Navracsics Tibor – Pató Viktória Lilla
Az Európai Unió jövőjéért folyó harc most a német és az olasz sajtóban zajlik. A vetélkedés tétje, hogy ki határozza meg a koronavírus-járvány utáni európai belpolitika legfontosabb témáját rövid távon: új ösvényre lép az európai integráció, vagy megmarad a hagyományos úton. Ez utóbbinak vannak jobb esélyei.
Miután március 28-án Ursula von der Leyen egy németországi interjúban mindössze szlogennek minősítette a koronakötvényt, kiváltva ezzel az olasz sajtó és politikai elit felháborodását, mostanra a versengő jövőképek csatájának terepe lett a legnagyobb tagállam sajtója. Előbb Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök fejtette ki nézeteit egy publicisztikában a jövőre vonatkozóan az egyik német napilapban, majd Ursula von der Leyen tette közzé gondolatait a következő nap egy másik médiumban. Utóbbi aztán az Európai Bizottság honlapján is megjelentette az írást angol nyelven.
Első pillantásra a két írás egymást kiegészítő munkának tűnik, ami akár azt is jelezheti, hogy megszületett az európai politikai elitben az a megegyezés, ami a válság kezeléséhez, illetve a válság utáni időszakban a gazdasági növekedés újbóli beindításához szükséges. Mind a spanyol, mind pedig a Bizottság elnökének konklúziója, hogy Európának új Marshall-tervre van szüksége ahhoz, hogy talpra álljon a második világháború utáni legnagyobb válságból. Mind a két politikus nemcsak az emberek, de a nemzetek közötti szolidaritás erősödését is várja a koronavírus-járvány kezelésétől, és mintegy az így kialakuló együvé tartozás érzését erősítené meg az a pénzügyi és gazdasági háttér, amit az új uniós finanszírozási program jelentene.
Második pillantásra azonban egy nagyon fontos különbség érzékelhető a szükségesnek tartott irányokban. Sánchez egyértelműen olyan korszakhatárról beszél, mint amit a huszadik századi történelem az első világháborúval élt át. A hadigazdaság bevezetésével ekkor jelent meg minden országban az állam a gazdaságban, hogy aztán az állami beavatkozás, kisebb vagy nagyobb mértékben, de állandó jellemzője legyen a modern gazdaságpolitikának. Sánchez diagnózisa szerint, amit az első világháború jelentett a nemzetállamoknak, azt jelenti most a koronavírus-járvány az Európai Uniónak. Mivel a betegség terjedése nem ismer határt, így a kezelése sem szabad, hogy ismerjen, vagyis uniós megoldásokra van szükség. Ennek első lépése egy európai uniós szintű hadigazdálkodás bevezetése, majd ennek sikere után pedig egy uniós szintű ösztönzőrendszer, ami a gazdaságba is új életet lehel.
A gazdasági csomagokról szóló elmélkedések azonban nem csak a német, hanem az olasz sajtóban is nagy port kavartak. Április 1-jén Ursula von der Leyen üzenetet intézett Olaszországhoz, amiben kijelenti: „Még ha eleinte nem is kezelte az Unió egységesen a kialakult járványhelyzetet, ma Európa végre az olaszok mellé áll: új forrásokat fogunk kiosztani a munkanélküliek támogatására.” Az olasz miniszterelnök válasza sem váratott magára sokáig, mivel Giuseppe Conte április 2-án reagált a Bizottság elnökének üzenetére, amelyben kijelentette, hogy két lehetőségünk van: vagy szétesik Európa, vagy a gazdasági unión túl előtérbe helyezi és erősíti politikai és társadalmi egységességét. Conte a szolidaritás tintájával írná meg az integráció jövőjét. Olaszország támogatja a Bizottság SURE csomagját, ami mintegy 100 milliárd eurót csoportosítana át a közös költségvetésből a válság károsultjai megsegítésére a nemzeti kormányokon keresztül, ugyanakkor úgy gondolja, hogy az egészségügyi rendszerek kiszolgáltatottsága, valamint a likviditási gondokkal küzdő kis-és középvállalkozások kihívásainak kezelése a SURE kapacitásain túlmutatnak. Conte emlékeztet: az Egyesült Államok olyan példátlan költségvetési erőfeszítéseket tesz, amelyek nélkül az Európai Unió a globális versenyben alulmaradhat.
