A 2008-as pénzügyi válságból felocsúdó monetáris gondolkodás az elmúlt majdnem két évtizedben különböző mélységű átalakítási javaslatokig jutott a nemzeti monetáris- és bankrendszereket illetően. A gyökeres paradigmaváltást a pénzreform által javasolt szuverén pénz (másnéven nemzeti pénz) rendszere hozná jelentős megtakarításokat ígérve a pénzügyekben (seignorage), amely így addicionális növekedési többletet eredményezne. Megvalósulhat-e mindez, ha más országok nem követik a pénzreformot, kiváltképp, ha a dollárközpontú világban az USA nem érdekelt a dollár kulcsszerepét megszüntető változásban?
A mai pénzügyi rendszerben a pénzteremtés túlnyomó része nem az állam vagy jegybank kezében van, hanem a kereskedelmi bankok által történik. A szuverén pénz támogatói gyakran hangsúlyozzák, hogy a bankok túl nagy hatalmat kaptak, pénzt teremtenek maguknak, profitot realizálnak belőle, miközben a társadalom viseli a rendszer instabilitását és a bankmentések költségét. Mivel a bankok hiteleket nyújtanak és ezzel hitelpénzt teremtenek, emiatt a jegybank inkább fut a bankok hitelpénzteremtési viselkedése után, mintsem hogy vezetné a pénzteremtést. A szuverén pénz koncepció lényege az, hogy csak az állam teremthet pénzt méghozzá az állam által meghatározott pénzmennyiségcél (nominális GDP cél) alapján. A bankok kizárólag pénzügyi közvetítők lennének. A december 3-án tartott kerekasztalunk bővebben taglalja mindezt.
Hogyan illeszkedik a szuverén pénz a globális pénzügyi rendszerhez?
A globális pénz- és devizarendszer ma nem egyenrangú, decentralizált nemzeti valuták laza halmaza – hanem inkább egy hierarchikus struktúra, ahol néhány valuta, elsősorban az amerikai dollár és az euró domináns szerepet játszik a nemzetközi tartalék-, kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókban. Még ha egy ország formálisan ki is alakítja saját, független pénzrendszerét, a nemzetközi tranzakciókhoz, külkereskedelemhez, devizaadósságaihoz, importhoz-exporthoz akkor is szüksége van dollárra és euróra.
Ráadásul az egyik alapkérdés az, hogy ha egy ország teljesen más pénzrendszert alkalmaz – még ha a belső tranzakciókban sikerül is stabilitást elérni –, akkor hogyan oldja meg a külfölddel való elszámolást, devizában denominált szerződéseket, hiteltartozásokat, import-export egyensúlyt?
Lehetséges-e a „nemzeti pénz” egyedül?
Technikailag igen, de külső kockázatokkal. Egy ország belső pénzügyi rendszerét (fizetések, bankszámlák, hitelek, megtakarítások) valóban átalakíthatja – a szuverén pénz koncepció ígérete szerint stabilabbá, átláthatóbbá, olcsóbbá teheti. Ezzel a belső monetáris szuverenitása megerősödik. Ez különösen akkor működhet jól, ha az ország viszonylag zárt belső gazdaság – kevés devizakitettséggel, alacsony devizaadóssággal. De amint külkereskedelem, devizás adósság, nemzetközi tőkebeáramlás / beáramlás, globális tranzakciók jönnek képbe, a nemzeti pénz konstrukciója külső devizaövezetekkel szemben a nyitott gazdaságok jellemző kockázataival néz szembe: árfolyam-ingadozások, befektetői bizalom változása. Ha a világ többi nagy gazdasága nem vált át, akkor az ilyen ország pénzneme könnyen veszíthet a likviditásából.
A nemzetközi pénzrendszer struktúráját nem lehet pusztán nemzeti reformmal átalakítani. A domináns devizák – dollár, euró és mások – nemcsak pénzek, hanem a globális kereskedelem, tartalék- és finanszírozási rendszer gerincei. Ahogy az elemzések rámutatnak, a pénzrendszerek stabilitása nagyban függ a fiskális fegyelemtől, a külső egyensúlytól, a tartalékoktól és a nemzetközi pénzügyi kooperációtól. Ha tehát az ország valóban szuverén pénzrendszert vezetne be, azt csak akkor lehet reális és fenntartható, ha egyben ennek kapcsán felméri és átértékeli a külkereskedelmi kapcsolatit és a devizatartalék szerepét.
Nyitókép forrása: Gudella / depositphotos.com
