Samuel Johnson halhatatlan sorait idézve: „aki Londont unja, az életet unja” – márpedig úgy tűnik, sok ember fáradhatott bele az életbe mostanság a brit fővárosban. A PricewaterhouseCoopers ugyanis kiadta az Egyesült Királyság 2021-re vonatkozó gazdasági jelentését, amely szerint London lakossága 1988 óta először csökken, véget vetve ezzel az évtizedek óta tartó folyamatos népességnövekedésnek.
A nyüzsgő Soho, a zsúfolt metróvonalak, az Oxford Streeti bevásárló utca elefántcsordaként közlekedő piros emeletes buszai, az emberek hömpölygő hada a Temze déli partján: mindez egy kicsit csendesebb lehet a jövőben amiatt, hogy egyre kevesebben nevezik Londont otthonuknak. A 2020-as adatok szerinti 9 milliós lakosság ugyanis idénre több mint 300 ezer fővel csökkenhet. Ahogy a jelentés írja: „a városi életmódtól való elfordulás egyszerre növeli a fővárosból kiköltözők, illetve csökkenti a beköltözők számát”.
Quo vadis Londinio? – Hová mész Londonból?
A fenti kérdésre a válasz mondhatni kézenfekvő. A várható csökkenést ugyanis elsősorban két tényező mozgatja: elsősorban a Brexit és persze a koronavírus-járvány.
Az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése következtében kevesebben érkeznek a kontinentális Európából és egyébként a világ más részeiről is. Ebben egyébként közrejátszhat a megosztó retorika és a gyakran leplezetlen idegengyűlölet is. A PwC szerint várhatóan többen hagyják majd el az Egyesült Királyságot, és távoznak EU-s tagországokba, mint fordítva – amire a kilencvenes évek óta nem volt példa.
A jelenleg is zajló – és az Egyesült Királyságot különösen sújtó – koronavírus-járvány adja az előrejelzett csökkenés másik fő okát. Mivel a fővárosi lakosság az elmúlt hónapokban rengeteg időt töltött túlárazott lakásaik, gyakorta idegenekkel közös bérleményeik négy fala közé szorítva, sokukat ez lakhatási szokásaik újragondolására késztette. (Hozzá kell tenni, hogy a Brexit egyébként megállította az amúgy is horribilis londoni albérletárak további növekedését, illetve megjelent a piacon Brexit-kaució fogalma, amelyet arra esetre találtak ki, ha az albérlő az EU-ból való kilépés miatt kénytelen elhagyni a szigetországot.)
If you don’t trust people – trust the numbers
A mostani csökkenés visszatérést jelentene a 20. század végének éveihez, már ami a számadatokat illeti. A második világháború után London lakossága összeomlott: az emberek tömegével hagyták maguk mögött a lebombázott várost és költöztek a zöldebb megyékbe, így az 1939-es évi 8,6 millióról a nyolcvanas évekre 6,8 millióra esett vissza a populáció.
A népesség növekedése a nyolcvanas évek végén vett újra lendületet, amelyet London globális pénzügyi központtá válása idézett elő. A nemzetközi migráció 2015-re a háború előtti csúcsra emelte a lakosság számát, és jó úton haladt ahhoz, hogy elérje a 10 milliót – vagyis itt él és közlekedik egy egész Magyarországnyi népesség, beleértve Budapestet is, amihez minden évszakban hozzájárul még több százezer külföldi és vidéki turista.
A pandémia során az is világossá vált, hogy az otthoni munkavégzés egy hosszú távon is életképes (és lényegesen olcsóbb) lehetőség, szemben a centrumba való ingázással (egy londoni metróbérlet ára 41 ezer forinttól 144 ezer forintig is terjedhet), éppen ezért rengeteg ember jutott arra a következtetésre, hogy jobban járnak azzal, ha a zsúfolt metropolisz helyett egy olcsóbb és csendesebb vidéki településre teszik át a székhelyüket. Vagy éppenséggel hazaköltöznek uniós szülőhazájukba, és vígan élnek a külföldi fizetésükből.
A népességcsökkenés egyéb tényezői közé tartozik még, hogy kevesebb diplomás választja Londont bázisul, és a születések számában is átmeneti, de jelentős csökkenés figyelhető meg. A jelentés ugyanis azzal kalkulál, hogy „2021-ben kevesebb gyerek születhet, mint bármikor azóta, hogy vezetik a lakossági nyilvántartást”.
What else?
A jelentésben volt még néhány említésre méltó előrejelzés, köztük az, hogy növekedhet idén a nemek és a különböző etnikai csoportok közötti bérszakadék, 10 millió brit lakosnál fordulhat elő élelmezési szegénység, és az ország munkanélküliségi rátája a valaha volt legnagyobb növekedést produkálhatja most tavasszal.
Azért néhány pozitív felhangú jóslat is bekerült a PwC elemzésébe: a tanulmány szerint az Egyesült Királyságban minden nyolcadik újonnan regisztrált autó elektromos vagy hibrid lesz (rálépve a benzin- és dízelautók fokozatos megszüntetésének útjára), és vélelmezi továbbá, hogy az idén termelt villamosenergia nagy része megújuló forrásokból származik majd.
Aki ideig-óráig élt már a brit fővárosban, tudja, hogy milyen napi szintű kihívásokkal és stresszel jár a zsúfoltság a Föld egyik legnagyobb városában. Sadiq Khan, London polgármestere viszont bízik abban, hogy a város megerősödve kerül ki a Covid-válságból, hogy egy tisztább, zöldebb és igazságosabb hellyé váljon, virágzó környezettel, jobb közérzetű emberekkel, és megerősített egészségügyi rendszerrel. Let it be!
