Összefoglaló a Gazdasági bizonytalanság konferencia inflációs kerekasztaláról
A 2022. november 10-i kerekasztal-beszélgetés résztvevői Balatoni András, az MNB közgazdasági előrejelzéssel és elemzéssel foglalkozó igazgatóságának vezetője; Ábel István, a BGE Pénzügyi és Számviteli Kar Pénzügyi Tanszék egyetemi professzora, valamint Suppan Gergely, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank vezető elemzője voltak.
Az infláció egy nemzetközi jelenség, és innentől kezdődően nekünk az a fontos szempont, hogy ezt hogyan érzi meg a magyar gazdaság. Az első kérdés ezzel kapcsolatban merült fel, mégpedig az, hogy a magyar infláció mennyire tekinthető a világgazdasági trendekhez hasonló folyamatnak, vagy pedig valamilyen országspecifikus tényezők játszanak benne fontos szerepet. Balatoni András kiemelte, hogy a mostani geopolitikai feszült helyzetnek számos következménye van, mint például a megnövekedett nyersanyag- és energiaárak. Továbbá rámutatott arra is, hogy nagyon erős, statisztikailag kiemelendően szignifikáns összefüggés van a különböző országok élelmiszeripari ágazatainak termelékenysége és az árszint között. Például minél termelékenyebb egy országban az élelmiszeripar, annál alacsonyabb különben az árszintje abban az országban. Ezt a jelenséget egyfajta strukturális problémára vezette vissza. Egy másik fontos tényezőként említette meg azt, hogy minél közelebb van egy ország az orosz konfliktuszónához, annál magasabb az infláció. Ezen országok közé tartoznak például a Balti országok, ahol bőven 20 százalék fölött alakul az infláció.
Suppan Gergely szintén kiemelte, hogy a kelet-európai országokban markánsan nagyobb az inflációs ráta, de persze van egy-két kivétel mindkét oldalról. Míg Szlovákiában alacsonynak mondható, addig Hollandiában sokkal magasabb. Ezt a jelenséget az „inflációs vasfüggöny”kifejezéssel magyarázta, aminek a hátterében az áll, hogy az inflációs fogyasztói kosár szerkezete lényegesen különbözik egyes országokban. Míg a kelet-európai országokban a jövedelmek jóval nagyobb hányadát költik élelmiszerekre, valamint energiára; és mivel ezek vezetik az inflációt, ezért az inflációban sokkal nagyobb mértékben tükröződik ki ez a jelenség, addig a nyugati-európai országokban a jövedelem kisebb hányadát költik élelmiszerekre és nagyobb hányadát utazásra, szabadidős tevékenységekre, valamint korszerűsítésre. Ebből az következik, hogy a fogyasztói kosár szerkezete teljesen más Kelet-Európában, mint Nyugat-Európában, és ez strukturálisan meghatározza az inflációs rátákat. Magyarország nagyon erősen gázfüggő, ezért több egyéb tényező is van: például az infláció, a GDP, a folyó fizetési mérleg és az államháztartási hiány, amit mind befolyásol az energiaárak alakulása.
A második kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy ez a mostani infláció mennyire mondható rendkívülinek, mennyire volt tapasztalható a gazdaságtörténetben hasonló – akár magyar, akár világgazdasági vonatkozásban. Például a növekedéssel párhuzamosan mennyire várható egy recesszióval jellemzett környezet a világgazdaságban. Ábel István az amerikai hetvenes évek inflációját emelte ki, amikor is a jegybank nagyon gyorsan rendkívüli kamatemelést hajtott végre, és ennek eredményeként megjelent a recesszió a gazdaságban. A jegybanki politika a Friedman-féle gondolkodási módot követte, de másfél év után leálltak vele a recesszió miatt.
Balatoni András szerint Európában a recessziós kilátások (a recesszió valószínűsége) jelentősen nőttek, de érdekes módon arról nagyon kevés szó esik, hogy az év első két negyedévében nem volt recesszió. A növekedési kilátások azonban romlottak az elmúlt félévhez képest. Gyorsabban nőnek az import- és exportárak, ami annyit jelent, hogy többet fizetünk az oroszoknak, ami az oroszok vásárlóerejét növeli, amivel párhuzamosan a mi vásárlóerőnk csökken. A jövő évben a háztartások vásárlóereje csökken, így csökkeni fog a háztartások fogyasztása is, valamint ilyen bizonytalanságban a vállalatok is elhalasztják a beruházásaikat, azaz csökken a beruházási kedv. A jövő évre vonatkozóan a költségvetési politika szűkíti a keresletet, az állami beruházások is mérséklődni fognak.
