Fiskális-monetáris stimulus – A zöld finanszírozás perspektívái (2. rész)

A monetáris politika az 1970-es években megalapozott klasszikus elvekhez képest (miszerint a jegybank legfőbb feladata az inflációs cél követése) sokszor újradefiniálásra került, a klasszikus jegybanki funkciók mellett számos új policy szerepvállalás kapcsolódott össze a központi bankok tevékenységével.

A cikk első része itt olvasható.

A zöld finanszírozási formák elterjedésének elősegítése egy olyan új terület lehet, melyen keresztül a jegybankok hatékonyan tudnak hozzájárulni a klímasemleges növekedési célok eléréséhez. Morgan Deprés, a Francia Nemzeti Bank stratégiai igazgatója, a pénzügyi rendszer zöldítéséért felelős részleg vezetője a nemzeti bankok szerepét hangsúlyozta a zöld beruházások pénzügyi intézményi kereteinek kialakításában. Az NGFS (Network for Greening the Financial System) keretében szakértői csapatával kidolgoztak egy operatív keretrendszert a klímakockázat csökkentése érdekében, mely ajánlásokat tartalmaz a nemzeti bankok számára. (NGFS, 2021)

1. Hitelezési politika

• A központi bank hitelezési politikáját ahhoz igazítja, hogy a partner pénzintézet mennyire veszi figyelembe a klímaváltozás hatásainak csökkentését a hitelkihelyezési politikájában (egy benchmarkhoz képest), illetve a saját üzleti modelljében. 
• Magasabb kamatlábat állapít meg azon partnerek számára, akinek többnyire magas karbonintenzitású eszközöket tartanak. Fenntarthatnak egy hitelkeretet, melyet alacsony karbonintenzitású eszközök vásárlása függvényében vehetnek igénybe. 
• Bizonyos hitelállományokat és hitelkondíciókat csak azon partnerek számára tarthatnak fenn, melyek lépéseket tesznek a karbonsemlegesség felé, valamint zöld beruházásokat valósítanak meg. 

2. Biztosíték

• Haircut (eszközértéket csökkentő korrekciós tényező): A korrekciós tényező meghatározása annak függvényében, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon a klímakockázat csökkentéséhez. 
• Kizárja a refinanszírozási biztosítékok közül azokat az eszközöket, melyek magasabb klímakockázattal járnak.
• Elfogad olyan biztosítékokat, melyek környezetileg fenntarthatóak ezzel ösztönözve a bankokat a zöld hitelkihelyezésre és zöldkötvény-kibocsátásra. Emellett valamelyest nagyobb kockázati toleranciaküszöböt határozhatnak meg.

3. Eszközberuházások

• Klímakockázat figyelembevétele az eszközvásárlásoknál
• Olyan eszközök és kibocsátok kizárása a portfólióból, melyek nem teljesítik a klímával kapcsolatos kritériumokat.

Ezeknek a lehetőségnek az alkalmazása eltérő hatékonysággal bír és fontos, hogy egy átfogó jegybanki stratégiába ágyazódjon. A központi banknak ki kell alakítania az állásfoglalását azzal kapcsolatban, hogyan definiálja a klímaváltozásból eredő kockázatot és milyen a jegybank toleranciaküszöbe ezzel kapcsolatban. Meg kell vizsgálni, hogy milyen trade-off van az egyes fent megnevezett irányelvek megvalósítása és a monetáris politika hatékonysága között, ehhez pedig komplex kockázatelemzésre van szükség, melyet adatgyűjtésnek kell megelőzni, és ezen irányvonalak mentén kell testre szabni a hatékony és klímasemleges monetáris politika eszköztárát. Deprés amellett érvel, hogy dinamikus megközelítésben, óvatosan és a fokozatosság elvét betartva érdemes levezényelni ezt a portfólió-váltást a karbonsemleges gazdaság tendenciáinak figyelembevételével. 

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a klímacélok megvalósítására nagyon széles eszköztár áll rendelkezésre (CO₂ adó, ETS rendszer) és a jegybanknak a saját mandátumán belül szabad csak mozognia, anélkül, hogy túllépné a hatáskörét. A monetáris politikában végbement szemléletváltás jelentős tovagyűrűző hatással bírhat, melynek következtében valószínűleg a privát bankok és pénzintézetek is egyre nagyobb mértékben fognak bevenni zöld beruházásokat támogató eszközöket a portfóliójukba. Bár korábban már volt a GE Money-nak egy kísérlete a „zöld” hitelkártyák bevezetésére (GE Money Earth Rewards Mastercard, GE Money Eco card), melyet több más vezető bank is követett, azonban mégsem valósult meg ezek térnyerése, tekintettel arra, hogy a fogyasztók a hitelkártya nyújtotta egyéni hasznokat többre értékelték, mint egy közjószág termeléséhez való hozzájárulást. Várhatóan a fogyasztói szemlélet változásával ismét megjelenhetnek ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések. Emellett egyre több bank esetében (például a Santander) kiemelt célként szerepel a fenntarthatósági célú beruházások támogatása.

