Az Európai Bizottság alig egy hónapja hozta nyilvánosságra az európai médiaszabályozás relevánsnak ítélt kérdéseit szabályozni kívánó újabb dokumentumát. A European Media Freedom Act (EMFA) címet viselő tervezet – részben az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMS) módosítása útján – rendeleti formában szabályozná az uniós jogalkotók által elsődlegesen a média szabadságának és sokszínűségének, a szerkesztői függetlenségnek biztosítékait jelentő alapintézményeit, különös tekintettel a digitális világnak a nyilvánosság tájékoztatásában betöltött egyre jelentősebb szerepére is. A bejegyzés a rendelettervezet részletekbe menő bemutatása helyett egy-egy szabályozási elemre kíván csupán fókuszálni.
A tervezet deklaráltan a meglévő, hatályos szabályozási környezetbe illeszkedve igyekszik bizonyos, a média szabadságát, sokszínűségét, illetve a nyilvánosság hiteles tájékoztatását és tájékozódását elősegíteni képes jogszabályi kereteket megteremteni. A sajtó és a média demokratikus folyamatokban betöltött nélkülözhetetlen szerepének újfenti felismerése és hangsúlyozása mellett a Bizottság néhány új, uniós szintű szabályozással korábban nem érintett területet is a hatálya alá kíván vonni. Amellett, hogy a szabályozni kívánt területek között megtaláljuk a „hagyományos” médiaszolgáltatásokra vonatkozó előírásokat, a rendelet érintené a közszolgálati médiára, az állami reklámköltésekre, a médiumok feletti felügyeletet ellátó szabályozó hatóságokra, illetve azok hatékony együttműködésének kereteire vonatkozó kérdéseket egyaránt. A rendelettervezet megalkotásának egyik nem titkolt célja az érintett területeken hiányzó egységes uniós keretrendszer megteremtése.
A fentiekben említett tárgykörök többsége azonban önmagukban nem ismeretlen. A média szabadságát, sokszínűségét, az újságírók védelmét uniós, illetve európa tanácsi dokumentumok korábban több alkalommal is deklarálták; a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó norma azonban ez idáig a médiaszabályozás területén nem született. Közelebbről vizsgálva a szabályozás tervezetét látható, hogy számos rendelkezés nem sokkal több, mint olyan alapelvi rendelkezések megfogalmazása, amelyek a jelenlegi európai államok médiaszabályozásainak többségében eleve létező előírás. Így a hír- és tájékoztató műsorok sokszínűségének és a szerkesztői szabadság deklarálására, a közszolgálati médiában megjelenő információk és vélemények kiegyensúlyozottságára, vagy a nemzeti szabályozó hatóságoknak a feladatuk ellátáshoz szükséges pénzügyi, személyi és technikai feltételek biztosításához szükséges keretek megteremtésére vonatkozó előírások – ha másért nem, a bevezetőben említett AVMS irányelv rendelkezéseiből következően – az európai médiaszabályozások jelenleg is fellelhető (ha másként nem is, de legalább alapelvként deklarált) elemei.
Némiképp könnyebben számonkérhető rendelkezés a közvélemény befolyásolására nagyobb hatással bíró médiaszolgáltatókkal szemben megfogalmazott azon követelmény, ami szerint a tulajdonosi viszonyukra vonatkozó releváns információkat a közönség számára közvetlenül és könnyen hozzáférhető módon elérhetővé kell tenniük. Az átláthatóság biztosításában az uniós jogalkotó szervek a megoldandónak ítélt problémák – így a médiapiac sokszínűsége, a közönség hiteles és sokoldalú tájékoztatásának – orvoslására irányuló (hatékonynak vélt) eszközét látják. Kétséges ugyanakkor, hogy egy adott médiaszolgáltató szolgáltatásaiból tájékozódó „átlagos” felhasználó számára valóban lényeges kérdés az adott cég tulajdonosi (és részvényesi) szerkezete, illetőleg az ahhoz való egyszerű hozzáférés lehetősége. Egyes érdeklődők (így például újságírók) számára bizonyosan valóban fontos lehet ezen adatok birtokába kerülni, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen információk – a kérdések iránt valóban érdeklődést mutatók számára – rövidebb-hosszabb internetes keresés után jelenleg is hozzáférhetők. Ha az előző nézőpontot elfogadjuk, nem elvitatottan az átláthatóság alapelve mellett szóló érveket, adódhat is a kérdés: a rendelettervezet a problémákra valóban releváns megoldásokkal tud szolgálni? Illetve valóban fennálló problémára kíván (akármilyen) megoldást találni?
Mindenképpen új területnek számít az állami költségvetési források elosztására vonatkozó rendelkezés, ami szerint – nem érintve a közbeszerzési eljárásokra irányadó szabályozást – ezeket a tételeket átlátható, objektív, arányos és megkülönböztetésmentesen kell a médiapiac szereplői között elosztani. Ezzel összefüggő, hogy a források elosztásáról az érintett állami szereplőknek pontos, részletes és közérthető tájékoztatást kell nyilvánosságra hozniuk, a rendelkezés érvényesülését pedig a tagállami hatóságok felügyelik.
Hasonlóan új elem a médiaszolgáltatások (a DSA rendelet szerint definiált) online óriásplatformokon való jelenlétével kapcsolatos szabályozás. Ez utóbbi előírás a médiumok számára az online platformokon való jelenlétük kapcsán speciális („privilegizált”) státuszt kívánna biztosítani, aminek köszönhetően a szerkesztői függetlenség mellett működő médiumok (vagy akár magukat annak vallók) tartalmaival szembeni intézkedést megelőzően a platform üzemeltetője tervezett döntéséről és annak indokairól értesíteni lenne köteles a (média)szolgáltatót. A javaslat ezen, egyébiránt hasonló formában a DSA tárgyalása során is felmerült elemében – azon túlmenően, hogy a hiteles tájékoztatást előtérbe helyező médiumok tevékenységét bizonyosan támogatni tudja – egyes vélemények a félretájékoztatás jelenségével szembeni küzdelem megnehezítését vélik felfedezni.
A fenti rövid gondolatok pusztán felvillantották a szabályozás kereteit, illetve egy-egy konkrét elemét. Tekintettel arra, hogy a rendelettervezet egyes tartalmi kérdései mellett a meglévő uniós szabályozáshoz való kapcsolódási pontjai sem teljesen világosak, izgatottan várjuk a jogalkotási folyamat további fejleményeit.
