PayPal, Tesla, SpaceX, Boring Company, a Mars kolonizálása, már önmagukban is olyan ambiciózus tervek és eredmények, amelyek nemhogy messze meghaladják az átlagosnak tekinthető vállalkozói szellemet, de a nagyközönség előtt sokszor talán utópisztikusnak és nevetségesnek is tűnnek. Amikor számos sikertelen kísérlet után Elon Musk és csapata sikeresen a Föld körüli pályájára bocsátotta Falcon-1 rakétáját, Musk a dicsőség áradatában valami olyasmit mondott embereinek, hogy „az ilyesmit általában országok hozzák össze, nem pedig vállalatok”. És ez a kijelentése meg is állta a helyét egészen idáig. Ma már bátran kijelenthetjük, hogy a magántulajdonú SpaceX vezető szereplővé vált az űrkutatásban, és a területen dolgozni vágyók számára ez az egyetlen olyan dinamikusan fejlődő, modern terep, ahol nem a 60-as évek, vagy a hidegháború időszakában kifejlesztett rakéták és technológiák a meghatározók. Legalábbis a jelen ez, de úgy tűnik, hogy fordulat várható, s a lista hamarosan bővülhet. Az űripar területén korábban domináns állami monopólium szerepe gyengülni látszik. Verseny persze mindig is volt, csak pár évtizede még nem vállalati szinten, hanem elsősorban az USA és a Szovjetunió között, tehát országok között. A 2010-es években azonban már a magánszektor is megjelent az iparágban. Az űrkutatásról már nem feltétlenül kizárólag a NASA jut eszünkbe, hanem – csak hogy néhányat említsek –, a SpaceX mellett ott van Jeff Bezos Blue Origin nevű kezdeményezése, de ismerős lehet Richard Branson és a Virgin Galactic is, vagy a Boing akciói. Ezzel együtt tehát megindult a piaci mechanizmus, a verseny, a stratégiai küzdelem, illetve egymás ötleteinek kifigyelése. Ebből pedig tankönyvszerűen következik a hatékonyságjavulás, majd szépen lassan az árak csökkenése is.
Persze nem függetleníthetjük az ágazatot az államtól teljes mértékben, már csak azért sem, mert tudjuk, hogy teljesen állami beavatkozástól mentes piacgazdaság nem létezik, és ismerős a vállalkozó állam koncepciója is. Ez utóbbi különösen erősen megnyilvánult többek között az Apple világsikerének kibontakozásában. A hadiiparhoz köthető vállalati szintű kutatások állami támogatással fűszerezve gyakran eredményeztek kölcsönös sikereket az állam és a magánszektor számára. Természetesen a SpaceX is jelentős állami támogatást tudhatott magáénak mindezidáig. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szuperhősök léte ellenére, végső soron még mindig az állam képes a megmentő szerepének betöltésére (vagy elmulasztására, ld. Lehman Brothers), ha beüt a nagy krach. (Ahogy a Tesla is több esetben kapott állami támogatást az életben maradása érdekében.)
De visszakanyarodva a SpaceX-hez, a cél az, hogy a kereskedelmi űrrepülések egyre olcsóbbá váljanak, s a vállalat számos esetben már most messze a versenytársak alatt tudjon árajánlatot adni. Köszönhető mindez annak, hogy elszakad a hagyományos megközelítésektől és egy teljesen újfajta irányból közelítette meg a kutatást. Lehet vitatkozni Musk személyiségéről, vezetői stílusának emberiességéről, és hogy milyen üzleti játszmái voltak/vannak. Egy biztos, tökéletes ellenpéldát teremtett arra vonatkozóan, hogy a bizonytalan, hatalmas K+F beruházásokat igénylő, és rendkívül kockázatos befektetések mindig az állam asztalán maradnak.
Aki forgatott már valaha közgazdaságtan könyvet, az bizonyára ismeri azokat az érveket, hogy bizonyos területeken azért alakul ki állami monopólium, mert felesleges lenne párhuzamos hálózatot fenntartani (pl. vasút), esetleg speciális szabályozást igényel (pl. posta). Másik lehetőség, hogy adott esetben a piac nem tudná nyereségesen működtetni az iparágat. Az űrkutatás ennek csak egy példája, de más területeken is egyre nagyobb a potenciál a piac és a verseny kibontakozása számára. A vasút példájánál maradva itt van például a Flixtrain, ami számos esetben kínál kedvezőbb árakat állami konkurenciáihoz képest. De ha a postát nézzük – félretéve egy kicsit a hagyományos levélküldést –, ma már egy netes rendelés, vagy egy egyszerű csomagküldés esetén is legalább ötféle fuvarvállalat töltheti be a kézbesítő szerepét. Sok ezek közül automatizált. Kevesebb munkaerő, alacsonyabb bérleti díj, hatékonyabb működés. Musk példáját követve pedig reménykedjünk, hogy a jelenlegi klímaválság időszakában a zöld projektek is egyre szélesebb körben fognak megvalósulni magánszereplők oldaláról, és együtt vagy egymás mellett az állami szerepvállalással az eddigieknél hatékonyabb eredményeket tudunk elérni.