Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Gát Ákos Bence

„A birodalom visszavág”

Ez még a szabad nemzetek szabad Európája?

Gát Ákos Bence 2023.03.10.
Mázi András

Strasbourgi kihívások előtt a hazai nemzetiségi választási szabályok

Magyarország elkötelezett a nemzetiségek jogainak biztosítására.

Mázi András 2023.02.28.
Ujvári Blanka

Uniós szintű előrelépés a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben?

Egységes fellépés a diszkrimináció elleni küzdelemben.

Ujvári Blanka 2023.02.28.
Zahorán Csaba

Történésztalálkozó a Maros partján

Egy közös történeti kézikönyv előkészítése.

Zahorán Csaba 2022.11.05.
Navracsics Tibor

Hozzájut-e Magyarország az európai uniós forrásokhoz?

Hazánk forrásvesztés nélkül hasznosíthatja az uniós forrásokat.

Navracsics Tibor 2022.09.26.
KORMÁNYZÁS ÉS TUDOMÁNY BLOG
Kis Norbert
Kis Norbert
egyetemi tanár, NKE
  • 2020.10.05.
  • 2020.10.05.

Jövőkép a magyaroknak?

„Magyarország egyhelyben toporog. A magyar fejlődés zátonyra futott, nincs közös álmunk, nincs közös célunk. Sokkal messzebbre eljuthattunk volna, mint ahol most tartunk. Már nem elég a toldozgatás-foltozgatás: átfogó stratégiára, alapvető irányváltásra lenne szükségünk. Hagyományos kisközösségeink felbomlottak, bizalomhiányos, elszigetelt, befelé forduló egyének sokasága vagyunk. Ma alig gondolunk valamit a nemzetről, nem merünk önállóan gondolkodni közös identitásunkról.”

A fenti gondolatok nem egy ellenzéki választási nagygyűlésről, hanem a szeptemberben megjelent Magyarország 2030 – Jövőkép a magyaroknak című tanulmánykötetből származnak, amelyet az Egyensúly Intézet kutatói szerkesztettek. Az Intézet a napi politikai csatározásokon felülemelkedő kezdeményezésként, jövőorientált, alternatív politikai-gazdasági-társadalmi vízióként definiálja a dolgozatot. „Ma Magyarországon nincs vízió, csak törzsi logika van. Senki nem tudja mit kellene másképp csinálni a következő tíz évben” – nyilatkozta a kutatási igazgató (Filippov Gábor) (Magyar Hang 2020/09/18-24. 4.)

A fentiekről eszünkbe juthat a Helmut Schmidt-nek tulajdonított bon mot, miszerint „Akinek víziói vannak, az menjen orvoshoz. A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében.” Mégis, komolyan kell venni, ha kutatók, szakértők ennyire sötéten látják a magyar közelmúltat és jelent. Sőt víziójuk is van, amelyre bizonyosan szükség van. Ám szembejön velünk a kötet 10. oldalán egy sor: „a szerzők megközelítése nem technokrata, amennyiben vitatják, hogy a politika depolitizálható lenne”. Körmönfont mondat. Az Egyensúly Intézet ígéretes vállalkozása azonban nem annak politikai logikája miatt csalódás. A probléma az, hogy a szerzők borúlátásának végletessége miatt végül sem szakértői, sem politikai jövőkép nem születik. A szerényen „a magyaroknak” címzett „jövőkép” nem az lett, aminek szánták.

Komoly munka nem születhet úgy, hogy kényszeres tagadásban van a mai Magyarország létező jövőképével kapcsolatban. Túlzás nélkül állítható ugyanis, hogy a közeli és a távoli múltban sem volt olyan világos jövőképe a magyaroknak, mint napjainkban. Ez a vízió a kormányzás mindennapjaiból bontakozik ki. A jövőkép politikai műfaj, amelynek a megvalósítás realitását is hordoznia kell, enélkül ugyanis legfeljebb álmokról és illúziókról beszélhetünk. 

