A 2020-as lengyel elnökválasztás második fordulója a kormánypárt által támogatott Andrzej Duda győzelmét eredményezte. Mindez egyben azt is jelenti, hogy előreláthatóan nem lesz nagy változás az ország bel-, illetve külpolitikai irányvonalában.
Vasárnap tartották Lengyelországban az elnökválasztás második fordulóját. Erre azért volt szükség, mert a két héttel korábban, június 28-án rendezett első voksolás alkalmával egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét. A második körbe jutó két elnökaspiráns – személyüket és értékrendjüket tekintve – jelentős mértékben különbözött egymástól, így a július 12-i választás nagyobb téttel bírt, mint a korábbi alkalmak. Az előzetes várakozásoknak megfelelően, a korábban harmadik helyen végzett Szymon Hołownia a Polgári Platform (PO) politikusát, Rafał Trzaskowskit biztosította támogatásáról, a negyedik legtöbb szavazatot kapott Krzysztof Bosak pedig tartotta magát kezdeti álláspontjához, és pártja, a Konföderáció egyik jelölt mögé sem állt be. A két hetes kampány során Duda és Trzaskowski is mindent megtett azért, hogy választók újabb csoportjait szólítsa meg, a főbb témák változatlanok maradtak és sok esetben a személyesebb kritikákat sem mellőzték.
Ilyen előzmények után, vasárnap a mintegy 30 millió választásra jogosult polgár közel 70%-a járult az urnák elé, hogy döntést hozzon a köztársasági elnök személyéről, amely arány nem csak, hogy meghaladta az első forduló 64,3%-os részvételét, de kimagaslónak bizonyul a lengyel elnökválasztások történetében is. Ez a számadat azt tükrözi, hogy a választók szintén tudatában voltak a szavazás jelentőségének, így Lengyelország következő elnökének demokratikus legitimációja megkérdőjelezhetetlen lesz. Hivatalos eredmény ugyan csak estére várható, ám az már elmondható, hogy a mandátumot csekély különbséggel, de végül Andrzej Duda szerezte meg a leadott szavazatok 51,1 %-ával, az eredményt pedig nem fogják érdemben befolyásolni azok a később beérkező voksok, amelyeket a külföldön élő, nagyjából félmillió polgár adott le. Az idáig hivatalban lévő köztársasági elnöknek a legnagyobb arányú támogatottsága az ország délkeleti felében volt, míg ellenfelére, Rafał Trzaskowskira a fővárosban, Varsóban és a nyugati országrészben szavaztak többen.
A kormányzó Jog és Igazságosság pártjának (PiS) bizalmát élvező politikus ezzel megkezdheti második – és egyben utolsó – 5 éves ciklusát államfőként. Az eddigi gyakorlatot alapul véve nagy átalakulás nem lesz sem a lengyel belpolitikában, sem az ország külpolitikájában. Az elnök támogatásával a PiS folytathatja szociálpolitikai intézkedéseit és a tervezett igazságügyi reformmal kapcsolatos törvények elfogadásakor sem kell, hogy komolyabb akadályra számítson. Ezzel összefüggésben az Európai Unióval való ellentét is megmaradni látszik, hiszen a lengyel vezetés számára az elmúlt öt év során is a nemzeti érdek, és az állam szuverenitása volt az elsődleges szempont, amikor az elfogadott jogszabályaikról, vagy éppen az EU jövőbeli irányvonaláról tárgyaltak az uniós politikusokkal.
