A jelenleg még alapvetően az Európai Tanács és a Tanács általi egyhangúságot megkövetelő döntéshozatalról minősített többségre való áttérést szorgalmaznak a döntéshozatalból kimaradó uniós szervek a közös kül- és biztonságpolitika terén. Mostanra viszont megalakult a tagállamok Baráti Csoportja is, amely szintén a minősített többségi döntéshozatalra való áttérés melletti elköteleződéséről adott ki közös nyilatkozatot. Noha a döntéshozatalt szerződés szabályozza, ekképp csak szerződés is módosíthatja, nem szabad az ilyen kezdeményezések jelentőségét alábecsülni, amely akár a változás motorjává is válhat.
Az Európai Unió és annak működését szabályozó szerződések határozzák meg az egyes szakpolitikák tekintetében alkalmazható szabályokat, eljárásokat annak függvényében, hogy az adott szakterület vonatkozásában az Unió kizárólagos, megosztott, vagy támogató hatáskörrel rendelkezik. Különleges hatáskörrel is rendelkezik bizonyos érzékenyebb szakterületek esetén, így például a közös kül- és biztonságpolitika terén.
A Lisszaboni szerződés megszüntette a három pilléres rendszert, ugyanakkor a közös kül- és biztonságpolitika speciális eljárások és szabályok alá tartozása továbbra is megmaradt, megőrizve annak kormányközi jellegét. Ezen speciális szabályokat az Európai Unióról szóló szerződés 2. fejezetében határozták meg. Szerződésben foglalt eltérő rendelkezés hiányában a közös kül- és biztonságpolitikát az Európai Tanács (a tagállamok állam- és kormányfői), valamint a Tanács (a tagállamok adott szakpolitikai területért felelős miniszterei) egyhangúlag határozza meg és hajtja végre. A Lisszaboni szerződés 31. cikke ugyanakkor beépített ettől eltérő kivételeket, amikor a Tanács minősített többséggel határozhat, illetve lehetővé teszi a tartózkodást is. Jogalkotási aktusok elfogadása kizárt, így alapvetően a jogalkotásban meghatározó szerepet betöltő Európai Bizottság és az Európai Parlament korlátozottan vesz részt döntéshozatalban. Az Európai Parlament és a Bizottság e területre vonatkozó különös szerepét a Szerződések állapítják meg. Attól még azonban, hogy nem klasszikus jogalkotás zajlik a jogalkotói szereplőkkel, a közös kül- és biztonságpolitika folytatását meghatározó jogi aktusok, így az általános iránymutatások, valamint a tanácsi határozatok kötelezők a tagállamokra nézve. A közös kül- és biztonságpolitikát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok hajtják végre a Szerződésekkel összhangban, és az Uniót a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó ügyekben a főképviselő képviseli. Az Európai Unió Bíróságának hatásköre is igen korlátozott e területet illetően.
Az utóbbi években egyre többen emelnek szót az egyhangú döntéshozatallal szemben, mivel az késleltetheti, illetve ellehetetleníti a közös uniós fellépést. Válságok idején különösen felerősödnek ezek a hangok, amikor indokolt lehet a gyors és hatékony döntés. Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen is szorgalmazza az egyhangúság megszüntetését, az Európai Parlament pedig egy 2021-ben publikált tájékoztatóban érveket és ellenérveket sorakoztatott fel a minősített többségű döntéshozatalra való áttéréssel kapcsolatban. Pozíciója szerint a Parlament is a változtatást sürgeti.
Figyelemre méltó kezdeményezés indult 2023. május 4-én: Berlinben megalakult a Baráti Csoport kilenc tagállam részvételével, amely szintén az egyhangúságról a többségi döntéshozatalra való áttérést ösztönzi az Unió közös kül- és biztonságpolitikája terén. A csoportban részt vesz Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia. A közös nyilatkozat szerint az ukrajnai háború és a közösséget érő egyre nagyobb nemzetközi kihívások indokolják az Európai Unió globális szerepének megerősítését. A Baráti Csoport tagjai pragmatikus módon, konkrét gyakorlati lépésekre összpontosítva és az Európai Unióról szóló szerződésben már szereplő rendelkezésekre építve törekednek előrelépést elérni a közös kül- és biztonságpolitikán belüli döntéshozatal javítása terén. A tagok megállapodtak abban, hogy rendszeresen értékelni fogják a helyzetet, tanácskozásaik eredményét pedig megosztják valamennyi tagállammal, biztosítva az átláthatóságot. Hangsúlyozzák a szoros együttműködést mind az uniós intézményekkel, mind az összes tagállammal. A Baráti Csoporthoz, klubhoz való csatlakozás lehetősége nyitott mindegyik tagállam számára. A nyilatkozat ennél több konkrétumot nem tartalmaz, így nem jelenik meg benne konkrét külpolitikai terület, amely kapcsán javasolja a változtatást. Emellett megjegyzendő, hogy jelenleg a klubot létrehozó kilenc tagállam nem is felelne meg a minősített többségnek, mivel annak eléréséhez a tagállamok 55%-a, vagyis tizenöt tagállam szükséges, a másik elvárás, hogy a tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviseljék.
A közös nyilatkozat önmagában kevés ahhoz, hogy változzon az uniós döntéshozatal, hiszen ahhoz szerződésmódosítás szükséges, amelyet mindegyik tagállamnak alá kell írnia. Mindazonáltal fontos annak szimbolikus jelentőségére figyelemmel lenni, hogy immáron a változást támogató tagállamok klubja is megalakult, amelynek két, az Európai Unió meghatározó tagállama is része: Németország és Franciaország. Innentől egy létező klubhoz már könnyebb csatlakozni, szemben azzal, ha nem is létezne. Továbbhaladva pedig minél több tagja van egy klubnak, annál kényelmetlenebb lesz abban nem részt venni.