Suppan Gergely szerint a COVID-19 világjárvány olyan szinten szétzilálta a keresleti és kínálati viszonyokat, aminek következményeként a járvány után rázúdult a kereslet egy-egy szegmensre, továbbá kiemelte a társadalmak a szétszakadásának a problémáját is. Balatoni András továbbá kiemelte, hogy a magyar társadalom felső 30 százaléka csak 19 százalékos inflációt érez az összköltségeit tekintve, addig a legszegényebb 30 százalék 24 százalék fölötti drágulást tapasztal. A Magyar Nemzeti Bank törvényileg meghatározott feladata az inflációs célkitűzés elérése, csak ezután tudják a Kormány gazdaságpolitikáját támogatni. További feltételként jelenik meg, hogy az inflációnak egy olyan pályán kell lenni, ahol fenntartható módon 3 százalékos pályán konvergál.
A harmadik kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy ebben a helyzetben mit tud tenni a jegybank és a fiskális politika, valamint a fiskális és a monetáris politika közötti kapcsolat. Balatoni András kiemelte, hogy az egész közép-kelet-európai térségben egyedül Magyarország emelte a legtöbb kamatot annak érdekében, hogy az inflációs problémát kezelje. A fiskális és monetáris politika közötti összhangra kitérve elmondta, hogy az idei év második fele és a jövő év eleje nagyon sokat tett annak érdekében a fiskális politika, hogy ez az összhang ismételten meglegyen. Az idei év második felében elindult egyfajta fiskális konszolidáció, ez a jövő évben is folytatódni fog. Említésre került a 2013–2019 közötti időszak sikerképletének fontossága is, ami nem más, mint az egyensúly és a növekedés. Alapvetően fundamentálisan erős a magyar gazdaság, és amikor ennek a ciklusnak vége van, 2023 második felében lesz megint egyensúly és növekedés is. Ezt a fiskális politikáról és a nemzetközi áralakulásokban is lehet látni, az inflációs prognózis szintén ezt az állítást támasztja alá. Növekedés márpedig azért lesz, mert Magyarországon az egyik legmagasabb a beruházási ráta.
A negyedik kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy mennyire épült be ez az infláció a várakozások szempontjából. Balatoni András kiemelte, hogy szeptemberben a kiskereskedelmi szektor árváltozása nagyot szakadt, és a piaci szolgáltatásoknál is van némi csökkenés. Azon szektoroknál, ahol az inflációs várakozások előretekintők, ott már látszik a változás, viszont a háztartási szektorok esetében inkább visszalépés van. Ábel István szerint a teljes gazdasági viselkedés meghatározza az inflációs várakozásokat, de az inflációs várakozás egyéni szinten ugyanabból a tényből elképesztően eltérő konklúzióként jelenik meg.
Az ötödik és egyben az utolsó kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy mikor számíthatunk az infláció tetőzésére Magyarországon. Balatoni András álláspontja szerint az idei év hátralévő részében emelkedni fog az infláció, viszont a jövő év első felében egyre erősebbek lesznek a dezinflációs hatások: a valódi dezinfláció a jövő év második felében fog felgyorsulni. Ebből kiolvasható, hogy a 2023-as év második felében nagy valószínűséggel csökken, és elmondható az is, hogy vannak nagyon erős bázisok, ami által nagyon komoly korrekció van kibontakozóban a nyersanyagpiacon. Emellett jelen vannak belső tényezők is, mint például a növekedés, a munkaerőpiac és a fogyasztás csökkenése, amelyek szintén dezinflációs hatást fejtenek ki. Suppan Gergely szerint a legpozitívabb becslések szerint már a második negyedévben megindulhat a javulás, viszont ez nem állítható párhuzamba az árak csökkenésével. Az, hogy az infláció mérséklődik, nem azt jelenti, hogy csökkeni fognak az árak. Az elkövetkező időszakban lassú áremelkedések következnek. Tovább fognak nőni az árak, de már jóval kisebb mértékben. Emiatt az idei év nagyon kemény áremelkedési ütemei előbb-utóbb ki fognak esni a bázisból, és ezeknek a bázishatásoknak köszönhetően elkezdődik egy lassú infláció csökkenés.
