Az ukrán háború közéleti elemzéseiben is rendszeresen feltűnik mellékszálként az a mondás, hogy az „ágyú vagy vaj” gazdasági dilemmájában most az ágyú felé tolódtak el az országok kiadásai.
Lengyelország a GDP 4%-át, Magyarország a 2%-át tűzte ki célul a hadikiadások elérendő szintjének. Az ágyú vagy vaj (guns or butter) dilemma azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a hadi / védelmi kiadások növekedése visszafogja-e a jóléti kiadásokat. Ennek járnak utána a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Varsói Katonai Műszaki Egyetem kutatói, amelynek elindulását a Waczław Felczak Alapítvány támogatja.
A közgazdaságtan kifejezetten szeret az alternatívák közötti választás eredményeképpen létrejövő, úgynevezett trade-off (haszonáldozat) keresésével gondolkozni és számolni. A költségvetési döntések esetében feltételezéssel élhetünk azzal kapcsolatban, hogy ha egyik célra többet költünk, akkor más célokra kevesebb jut. Az ágyú vagy vaj dilemma feltételezése, hogy ha többet költünk fegyverkezésre, akkor kevesebb maradhat oktatásra, egészségügyre és szociális kiadásokra. Ennek igazolhatóságát azonban befolyásolja, hogy a körülmények mennyire statikusak.
Ha különböző évek közötti összehasonlítást végzünk, más fiskális tényezők mozgása eltompíthatja a keresett átváltást a katonai és a jóléti kiadások között. A gazdasági növekedés hozhat több adóbevételt, az államkötvénypiacon keresztül bővíthetők az állami források, a magányszektor és külföld beruházási hajlandósága növelheti egyik ágazat kapacitásait anélkül, hogy emiatt a másik területről el kellene vonni forrásokat. Ennek következtében a közvetlen trade-offot kereső elemzések nem is találnak szignifikáns statisztikai összefüggést a védelmi és jóléti kiadások változása között.
A védelmi és jóléti kiadások közötti kapcsolat sikeres igazolásához be kell vezetni az indirekt kapcsolat megközelítését. Az ágyú vagy vaj dilemma elméleti szinten a fegyverkezést a nem termő ágazatok közé sorolja, hiszen azt feltételezi, hogy a fegyverbe fektetett pénz vagy haszontalan marad, vagy pusztítást szolgál, tehát negatív összegű kimenetet eredményez gazdaságossági és növekedési szempontból. Vagyis, ha kimutatható elmaradt gazdasági növekedés (negatív multiplikátor hatás), akkor feltételezhető, hogy kevesebb adóalap keletkezik, amely miatt kevesebb fordítható a jóléti kiadásokra. Ez a hatás azonban még mindig eltéríthető gazdaságpolitikai döntésekkel (költségvetési átcsoportosítás, adóemelés, kötvénykibocsátás, katonai fejlesztések polgári célú piacosítása).
Módszertani szempontból érdekes megközelítés lehet a kauzaitás vizsgálata, országklaszterek elkülönítése, illetve a direkt és indirekt elemzés összetettebb növekedési modellek felhasználásával. A költségvetési kiadások szerkezetét csoportosító COFOG rendszer adatbázisán elvégezhetők a számítások, figyelembe véve a háborús évek idősorait is.
A cikk a Waczław Felczak Alapítvány támogatásával készült.
Nyitókép: congerdesign képe a Pixabay-en.