Ma a napi politikát követő átlagpolgár is körbe tudja rajzolni a geopolitika víziónkat: visegrádi négyek, közép-európai szövetségek, erős atlanti-együttműködés, de gazdasági egyensúlyozás „kelet” és „nyugat” között. Küzdelem a szuverén nemzetek Európájáért és ideológiamentes gazdasági diplomácia. Jól ismert, világos és hosszú távú célok vannak a hadsereg megerősítésére, a NATO kötelezettségek betartására. Magyarország a fejlett országok között a gazdaságösztönzésbe a legnagyobb GDP-arányos ráfordítást produkálja évek óta. A Program a versenyképesebb Magyarországért című kormányzati akcióterv közel 30 közép távú vállalást tesz az üzleti környezet javítására. A teljes foglalkoztatást 2020 elejére a magyar munkaerőpiac megközelítette, 2025-ig pedig akkor is reálisan teljesíthető céllá vált, ha a világgazdaság hullámzásai és a világjárvány lassítják a folyamatot. A mai családpolitika a demográfiai problémára hosszú távon javulást ígérő válaszokat ad. A tudományfinanszírozás 2022-re eléri a vállalt 1,8% GDP arányos  K+F ráfordítást és olyan kutatási ökoszisztéma építése zajlik, amely az egyetemeket is átlendíti a több évtizedes agónián. A szegénység mutatószámai csökkenő tendenciát mutatnak. A közszféra, kiemelten a rendvédelem pedig folyamatosan növekvő közbizalmat élvez. Még hosszan sorolhatnánk a szakpolitikai terveket, amelyek minden elemében ott találjuk például a környezeti terhelés csökkentését pl. az elektromos autók támogatása vagy CO2 kibocsátás csökkentésének vállalásaiban.

Mindez nem jelenti azt, hogy Magyarország következő évtizede megnyugtatóan tervezett és programozott. A köznevelési intézményrendszer átalakítása és finanszírozásának javítása sem hozta el a pedagógusi kar és a tanító-nevelő munka közbizalmat és szakmai konszenzust élvező jövőképét. A közegészségügy túlélési küzdelemben van, amelyben a 2020. október 4-én bejelentett orvosbér-emelés új stratégiai kapaszkodót ad. Van tehát bőven feladat a szakpolitikai tervek készítésében, amelyeknek számolniuk kell a hosszú távon érvényesülő tendenciákkal. Az oktatásban a digitális világ új kulcskompetenciáinak szükségletével, a közegészségügyben pedig a betegszám növekvő trendjével. Az új szakpolitikai terveket azonban a politika-csinálás központi, területi és lokális asztalain kell megrajzolni és a megvalósítás menetét meghatározni. 

Az Egyensúly Intézet víziójában kevés a valódi kutatás és még kevesebb az ötlet. Igazuk van abban, hogy a család mellett öntevékeny kisközösségeket, társulásokat kell szervezni környezetünkben. De ezt kimondani már kevés, mert a falvak és községek világában élő ember (mint e cikk szerzője) tudja, hogy a magyar ember nem marad el holland vagy olasz társaitól a helyi öntevékenység területén sem. Sajnos az Egyensúly Intézet víziója sötét magyarságképet fest maga elé, szerintük ugyanis: „gyenge a nemzeti érzés, ma alig gondolunk valamit a nemzetről”, „a magyarok közösséghiányos, atomizált” emberek, „bizalomhiányos, elszigetelt, befelé forduló egyének sokasága”, a magyarok Európa leginkább materialista (értsd: anyagias) és individualista népe (értsd: nem közösségi szellemű) és a vallási, nemzeti és morális kötelékek – nemzetközi összehasonlításban – gyengék. A magyarok a szabadsággal szemben a biztonságot részesítik előnyben, nem vágynak változásra, jobbnak tartják a kiszámíthatóságot és a világot veszélyes helynek tartják. Az államról a „törzsi logika” szintjén gondolkodunk, az európai átlaghoz képest alacsonyabb a teljesítménybe és a verseny fontosságába vetett hit. Nemzettudatunkat a kishitűség, az áldozati identitás, az önreflexió hiánya és az idegenellenesség jellemzi.

Valóban ilyenek volnánk? Vélhetően igen, ha a fenti megállapításokat társadalomkutatás támasztja alá, ilyen tényeket azonban az olvasó nem lát a kötetben. Így a válaszunk finoman fogalmazva az lehet, hogy: nem!

Tetszetős vállalás „alternatív jövőképet” körvonalazni, amely „egy sikeresebb, versenyképesebb és boldogabb Magyarországról” szól. A Magyarország 2030 kötet azonban nem váltja be az ígéretét. Pedig lehet, sőt kell is szakpolitikai alternatívákat készíteni a helyi önkormányzatok, vagy akár napjaink nemzeti kormányzásának stratégiáival szemben. Fontos azonban az is, hogy a valóság ingoványos talaján egyensúlyozva tervezzünk, és ne álmodozzunk. Még fontosabb azonban megismerni a magyarokat, a falvak és a városok embereit, gondolataikat és gondjaikat. Ez lehet az a társadalomkutatás, amely hatékonyan segítheti a 2030 felé történő kormányzati tervezést. Van tehát feladat a kutatók számára is!

Témakörök: Egyensúly Intézet, fejlődés, Magyarország, tanulmány
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT