethez való kötődés, kulturális, érzelmi vagy egyéb alapon nem vehető fel a magyar állampolgárság anélkül, hogy valaki elveszítené a szlovákot.
Egyes, a témában jártas szakértők szerint a módosítással nem oldódik meg a kettős állampolgárság kérdése, a módosítás legfontosabb pontja szerint, ha valaki egy másik ország állampolgárságát felveszi, akkor nem veszíti el a szlovákot, amennyiben okiratokkal igazolja, hogy legalább öt éve a szóban forgó másik országban él. Ennek értelmében a Szlovákiában élő magyarok továbbra is elveszítenék a szlovák állampolgárságukat, ha felveszik a magyart. Fiala-Butora János jogász kiemelte, hogy az említett feltétel valójában szigorításnak tekinthető, mivel egy minisztériumi rendelet szerint jelenleg is van arra lehetőség, hogy akit megfosztottak a szlovák állampolgárságától, visszakérje azt és eddig az érintettnek nem volt szüksége arra, hogy okirattal igazolja, hogy öt évig a szóban forgó államban volt a lakhelye. (Bővebben lásd: https://ujszo.com/kozelet/szakertok-szerint-sem-hoz-elorelepest-az-allampolgarsagi-torveny-modositasa). Nagy Dávid jogász kifejtette, hogy tudomása szerint minden olyan pont belekerült a javaslatba, amelyet a belügyi tárca szeretett volna, a magyar fél javaslatai közül azonban egy sem, így valójában „olyan törvénymódosítási javaslat született, amely megerősíti azt, amit Fico, Mečiar és Slota 2010-ben kitalált. Ki lehet mondani, ez a törvény immár nyíltan a felvidéki magyarság ellen irányul.” (Bővebben lásd: https://index.hu/kulfold/2021/02/24/jog-kormany-modositas-allampolgarsag/).
Emellett Ukrajnában is zajlik a nemzeti kisebbségi törvény tervezetének előkészítése, amely bár hivatalosan nem került közzétételre, tartalma nem hivatalosan elérhetővé vált, és nem meglepő módon nagy visszalépést jelent a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén. Zelenszkij február végi sajtónyilatkozata alapján a törvény „jogokat biztosít a nemzeti kisebbségeknek, ugyanakkor védi Ukrajna területi integritását és szuverenitását. Államként védjük a nemzeti kisebbségek hagyományait, ünnepeit, nyelvét, folklórját, ugyanakkor megköveteljük az ukrán hagyományok és nyelv tiszteletét. Bármely kisebbség gyermekeinek ismernie kell népük nyelvét és az ukránt. Ez igazságos”. (https://kmksz.com.ua/2021/02/21/kisebbsegi-torvenyt-akar-zelenszkij/). A készülő törvény a jelenleg hatályos, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben módosított, 1999. évi 36. sz. törvényt váltaná fel. Emellett annyit tudni lehet a készülő törvénytervezetről, hogy több területen tartalmaz változást az előbbi szabályozáshoz képest. Ilyen változás például az, hogy az új törvény, az előzőtől eltérően, nem nemzeti közösségek, hanem a nemzeti közösségekhez tartozó személyek jogait tartalmazza majd, illetve nemcsak a nemzeti, hanem a vallási és etnikai közösségeket is hatálya alá vonja. A törvény nem tartalmazza a kulturális autonómia biztosítását, holott a jelenlegi szabályozás ezt még garantálja, valamint csak az anyanyelv oktatását biztosítaná, nem pedig az anyanyelvi oktatást. E témakörök szabályozásával összefüggésben egyébként, a tervezet alapján, az oktatási törvény rendelkezései élveznek előnyt. Az új tervezet engedélyezi az etnikai szimbólumok használatát, holott a korábbi törvény még nemzeti szimbólumokról beszélt, illetve – a korábbi törvénytől eltérően – nem írja elő, csak lehetőségként veti fel az adott régiókban a nemzeti kisebbségi nyelveken kiadott hivatalos iratokat és hirdetéseket. Az új törvény lehetővé tenné, hogy a nemzeti közösségek külföldről támogatásokat fogadjanak el, azonban tiltja az együttműködést olyan szervezetekkel, amelyeknek a célja Ukrajna szuverenitásának megsértése (Bővebben lásd: https://karpataljalap.net/).
A törvénytervezetből az tűnik ki, hogy valójában több területen szűkíti, korlátozza a kisebbségek jogait, illetve sérti Ukrajna Alkotmányát és nem veszi át és nem alkalmazza Ukrajna kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásait. Az optimista nézet szerint még lehet reménykedni abban, hogy a tervezet nem jelenlegi formájában kerül a Legfelsőbb Tanács elé, illetve a magyar érdekvédelmi szervezeteket is bevonják majd a végső dokumentum-tervezet előkészítésébe, azonban egy jóval realistább, a jelenlegi ukrán helyzetet figyelembe vevő álláspont erre nem sok erre nem sok esélyt láthat.
Bár a szlovák és ukrán kormányok részéről a fentiekben ismertetett fejlemények, valószínűsíthetően, előrelépésként, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos egyes témakörök megoldásaként vannak feltüntetve, a kisebbségi közössége szempontjából mégsem tekinthetők annak. Míg Szlovákia esetében az állampolgársági törvény módosítása alapvetően, első látásra pozitív fejleménynek számítana, annak átfogóbb vizsgálata mégis azt mutatja, hogy a kérdés ennél jóval árnyaltabb. Az előkészítés alatt álló ukrán nemzeti kisebbségi törvény jelenlegi tervezete pedig egyértelmű visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest, nagymértékben szűkítve a nemzeti kisebbségek jogait.