A válság hosszan tartó hatásainak kezelésére a Bizottság elnöke április 5-ei nyilatkozata szerint egy európai Marshall-tervre van szükség az európai gazdaság újjáéledéséhez. Noha egy „Marshall-terv szerű”, a gazdasági felépülést támogató program kidolgozására Charles Michel, az Európai Tanács elnöke már korábban, március 25-én felkérte a Bizottságot, von der Leyen a következő többéves pénzügyi keretet használná az EU fő eszközeként az integráció újjáépítésére.
Az új Marshall-terv jelszavának azonossága mellett nem lehet nem észrevenni a gondolatmenetekben megmutatkozó különbözőséget. Von der Leyen cikkében konkrét példákat sorol fel, amelyben azt kívánja bizonyítani, hogy az első sokkból felocsúdva a nemzetek azonnal segélyakciókat szerveztek egymás megsegítésére. Példái között szerepel, hogy lengyel orvosok utaztak Olaszországba, hogy Csehország tízezer maszkot küldött Spanyolországnak – csak két esetet kiemelve, amikor régiónk országai siettek mások segítségére -, amely akciókhoz mintegy kiegészítő jelleggel a Bizottság pénzügyi és munkapiaci ösztönző eszközei csatlakoztak. Vagyis – szól von der Leyen következtetése – működik a szolidaritás az Európai Unióban. Amire itt most szükség van szerinte, az nem új eszközök kitalálása, hanem a meglévők új korszakhoz igazítása. Ezért hirdeti meg cikkében annak a többéves pénzügyi kerettervnek az újratervezését, aminek az előkészítését még a Juncker-bizottság kezdte el 2018-ban. Az Európai Unió új hétéves költségvetésének ugyan 2021. január elsején hatályba kellene lépnie, erre azonban egyre kevesebb az esély. Von der Leyen javaslata szerint ezt kell újratervezni úgy, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság utáni újjáépítés álljon a középpontjában. Ezt nevezi a Bizottság elnöke az új Marshall-tervnek. Valójában azonban – ellentétben névadójával – ezúttal ez nem az Európai Unión kívüli fejlesztési forrás megjelenését, hanem a tagállamok befizetéseinek új szempontok szerinti elosztását jelentené az európai gazdaságban.
Melyek lennének ezek az új szempontok? Innovatív kutatások, digitális infrastruktúra, tiszta energia, okos körforgásos gazdaság kialakítása és a jövő közlekedési rendszereinek kiépítése. Vagyis nagyjából azok az elsőbbségi szempontok, amelyek már a von der Leyen által vezetett Bizottság hivatalba lépésekor ismertté váltak.
Paolo Gentiloni, az unió gazdaságügyi biztosa, Olaszország korábbi miniszterelnöke szerint a SURE az első tényleges szolidáris fellépés, amit az Unió felmutathat a járvány negatív gazdasági hatásainak mérséklésére. A biztos ugyanakkor amellett érvel, hogy Európának létre kell hoznia egy európai adófizetői alapot, amely hosszú távú kötvényeket bocsáthat ki a pandémiából való kilábalás támogatására. Paolo Gentiloni és Thierry Breton közzétették véleményüket április 5-én, amely Von der Leyen kezdeményezésén is túlmutat, és olyan, új európai alap létrehozására hívják fel a tagállamokat, amelyet kifejezetten hosszú távú kötvények kibocsátására terveztek. A biztosok szerint a költségvetési források egy részét erre a célra kell elkülöníteni, és ehhez olyan irányítási mechanizmust szükséges hozzárendelni, amely a visszaélések elkerülésének garanciájául szolgálhat. Ennek a szokatlan finanszírozási formának korlátozhatónak kell lennie a jelenlegi válsághoz kapcsolódó ipari fellendülésbe történő közös beruházásokra – írta Gentiloni.
A koronakötvény barátai, a spanyol miniszterelnökkel az élen, nem biztos, hogy elégedettek a Bizottság elnökének cikkével. Az új Marshall-terv kifejezése, ami közös nevezőnek látszik, éppen ellentétes tartalmakat takar. A világjárvány teljesen új gazdasági megoldások alkalmazására sarkallja Európát. Kérdéses, hogy a járvány által leginkább sújtott területekkel szolidáris Unióra találunk-e a költségvetési terv újragondolásakor, az európai Marshall-tervben.
