Cél a hatékonyabb online közszféra

Új interoperabilitási rendelet készül az EU-ban

Európában a tagállamok voltaképpen már az internet megjelenése óta komoly erőfeszítéseket tesznek a közigazgatásaik digitalizálására és virtualizálására. A COVID élesen világított rá a terület fontosságára, mert a járvány során felértékelődött az online intézhető ügyek jelentősége, az online közigazgatás. Az is látható, hogy a határon átnyúló közigazgatási ügyek száma folyamatosan nő, egyre gyakoribb, hogy egy európai polgárnak egy másik országban kell ügyet intéznie. 

Az azonban jelenleg a hatékony működésnek egy hatalmas fékezője, hogy a tagállami közigazgatások semmilyen vagy csak nagyon laza módon vannak digitálisan összehangolva, mert az összekapcsolhatóságuk, a közöttük zajló adatáramlás lehetősége technológiailag hiányzik. Könnyen belátható, ha egy meghatározott ügyben teljesen más adatokat kér el egy magyar és egy szlovák hatóság, ráadásul teljesen más formátumban, akkor ebből soha nem lesz hatékony, határon átnyúló ügyintézés. Összefoglalóan ezt úgy hívják, hogy hiányzik az interoperabilitás, amelynek fontosságát az EU már legalább 20 éve felismerte, hiszen az első interoperabilitási keretrendszer 2004-ben jelent meg. Legutóbb a keretrendszert 2017-ben módosították. Összességében azonban nem úgy tűnik, hogy a keretrendszer nyomán komoly előrelépés történt volna.

Ezen szeretne segíteni az Interoperable Europe Act, egy rendeleti formájú jogszabály-tervezet, amelyet a Bizottság 2022 novemberében publikált. Mivel a rendelet közvetlenül kötelezi a jogalanyokat Európában, az interoperabilitással kapcsolatos kötelezettségek (ld. lentebb, főként az interoperabilitási értékelést) a rendelet hatálybalépését követően a közigazgatási szervekre azonnal feladatokat fog róni, ha új informatikai fejlesztésbe kezdenek vagy a régi rendszereiket módosítják. A dokumentum már az elején leszögezi azt a trivalitást, amelyet minden kezdő IT projektmenedzser az első projektje során megtanul, hogy az interoperabilitás (és minden más, technikainak tűnő probléma általában) nemcsak, sőt nem is elsősorban technikai, hanem szabályozási, szervezési és kulturális kérdés is. Az anyag ezeket az aspektusokat úgy hívja, hogy jogi, szervezeti és szemantikai interoperabilitás.

A jogszabály az ún. facilitáló szabályozók közé tartozik, amelyek bizonyos jogi akadályok elhárításával, jogszabályok egységesítésével, intézmények felállításával és koordinatív intézkedésekkel próbálnak az EU számára fontos célokat – ez esetben a közszolgáltatások menedzselésére szolgáló rendszerek határokon átnyúló interoperabilitását – előmozdítani „Ez a rendelet intézkedéseket állapít meg a közszolgáltatások nyújtására vagy kezelésére használt hálózati és információs rendszerek határokon átnyúló interoperabilitásának elősegítésére.” – írja az 1. cikk (1) bekezdése.

A tervezett jogszabály alapvetően két egyszerű kötelezettséget ró a közigazgatás résztvevőire.

1. Ha az adott szervezet egy olyan új, elektronikus ügyintézést segítő rendszert akar üzembe helyezni, amelynek határokon átnyúló hatása van (vagy valamilyen EU által finanszírozott szolgáltatást érint), illetve egy régebbi rendszert kíván módosítani, el kell végeznie egy „interoperabilitási értékelést”. Az értékelésnek tartalmaznia kell a szolgáltatás leírását, annak illeszkedését az Európai Interoperabilitási Keretrendszerhez.
2. Kérésre az adott szervezet köteles megosztani azokat az interoperabilitási megoldásait, amelyek a fentebb említett közszolgáltatásokat támogatják, kivéve ha ezek nem kifejezetten közszolgáltatások támogatására szolgálnak, ha külső cégeknek van szerzői joga felettük, (laikus, de széles körben bevett szóhasználattal „nem vették meg a forráskódjukat”), ha kritikus infrastruktúrákat érintenek, esetleg más módon veszélyeztetnék a közérdeket vagy a közbiztonságot. A megosztás megvalósulhat azzal is, ha az adott megoldás releváns tartalmát az Interoperábilis Európa portálon publikálják.

A jogszabály ezen felül egy elég komplex intézkedéscsomagot és intézményrendszert hoz létre – remélve az interoperabilitás növelését (jobban mondva megvalósulását). Ezek az intézkedések a következők:

1. A jogszabály megalkotni rendel egy új interoperabilitási keretrendszert.
2. Az újonnan létrehozott Interoperábilis Európa Testület (Interoperable Europe Board – IEB) folyamatosan ajánl új interoperabilitási megoldásokat.
3. Létrejön az Interoperábilis Európa Portál, amelynek fő feladata a létrejövő interoperabilitási megoldások közzététele.
4. Az IEB folyamatosan kezdeményez az interoperabilitás előmozdítására projekteket és innovációs intézkedéseket.
5. A jogszabály ún. szabályozási homokozók felállítását javasolja, amelyekben a fejlesztések kontrollált környezetben mennek végbe.
6. Az EIB a Bizottsággal együtt oktatási anyagokat hoz létre és oktatási projekteket indít, valamint az új projekteknél az ún. peer review (szakmabeliek által történő értékelés) rendszerét fenntartja.
7. Létrejön az EIB és mellette egy tanácsadó testület, az Interoperábilis Európa Közösség.
8. Minden tagállamnak ki kell jelölnie egy illetékes hatóságot, amely az interoperabilitási kérdésekkel foglalkozik.
9. Az EIB stratégiai tervet készít, amelyet évente felülvizsgál és folyamatosan monitoroz.

A bejegyzés végére egy csendes megjegyzés. Sajnos az EU facilitáló jogszabályai (tehát azok, amelyek bizonyos pozitív – rendszerint gazdaságpolitikai – célok elérését próbálják segíteni) véleményem szerint a közösség talán legkevésbé hatékony jogi rendelkezései. A 2003 óta létező közadatokkal kapcsolatos jogalkotás vagy, mondjuk, az olyan jogszabályok, mint a Broadband Cost Reduction  Directive, hogy csak két példát mondjak, igazi koordinációs–ösztönző jogszabályok, amelyeknek rendszerint sem szankciója, sem tagállami szintű ösztönző mechanizmusa nincsen, így sajnos alig-alig van hatásuk. Csak reménykedni tudok, hogy az interoperabilitási rendelet esetében, amely jelenleg a trialógus fázisa előtt áll, ez másképp lesz.