Tisztázzuk itt, a legelején, hogy a minimálbér és a minimáljövedelem két nagyon különböző dolog.
A minimálbér a foglalkoztatottak legkisebb alapbérét jelenti. Ez a teljes keresetnek egy része csupán. Erre jönnek rá a munkakörhöz kapcsolódó minden hónapban járó rendszeres pótlékok, a nem rendszeres egyéb kereseti elemek, pl. a jutalmak, karácsonyi vagy húsvéti keresetkiegészítések, így kapjuk meg az éves teljes keresetet, s ennek az egy hónapra eső átlaga lesz az átlagkereset. Ha külön nem jelzik, akkor a bruttó értéket szokták érteni alatta.
Az Európai Unió tagállamai közül 2023. január 1-jén már 22 országban van egységes minimálbér, idén bevezette Ciprus is. Ausztriában, Svédországban, Dániában, Finnországban és Olaszországban még nincs ilyen szabályozás. A legfrissebb elérhető Eurostat adatok alapján vásárlóerő-paritáson összehasonlítva a magyar minimálbér a 16. helyen áll, holtversenyben Csehországgal. Öt olyan ország van, ahol alacsonyabb a minimálbér vásárlóértéke. A 2022-es évben számítható már, hogy a tavalyi minimálbér-emelkedés milyen mértékben növelte vagy csökkentette a legkisebb keresetek vásárlóértékét. Két országban tudott emelkedni a minimálbérek reálértéke, hazánkban a legjobban, 3,6%-kal, s Romániában 2,1%-kal. A többi 19 országban csökkent a reálérték. Bulgáriában és Lettországban romlott legjobban, 10% feletti mértékben, mert e két országban nem emelték tavaly a minimálbéreket.
Míg keresete (és benne alapbére is) csak a foglalkoztatottaknak lehet, jövedelme már mindenkinek van a társadalomban, a legidősebb honfitársunknak épp úgy, mint a tegnap született babáknak. Az éves összes jövedelem számításakor háztartásonként a foglalkoztatott háztartástagok munkaviszonyból származó teljes keresetét (munkabér, rendszeres és nem rendszeres kereseti elemek: pótlékok, jutalmak, stb.), illetve vállalkozásból származó jövedelmeket, valamint a társadalmi jövedelmeket (családdal kapcsolatos, öregségi, munkanélküli és egyéb ellátásokat), továbbá az egyéb jövedelmeket is beszámítják, s osztják a háztartásban élők számával. A jövedelemszámításnál a nettó értékekkel számolunk. Így az egy főre jutó jövedelem mindig kisebb, mint az egy főre jutó kereset, s e kettő nem összekeverendő.
Hazánkban a reáljövedelmek folyamatosan növekedtek az elmúlt évtizedben és a járvány időszakában is. A reáljövedelmek emelkedése úgy történt, hogy közben jelentősen csökkent a társadalmi különbség. Míg 2010-ben a munkajövedelem aránya az összjövedelemben csupán 65% volt, 2021-re már 74%-ra emelkedett, amit részben a foglalkoztatottak létszámának jelentős növekedése, illetve a minimálbérek és a felette levő keresetek emelkedése okozott. A jelentős mértékű családi adókedvezmény is komoly mértékben csökkentette a gyermekesek kitettségét. A tavaly indult fiatalok adókedvezménye is tovább csökkenti a társadalmi különbségeket.
Az Unióban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élőkre pontos definíció létezik, itt írtunk róla. E definíció három összetevője közül az egyik a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya, azaz olyan háztartásban élőkről van szó, ahol a nettó jövedelem nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz a mediánjövedelem 60%-át. A szegénységi küszöb tehát nem a keresetek, hanem a jövedelmek mediánjának 60%-a. A relatív jövedelmi szegénység dimenziójában 2020-ban az 5. legkisebb értéket mérték nálunk, előttünk csupán Csehország, Finnország, Szlovénia és Dánia állt. 2021-ben tovább csökkent ez az arány, 12,2%-ra mérséklődött, az unió tagállamainak tavaly előtti referenciaévre vonatkozó értékeit még nem adta ki az Eurostat.
A relatív jövedelmi szegénység csökkenése rengeteg gyereket is kiemelt a szegénységi kockázattal élők közül, mivel a szülők keresetének növekedése következtében a háztartás minden tagja ki tudott jutni a fenyegetésből. Már a relatív jövedelmi szegénységi arány a gyermekeseknél jóval alacsonyabb, mint a gyermektelen háztartásokban élők esetében, míg 2010 előtt volt olyan év is, amikor több, mint 10 százalékpont hátránya volt a gyermeket nevelőknek.
Az Unióban most egy olyan ajánlás elfogadására készülnek, amely nem az alapbér minimálértékére vonatkozik, hanem a fent részletezett jövedelmekre ajánl kidolgozni olyan szabályozást, amely meghatároz egy minimális szintet. Főként a munkaerőpiacról kirekesztődött személyekre fókuszál. Ez egy egészen más megközelítés, mint amit eddig mi célul tűztünk ki. A magyar kormány arra fókuszált, hogy senkit ne hagyjunk az út szélén, akit csak lehet, vonjunk be a munkaerőpiacra, mert ha munka van, minden van, s a segélyezés alapú helyett a munka alapú társadalom megteremtésén dolgoztunk egészen eddig. Az Unió ezen ajánlása veszélyesen közeli a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatához!
Ez az ajánlás nem egy új minimálbér-számítási módszer, hanem javasol a tagállamoknak egy minimális és számukra kötelező segélyezési szintet. Nem fogalmazzák meg, de sugallják, hogy ennek valahol a szegénységi küszöb körül kell lenni, s feltétel nélkülinek kell lenni. Az Unió tehát lehet, hogy mégis bevezetné a feltétel nélküli alapjövedelmet, csak épp máshogy hívja?
(Az írás először a Mandinerben volt olvasható.)
