Sikertörténet az európai videójáték-önszabályozásban
A szórakoztatóiparban a legtöbb szolgáltatás szabályozása hagyományos módon, uniós vagy tagállami jogszabályok alapján történik. Noha az Európai Unió kimondottan támogatja a rugalmasabb, a változékony társadalmi és piaci körülményekre jobban reagáló ön- és társszabályozási rendszerek kialakítását, az online szolgáltatások nem bővelkednek a sikeres kezdeményezésekben.
A dezinformáció visszaszorítását célzó uniós gyakorlati kódex például akkor került igazán a közérdeklődés fókuszába, amikor Elon Musk bejelentette, hogy az X (korábban: Twitter) kilép belőle. A 2018-ban elfogadott gyakorlati kódexet 2022-ben erősítették meg, mivel az Európai Bizottság szerint az nem volt elég hatékony.
Jól működő ön-, illetve társszabályozási rendszereket találunk viszont a tartalomszabályozás egyes részterületein. Ilyen a magyar és az európai reklámszabályozás, illetve néhány országban a korhatárbesorolás. Hasonló sikertörténet az ipari önszabályozásban az Egységes Európai Játékinfomációs Rendszer, a PEGI (Pan European Game Information).
A PEGI rendszer célja, hogy a szülők és a játékosok számára könnyen érthető és átlátható módon nyújtson információkat az egyes videójátékok tartalmi elemeiről, és arról, hogy azok mely korosztály számára ideálisak. A PEGI a korhatárjelzések mellett tartalmi leíró piktogramokat is bevezetett, amely alapján a szülők és a gondviselők nem csak arról tudnak tájékozódni, hogy egy-egy játék megfelelő-e az adott korosztály számára, hanem arról is, hogy az adott játék tartalmaz-e félelemkeltő elemeket, káromkodást, esetleg kábítószer-használatot.
A hagyományos médiaszolgáltatásokban használt korhatár-besorolási rendszerekkel szemben a PEGI-nek a nagy előnye, hogy egységes. Az Európai Unióban – Németország kivételével, ahol a Unterhaltungssoftware Selbstkontrolle (USK) rendszert alkalmazzák, – a videójáték-szoftverek kiadói és forgalmazói ugyanazokat a jelzéseket kötelesek feltüntetni a termékeken mindegyik tagállamban. Magyarországon például a PEGI alkalmazását a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény írja elő. Az egységes jelölések egyrészt megkönnyítik a játékszoftverek szabad mozgását az Unión belül (hiszen nem kell minden tagállamban külön besorolni ezeket a termékeket), másrészt a szülők és gondviselők könnyebb tájékozódását is elősegíti. Ez utóbbi különösen fontos manapság, amikor a videójáték-szoftverek „dobozos” szoftverként, azaz fizikai műpéldánnyal együtt járó árusítása visszaszorulóban van az olyan online disztribúciós platformoknak köszönhetően, mint a Steam, a Playstation Store vagy a GOG, ahol valójában nem magyar áruházból vásárolunk.
A PEGI rendszer sikerét nem csak az tükrözi, hogy az Európai Unión kívülről csatlakozó országokkal együtt ma már 38 ország kizárólag ezt használja, hanem az is, hogy a felhasználók is ismerik az egyes piktogramok jelentését. A VideoGames Europe felmérése szerint az európai szülők 67, a játékosok 73 százaléka tisztában van a PEGI klasszifikáció jelentésével.
A PEGI rendszer ráadásul folyamatosan bővül, hogy a játékipar trendjeivel összhangban hatékonyan tudja segíteni a szülőket. 2018-ban például új piktogramot vezettek be, ami azt jelzi, ha a játékban elérhető alkalmazáson belüli vásárlás.
A játékon belül elrejtett vásárlási lehetőségek ugyanis nemcsak a szülők pénztárcáját tépázhatják meg, hanem fogyasztóvédelmi szempontból is kifogásolhatóak. Az Európai Parlament 2023. január 18-án elfogadott állásfoglalásában célul tűzte ki a fogyasztóvédelem megerősítését a videójátékok területén, amellyel azokat a kérdéses gyakorlatokat is kezelni kívánja, mint a lootboxok, a játékbeli valuták, illetve a digitális szolgáltatási rendelet által is tiltott gyakorlatnak minősülő ún. sötét megoldások. Az állásfoglalás emellett azt is hangsúlyozza, hogy a kiskorúaknak „az online videojátékok játszásakor ugyanolyan szintű védelemben kell részesülniük, mint amilyet a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály biztosít”, így a fejlesztőknek figyelmet kell fordítaniuk a magánéletvédelmi, reklámozási gyakorlatokra és a fogyasztók magatartását torzító manipulatív technikákra is. Ezek azonban már olyan területek, amelyeket a korhatárbesorolást megvalósító PEGI rendszer nem érint. Az Európai Parlament arra is felhívta a Bizottságot, hogy a digitális méltányosságra vonatkozó uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok közelgő célravezetőségi vizsgálata során értékelje, hogy megfelelő-e az az uniós fogyasztóvédelmi keret, ami a videójátékokat szabályozza és ha a válasz nemleges, terjesszen elő jogalkotási javaslatot.
Bár a PEGI rendszer hatékony információs rendszernek minősül, úgy tűnik, hogy a jövőben a videójátékokra vonatkozó szabályozásban is szigorúbb, a hagyományos szabályozás struktúrájába illeszkedő rezsimre kell számítani. Érdemes lesz tehát figyelni az Európai Unió jogalkotását.
