Hogyan építkezhet a magyar tudomány és technológia a természettudományi Nobel-díjasainkra?
Október elején két magyar Nobel-díjasnak is örülhettünk, még ha egyesek el is vitatják magyarságukat vagy a magyar társadalom hatását szakmai és tudományos szocializációjukban. Hiszen Karikó Katalin és Krausz Ferenc a 30-as éveik elején mentek külföldre, ugyan mitől lenne meghatározó szerepe a magyar iskolákban, egyetemeken és kutatólaborokban eltöltött éveknek a díjak díjának kiérdemlésében – legalább is azok szerint, akik nem látják át, hogy a magas szintű tudomány és technológiai fejlesztés nem működik nemzetköziség nélkül.
Ha a magyar társadalom és a magyar állam képes magáinak is érezni két, aktív magyar kutató Nobel-díját, annak nem csak az érzelmekre, de a hazai tudományra is lehet kedvező hatása. Az Indiana egyetem kutatói például arra a felismerésre jutottak, hogy nem csupán a Nobel-díj, de már a Nobel-díjra jelölés és esélyesség is megnöveli személyük bevonásának tudományos és technológiai hatását. Megállapításuk szerint egyrészt maga „a Nobel-díjas több szempontból is hasznot húzhat, ideértve az ösztöndíjak elnyerésének sikerét, az elméletek és ötletek szélesebb körű elfogadását és terjesztését, a megnövekedett szakmai és tudományos lehetőségeket, és bizonyos esetekben a híresség mértékét.” Ezen kívül [a] „Nobel-díjas partnerintézménye szintén nagy haszonra tehet szert. Emiatt sok intézmény igyekszik Nobel-díjasokat vagy olyan személyeket alkalmazni, akiknek nagy az esélye arra, hogy a jövőben elnyerjék a díjat.”
Jó gyakorlat tehát minél több magyar, magyar származású vagy akár csak Magyarországhoz köthető, magyar innovációs intézményekbe bevonható nem magyar díjesélyeseket magyar kutatási projektekbe és szervezetekbe bevonni, valamint – lévén természettudományi kutatásokról van szó – milliárdos tőkeforrással ellátni. Krausz Ferenc Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központja jó példa a bevonás, a Magyarországhoz való kötődés kialakításának módjára. Amennyiben ezekre a projektekre és kutatóközpontokra a magyar tudományos hálózat és a magyar vállalati szektor is rákapcsolható, az mind a tudományos indikátorokban, mind a vállalati termelékenység, nyereségesség és versenyképesség mutatóiban eredményezhet további kedvező tovagyűrűző hatásokat.
Az említett Indiana egyetem kutatói egyébként azt is megállapították, hogy [a] „közelmúltban Nobel-díjjal elismert felfedezések és innovációk közül sok a csúcstechnológiai szintű informatikai háttérnek köszönhető. A Nobel-díj értékének vizsgálatakor nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni annak megértését, hogy a fejlett kutatásinformatikai eszközök és szolgáltatások milyen alapvető fontosságúak az új és fontos felfedezések elérésben.” Nem úszható meg tehát a komoly állami tőkeforrás befektetése a Nobel-díjasok és -várományosok bevonásán keresztül megcélzott hazai tudományos és innovációs multiplikátorhatás eléréséhez. Különben marad az édes, bús romantika a kis hazai homokozóban számolgatva és vitatkozva, hogy mennyi is az egy millió főre jutó magyar Nobel-díjasok száma.
Nyitókép forrása: Adam Baker / Wikipédia