Bár a magánszektor beruházásai is jelentősek a klímasemlegességi cél elérése érdekében (és az EU új megújuló energia finanszírozási mechanizmusában is egyre nagyobb súlyt kapnak), azonban továbbra is fontosak az állami szerepvállalások e területen. Így lényeges szempont lehet az, hogy mind nemzetállami, mind uniós szinten egységes támogatási szempontokat állapítsunk meg.

Általánosságban elmondható, hogy a zöld finanszírozásban piacközelibb megközelítés fog érvényesülni. Az Unió törekszik arra, hogy egy egységes SCR jelentésekre vonatkozó keretrendszert és módszertant dolgozzon ki, melyek alkalmazása (mérettől függetlenül) kiterjed majd az összes bejegyzett vállalkozásra, igaz könnyítéseket tartalmaz a KKV szektor számára. Valószínűleg az egyik legnagyobb kihívás, zöld finanszírozási szempontból, a KKV szektor környezeti teljesítményének javítása, versenyképességének növelése, hiszen a kis-és középvállalkozások jelentős finanszírozási problémákkal küzdenek. Ebben a tekintetben javulást hozhatnak a digitalizáció adta lehetőségek, a hálózatosodás fokozatos térnyerése, valamint az újfajta finanszírozási formák (crowdfinancing) megjelenése a kisebb szereplők számára is lehetőséget adhat zöld innovációk megvalósításához. 

Az Európai Parlament és a Tanács az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló 2018/1999-es rendeletének 33. cikkelye határozott az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus létrehozásáról, melynek operacionális részletszabályait a Bizottság 2020/1294-es rendelete tartalmazza. Az Unió egy olyan finanszírozási mechanizmus létrehozását tűzi ki célul, mely elősegíti a megújuló energiaforrások bruttó végsőenergia-fogyasztáson belüli részarányának 32%-ra történő növelésének költséghatékony megvalósítását.

A megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus lehetőséget biztosít a megújuló energiatermelés statisztikai arányának növelésére azon tagállamok számára, melyek nehézségekbe ütköznek az uniós megújuló energia célkitűzések teljesítésében. Ezáltal nem kell a saját ország területén kevéssé költséghatékony beruházásokat megvalósítani. Más uniós tagállam területén létrehozandó új kapacitások pénzügyi támogatásával is teljesíthetővé válik az uniós célkitűzés.  A befogadó országok szintén részesülnek egyrészt statisztikai előnyből a megújulók részarányának növekedése tekintetében, másrészt élvezhetik a beruházások által generált pozitív externális hatásokat, úgymint a zöld munkahelyek számának növekedését, az energiaszektor karbon-intenzitásának csökkentését, ezáltal a levegőminőség javulását, az importfüggőség csökkenését, valamint a technológiai spill-over hatásokat.

Összességében uniós szinten hatékonyabb erőforrás-gazdálkodást és valóban versenyképes, fenntartható projektek támogatását teszi lehetővé ez a mechanizmus, mindazonáltal hozzájárul a tagállamok, valamint a magán és az állami szektor közötti hatékony kooperációhoz. A beruházások piacközeli megoldásként uniós tendereztetésen keresztül kerülnek kiválasztása. A piaci szereplők is motiváltak lesznek tőke invesztálására a megújuló beruházásokba, hiszen uniós „green label”-t tudhatnak magukénak ilyen módon, ami egyre inkább lefordítható lesz versenyképességi előnnyé.

Ez az új mechanizmus elejét tudja venni annak a jelenségnek, hogy bár karbonsemlegességi céllal azonban összességében az alacsony hatásofokuk miatt környezetileg károsnak minősülő támogatások valósuljanak meg. Ilyen módon a rendszerszintű optimalizáció révén lehetőség van arra, hogy a műszaki és gazdasági szempontból leghatékonyabb beruházások kapjanak támogatást, így a finanszírozási források bevonása kedvező multiplikátor-hatást tudnak elérni.

Az ETS rendszer revíziójának eredményeképpen (a Market Stability Reserve létrehozásával, a kínálat rugalmasabb szabályozásával és a kvótakínálat fokozatos csökkentésével) egyre növekvő CO₂-árak határozódnak meg (2021. május 6-án már elérte az 50 eurót, ami historikus csúcsot jelent a rendszer fennállása óta). A magas CO₂ árak egyrészt előbbre hozzák a megújuló technológiák gazdaságossági megtérülését, másrészt kiszorítanak a piacról bizonyos magas szén-dioxid kibocsátással járó technológiákat. Ilyen módon kedvező piaci környezetet teremt a karbonsemleges beruházások számára.

Következtetésképpen levonhatjuk, hogy számos kedvező tendenciát láthatunk a karbonsemleges technológiákba történő beruházások finanszírozásának előmozdításában. A legújabb kutatások tanulsága szerint a karbonsemleges technológiákba történő beruházások igenis hatékonyak, sőt jelentősebb multiplikátorhatással bírnak, mint a nem környezetbarát technológiák finanszírozása, ilyen módon a környezeti és a gazdasági fenntarthatósága szempontjából win-win szituáció alakulhat ki. Ennek a felismerésével és a finanszírozási mechanizmusok intézményi kereteinek rugalmasabbá tételével lehetőség adódik arra, hogy a fenntartható beruházások egyre költséghatékonyabb módon valósulhassanak meg és egyre nagyobb teret nyerjenek az új beruházások körében.