A hontalanság napjaink egyik legsúlyosabb, méltatlanul elhanyagolt emberi jogi válsága, melyre sajnálatos módon kevés figyelem fordul. Felmerül a kérdés, hogy korunk túlszabályozott világában hogyan lehetséges az, hogy valaki nem állampolgára egyetlen országnak sem?
Az állampolgársággal kapcsolatos jogosítványok észrevétlenül vannak jelen mindennapjainkban, így példaként említve az oktatáshoz való jogot vagy az egészségügyi ellátáshoz való jogot. Mindezeket természetesnek vesszük, holott ez még napjainkban is sokak számára csupán egy vágyott privilégiumként képzelhető el.
Az állampolgársághoz való jog nélkül képtelenség a társadalomban és a mindennapi életben aktívan és teljes értékűen részt venni. Az állampolgárság hiánya marginalizációhoz vezet, sérülékeny csoportok kialakulását, a sérülékeny helyzetű személyek és csoportok számarányának növekedését eredményezi, valamint ezt az állapotot generációkon keresztül örökíti.
Az állampolgársághoz való jog rendkívüli fontosságát felismerte a nemzetközi közösség, amikor is az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (Nyilatkozat) szövegező delegációi a tárgyalások során úgy ítélték meg, hogy nemcsak az állampolgárságtól való önkényes megfosztás tilalmát szükséges rögzíteni az emberi jogi katalógusban, hanem az állampolgársághoz való jogot is.
A nemzetközi közösség a Nyilatkozatban is szerepeltetett állampolgársághoz való jog érvényesítésének sikertelenségével összefüggésben rádöbbent arra, hogy szükséges az állampolgársággal nem rendelkező személyek számára egy önálló jogi státuszt biztosítani, ezáltal számukra védelmet nyújtani és a jogaikat összefoglaló minimumszabályokat megalkotni. Ennek eredményeképpen született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében New Yorkban, 1954. szeptember 28-án a Hontalan Személyek Jogállásáról szóló Egyezmény, amely első ízben definiálja a hontalan személyeket megillető jogokat és természetesen a hontalan személy fogalmát is, amely szerint hontalan az a személy, akit egyetlen állam sem ismer el állampolgárának a saját joga alapján.
Legtöbbünk számára ugyanakkor elképzelhetetlen az az állapot, hogy valamit azért nem kapunk meg, vagy valamit azért nem tehetünk meg, mert nem rendelkezünk állampolgársággal. Még több ember számára elképzelhetetlen az, mit is jelent az, ha valaki nem rendelkezik egyetlen ország állampolgárságával sem.
Hontalanságról beszélünk abban az esetben, amikor valaki nem rendelkezik egyetlen állampolgársággal sem. A hontalanság napjainkban közel 12 millió embert érint szerte a világon, amiből ez a súlyos és méltatlan jogsértés közel 600 000 embert érint Európában, melyből 400 000 embert az Európai Unióban. A hontalanság korunk egyik legsúlyosabb elfeledett emberi jogi válsága, aminek következtében emberek milliói élik az emberi méltóság minimuma alatti szinten életüket, a társadalomból kirekesztve, marginalizáltan. Útlevél vagy személyi igazolvány nélkül, az állam és a hatóságok számára láthatatlanul létezni rengeteg olyan akadályt görget a hontalan személy elé, amely a legtöbb ember számára elképzelhetetlen. A hontalanok tehát ennek következtében akadályokba ütköznek az állampolgárok számára magától értetődő jogok gyakorlása során, így az oktatáshoz való jog gyakorlása, a munkaerőpiachoz való hozzáférés, egy bankszámla nyitása, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés során.
A hontalanságnak számos oka lehet: így például hontalanná válhat valaki a különböző, állampolgárság keletkezését és megszerzését szabályozó jogszabályok közötti összeütközés miatt, így például abban az esetben, ha különböző állampolgárságú szülők gyermekeként születik valaki egy, a szülők állampolgárságától eltérő országban akkor, ha a szülők a saját állampolgárságuk szerinti ország joga alapján a gyermek külföldön születése esetén nem örökíthetik állampolgárságukat a gyermek számára és ezzel egy időben a gyermek nem szerez állampolgárságot a területen születés ténye okán. Hontalanná válhat a gyermek az állampolgársági jogszabályba beépített diszkriminatív rendelkezések következtében is, tehát, amikor az anya nem örökítheti az állampolgárságát a gyermeke számára és az apja pedig nem tudja – annak okán, hogy például ő maga is hontalan. A hontalanság bekövetkezhet az államutódlás során is, tehát abban az esetben, ha az utódállamban vagy utódállamokban nem fordítottak megfelelő figyelmet arra – akár szándékosan is –, hogy minden, a vonatkozó területen élő személy jogi helyzete rendezett legyen, tehát állampolgárságot szerezzenek. A hontalanság egyik legfőbb okaként pedig a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tekinthető, amely során olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek egy bizonyos csoportra nézve diszkriminatívak, s végső soron az állampolgárságtól való megfosztással járnak.
A hontalanság felszámolása és kiküszöbölése kapcsán megállapítandó, hogy – a nemzetközi közösség hontalanság felszámolására tett intézkedéseit nem eltagadva – az kizárólag politikai akarat kérdése, azaz annak függvénye, hogy az államok kívánnak-e megoldást találni e jogi anomáliára és a területükön élő hontalanok jogi helyzetének javítására és rendezésére.
Nyitókép forrása: COE
