George Floyd halála nem csupán az Egyesült Államok társadalmára volt hatással – a tragédia által két hete kirobbant tiltakozó mozgalmak már Európában is számottevőek. Az európai tüntetések jellemzően két nagy kérdés köré szerveződnek: egyrészt szolidaritást mutatnak az afroamerikai állampolgárokkal, másrészt a tüntetők úgy látják, hogy a mozgalom támogatásával a saját sorsuk javítására van lehetőségük. Ez utóbbi lényeges kérdéseket vet fel az Európai Unió jövőjét illetően is.
Az Amerikában és Európában egyre inkább elterjedő tiltakozó mozgalom célja már nem a rendőrségi túlkapások elleni fellépés, hiszen például a 2019-ben nyilvánosságra hozott hasonló rendőrségi eljárás miatt bekövetkezett Tony Timpa halála alig kapott társadalmi figyelmet. A rasszizmus és diszkrimináció elleni tiltakozásokon túlmenően, a tüntetők egy sokkal radikálisabb társadalmi változásban érdekeltek. Sikerként könyvelik el a Minneapolis-i rendőrség feloszlatását érintő terveket, illetve, hogy számos szobrot döntöttek le. Vitathatatlan, hogy a rendőrségi túlkapások miatt a társadalom szemében könnyen elveszítheti legitimációját az állam ezen szerve. Az azonban igencsak kétséges, hogy valóban teljesen le kellene-e mondania a csakis őt megillető hatáskörről, vagyis az arányos és jogos erőszak alkalmazásáról. A tiltakozók által ledöntött szobrok egyértelműen a történelmi emlékezet újrameghatározása és újraértelmezése iránti igényt fejezik ki.
Az európai tüntetések is hasonló irányt vettek, így például Bristolban egy 1895-ben állított rabszolgakereskedőt ábrázoló szobor ledöntése a rasszizmus és diszkrimináció szimbólumának megsemmisítésére irányult. Ez a cselekedet egyrészt érthető, másrészt viszont a 19. század óta élő helyi, kollektív emlékezet és a helyi közösség identitását meghatározó elemek egyoldalú újraértelmezését és fölülírását is jelenti, amelynek üzenete egy igencsak éles társadalmi újrarendeződés kezdete. Az európai tiltakozók figyelmének középpontjában azonban nem csupán a rabszolgakereskedők szobrai szerepelnek, hanem jeles európai államemberek szobrai is, mint például a londoni Winston Churchill, vagy Belgium egykori királyának, II. Lipótnak szobra. A belgiumi tüntetők a szobor elvitelén túlmenően kárpótlást követelnek a Kongói Demokratikus Köztársaság számára a huszadik század elején elkövetett könyörtelen kizsákmányolás következtében életüket veszített milliók halála miatt.
A békésebben lezajlott európai tüntetések üzenetét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Így a milánói tiltakozó mozgalom résztvevői többségében bevándorlók, vagy második generációs afrikai származású egyének, akik számára a tiltakozások elsődleges célja, hogy olasz állampolgárságuk megszerzése folyamatában ne gátolják őket a hatóságok. A tiltakozások több európai városban is folytatódtak, így Spanyolországban is, ahol szintén jelentős afrikai származású egyén él.
A jelenlegi európai zavargások rávilágítanak az Európai Unión belüli rasszizmus és faji megkülönböztetés egyre komplexebb kérdéskörére. Az egyes tagállamok egykori birodalmi múltja miatt ezekben az országokban a lakosság számottevő aránya az egykori gyarmatokról származik, akik akár már több generáció óta az adott tagállamban élnek. Ugyanakkor ahogy Belgium esetében is láthattuk, az egykori kizsákmányolás emléke több mint száz év távlatában is meghatározza a most már uniós tagállamhoz, valamint a kollektív történelmi emlékezethez való viszonyulásukat. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan, az Európai Unióban élő afrikai vagy arab származású egyének gyakran érzik úgy, hogy származásuk miatt számos hátrány éri őket és rendszerszintű elnyomásban van részük, így az egyre növekvő számú népességben a feszültség is növekedik. Az elmúlt években tapasztalt migrációs hullám ebből a szempontból újabb kihívások elé állítja az Európai Uniót. A bevándorlók integrációján túlmenően a múlt és jelen sérelmeit orvosolni hatalmas kihívást jelent.
Úgy tűnik, az egyes történelmi szimbólumok, mi több, a történelem egyes mozzanatainak újraértékelése előbb-utóbb az Európai Unióban is napirendre kerül. Mindezek fényében kérdéses, hogy milyen mértékben lehetséges a jelenleg ismert és széles körben elismert európai identitást megőrizni, hiszen a multikulturalizmus, úgy tűnik, eddig sem jelentett megoldást.
A kép forrása: YouTube: BLM Protests in Europe/Reged Ahmad
