Legfrissebb tanulmányunk a GDP növekedési üteme és az adóbevételek szerkezete közötti kapcsolatot elemzi. A következtetések szerint a termelésre kivetett fogyasztói adókon és a jövedelemadón alapuló adószerkezet támogathatja a gazdasági növekedést, míg a szociális hozzájárulások nagyobb súlya romboló tényező a jövedelemnövekedés szempontjából.
A XX. században általánosságban nőtt az államháztartás mérete minden fejlett országban, és bővült a kormányzati tevékenységek köre, ami megnövekedett adóbevételeket igényelt. Azon túl, hogy meddig érdemes növelni az összadóterhet (lásd Laffer-görbe probléma), egy másik gazdaságpolitikai dilemma is feszíti az adópolitikát, nevezetesen: a jövőbeni magasabb jövedelmi lehetőségek elérése érdekében mely adótípusok kapjanak nagyobb súlyt a bevételekben. A kormányzati kiadásokat, amelyek a kiadási megközelítésben a GDP tényezői, az adóbevételek (és a hitelfelvétel) finanszírozza. Ennek megfelelően a gazdasági növekedés és az adóbevételek szerkezete között összefüggést feltételez a közgazdaságtan.
Az államháztartásból eredő, a gazdasági növekedésre gyakorolt hatás a fiskális multiplikátorok révén nyilvánulhat meg. Ez előrevetíti azt az empirikus kérdést, hogy az adóbevételek képesek-e támogatni a gazdasági növekedést, segíteni a fellendülést és ellensúlyozni a visszaesést, vagy épp korlátozzák a növekedési lehetőségeket. Joggal feltételezhető, hogy a válasz nem független az állami bevételek szerkezetétől. Ezért érdemes elemezni az adóbevételek összetételét. Az állami bevételek szerkezeti elemzése rávilágít annak fontosságára, hogy figyelembe vegyük az adóügyi megszorítások összetételét, illetve az adóvisszatérítés, -kedvezmény vagy -jóváírás elosztását.
A fiskális multiplikátorokra vonatkozó empirikus számítások azt mutatják, hogy a különböző adótípusok hatásai eltérő intenzitásúak. Ez a jelenség az államháztartással kapcsolatban azt feltételezi, hogy az adózás szerkezete jelentős hatással van a GDP növekedésére. Most megjelent tanulmányunk célja, hogy számszerűsítse az állami adóbevételek szerkezetének hatását az egy főre jutó GDP növekedésére. A kutatási kérdés a következő volt: Az adóbevételek különböző tételei funkció szerint gyorsítják vagy lassítják-e a gazdasági növekedés ütemét?
Az elemzés alapján a következő adópolitikai ajánlások tehetők:
- Az adószerkezet átsúlyozása része lehet a gazdaságpolitikai célok elérésének. Az átstrukturálást még akkor is érdemes és politikailag lehetséges alkalmazni, ha éppen nincs adósságválság-nyomás az államháztartáson.
- Általában érdemes az adószerkezetet a közvetlen adóktól a közvetett adók irányába átsúlyozni, ha egy kereskedelemorientált nyitott gazdaságban a gazdasági növekedést részesíti előnyben a gazdasági stratégia.
- Az ÁFA általános emelése tönkreteszi a növekedési lehetőségeket. Ha az adószerkezetet a közvetett adók irányába kívánják eltolni, főként a magasabb ÁFA-bevételen keresztül, akkor előnyösebb úgy növelni az ÁFA-bevételt, hogy a mentességeket megszüntetik és a kedvezményes adókulcsú termékek körét szűkítik. Az általános ÁFA-kulcs emelése bevételi céllal csak akkor támogatja a gazdasági növekedést, ha alacsony kiindulási szintről történik az adókulcs emelése. Más esetekben, mint amilyenek az európai gazdaságok, az egyéb közvetett adók arányát ajánlott növelni. Ez utóbbi kategóriába a következő adótípusok tartoznak definíció szerint az általunk vizsgált adatbázisban: a földterületek, épületek tulajdonlását vagy használatát terhelő adók, a befektetett eszközök használatát terhelő adók, a teljes bérköltséget terhelő adók és a bérszámfejtési adók, a nemzetközi tranzakciókat terhelő adók, a vállalkozások által az üzleti és szakmai engedélyek után fizetett adók, a környezetszennyezésből eredő adók.
- A szociális hozzájárulások (társadalombiztosítás) esetében a munkáltatók részesedését ajánlott csökkenteni, míg a munkavállalók terhei nem veszélyeztetik a növekedést akkor sem, ha a kormány összes bevételei között nagyobb összeget tesznek ki. Természetesen a teljes társadalombiztosítási adóteher szélesebb munkavállalói tömegekre való elosztása az alacsonyabb kulcsok mellett nagyobb bevételi volument is jelenthet. Mindazonáltal más szempontok, például a méltányosság is korlátozhatja a munkavállalók szociális hozzájárulását.
Összeségében javaslatunk szerint célravezető, ha a közvetett adókra alapul a bevételek többsége abban az esetben, ha a gazdasági növekedés prioritás egy kereskedelemorientált nyitott gazdaság adópolitikájában.
