Az automatizáció kihívásai a fejlődő gazdaságokban
Az ipar 4.0 egyik releváns eredménye a folyamatok automatizációjának növekedése. Az automatizáció – fokától és mértékétől függően – eltérő hatásokat generálhat az egyes gazdaságokban. Általánosságban megállapítható, hogy az automatizálás a fejlett és fejlődő gazdaságokat különböző módon érintheti: attól függően, hogy a termelékenységi és foglalkoztatási hatások miként jelentkeznek. Az országspecifikus hatások kialakulása emellett számottevően függ a gazdasági szerkezet alakulásától is, mely nem elválaszthatatlan a gazdasági fejlődés szintjétől sem.
Az elmúlt években az automatizáció különböző változatai az élet minden területére begyűrűztek, legyen szó a gyártásról, a bankszektorról vagy a szolgáltatásokról. Az automatizáció legnagyobb volumenét ugyanakkor az iparági robotizáció képviseli. Mindazonáltal azok elterjedtsége a világgazdaságban egyenlőtlen. Az International Federation of Robotics elemzései alapján az iparági robotok telepítésének 78%-a öt gazdaságra (Kína, Japán, Egyesült Államok, Dél-Korea és Németország) korlátozódott 2021-ben, miközben a pandémia éveiben folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott a robotok iparági implementálása. A robotizáció terjedése és a munkaerő-piac közötti kapcsolatot illetően eltérő kép bontakozik ki az egyes gazdaságokban. Elemzések alapján leszögezhető, hogy a foglalkoztatás változásai és a robotok elterjedtsége között negatív korreláció mutatható ki az OECD tagországokban, míg a nem OECD tagállamokban ott a kapcsolat jellegét tekintve pozitív. Ez maga után vonja, hogy a robotizáció alkalmazásának különböző szakaszában lévő országok eltérően alakuló munkaerő-kereslettel szembesülhetnek.
A technológiában rejlő pozitív hozadékokat (beszéljünk akár a robotizációról vagy a mesterséges intelligenciáról) minden gazdaság megpróbálja maximalizálni, mely a folyamatok automatizációját is felgyorsíthatja. Általánosságban elmondható, hogy a pozitív hatások fő megnyilvánulási formáját a termelékenység jelentős növekedése képezheti. Mindazonáltal az automatizáció a technológia helyettesítő hatása révén negatív foglalkoztatási hozadékot is eredményezhet. A technológiai fejlődés tehát katalizátora és egyben hátráltató tényezője is lehet a gazdasági fejlődésnek. Ezáltal számottevően kihat a fejlődő és feltörekvő gazdasági felzárkózására is. Emellett a technológiai fejlődés vívmányainak magasabb szintjén lévő gazdaságokat tekintve kijelenthető, hogy az automatizációból eredő pozitív termelékenységi hatás negatív foglalkoztatási hatásokat generálhat. Mindazonáltal a munkaerő-kínálat tekintetében jelentős különbség figyelhető meg a fejlett és fejlődő országok között. A fejlett gazdaságokat általánosságban az idősödő társadalom, a feszes munkaerő-piac, valamint a munkaerőhiány jellemzi, míg a fejlődő gazdaságok jelentős munkaerő-kínálattal rendelkeznek, mely a gazdasági növekedésük alapjául szolgálhat.
Vizsgálatok megállapították, hogy a fejlődő gazdaságok a gazdasági fejlődésük során nagy valószínűséggel nem élvezhetik azon előnyöket, amelyeket a jelenlegi fejlett gazdaságok fejlődési pályájuk korai szakaszában megtehettek. Ennek oka, hogy a demográfiai átmenet pozitív hozadékait az ipar 4.0 eredményeként végbement automatizációs folyamatok számottevően mérsékelhetik, mivel a szakképzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerő esetében a helyettesítő hatás érvényesül. Mindazonáltal ezen hatások mértéke jelentősen függ az adott gazdaság jellemzőitől is. Utóbbi megállapítást támasztja alá, hogy a fenti összefüggések is árnyalhatók. Az indonéz robotizáció terjedésének korai szakaszán, a 2008–2015 közötti időszakon alapuló elemzések ugyanis nem mutatták ki ezen előnyök mérséklődését. Azaz a robotok termelési folyamatba történő adaptálása a korai szakaszában nem eredményezte a foglalkoztatottság csökkenését, mely visszavezethető a robotok termelékenységi hozadékának mérsékelt szerepére. Ezzel párhuzamosan a termelékenységi előnyök és a pozitív foglalkoztatási hatások a technológiai fejlődés pozitív eredményeként multiplikatív módon jelentkezhetnek a kezdeti szakaszban. Mindazonáltal kutatások megállapították, hogy a technológia jellege is befolyásoló tényezőként hathat a fejlődő országok vállalatainak foglalkoztatottsági hatásait tekintve. Ennek oka, hogy a magas termelékenységgel bíró vállalatoknál a tőkeintenzív technológia – amely tőkeintenzitás az ország fejlettségi szintjéhez képest magasabb – a foglalkoztatást akadályozó tényezőjévé léphet elő. Emellett kutatások kiemelik, hogy az adott ország gazdasági szerkezete – az automatizációnak kitett ágazatok révén – számottevően befolyásolja az automatizáció pozitív, illetve negatív hatásainak mértékét. Ez visszavezethető azon összefüggésekre, hogy a mezőgazdasági és gyártási szektor azon ágazat, mely jelenleg a legnagyobb mértékben robotizálható, míg a szolgáltatási szektor a legkevésbé. Előbbi két szektorban a foglalkoztatottak aránya a fejlődő országokban túlsúlyban van, mely a technológiai fejlődéssel strukturális változásokat indíthat el.
A fejlődő gazdaságokban jelentkező hatásokat illetően szükséges leszögezni, hogy amennyiben ezen országok az automatizációban rejlő előnyöket maximalizálni akarják, akkor az államnak aktív szereplőként fellépnie. Az aktív szerepvállalásnak az innováció és a technológiai adaptáció elősegítésén szükséges alapulnia, mely magában foglalja az azokat gátló akadályok (például szabályozás) leépítését is. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az adott fejlődő ország gazdasági fejlődésének jövőbeni kihívásai között megjelenhet a szolgáltatói szektor jelentős növekedése, a bérek stagnálása, valamint a jövedelmi egyenlőtlenség. A technológiai fejlődés szerepe ugyanakkor kettős. Egyrészt a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése révén a társadalmi kohéziót bomlaszthatja, mely további gazdasági és politikai következményeikkel bírhat az adott gazdaságban. Másrészt a pozitív hozadékai révén a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségeket, a szegénységet is mérsékelheti, valamint az állami szféra hatékonyságának növekedését is elősegítheti a fejlődő gazdaságokban.
Összegzésképpen tehát megállapítható, hogy az automatizáció folyamata önmagában számottevően befolyásolhatja az adott gazdaság termelékenységi és foglalkoztatási viszonyait, mellyel releváns tényezővé válik a fejlődő országok gazdasági fejlődésének alakulásában. A fejlődési pálya alakítása során az államnak aktív szereplőként kell fellépnie annak érdekében, hogy a pozitív termelékenységi hatás miatt potenciálisan megjelenő negatív foglalkoztatási hatások mérsékelhetők legyenek az olyan fejlődő gazdaságokban, ahol a népességnövekedés eredményeként számottevő munkaerő-kínálat van jelen.
A blogposzt a TKP2021-NKTA-51 számú projektben, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
