Az USA versenyjogi jogérvényesítő hatósága, a Federal Trade Commission (FTC) valamint 46 tagállam államügyésze (attornies general) a New York-i Letitia James vezetésével az elmúlt év decemberében párhuzamosan indítottak eljárást a Facebookkal szemben. Rendkívülinek mondható fellépésekről van szó. Az FTC beadványában az igen szokatlannak számító strukturális beavatkozást indítványoz, nevezetesen, hogy válasszák le az Instagramot és a WhatsAppot a közösségi média szolgáltatótól. Vajon mi indokolja a szokatlanul kemény eljárásokat?
A szóban forgó keresetek
Az Egyesült Államokban szemben az Európában irányadó hatósági-nyomozati rendszerrel akkuzatórius alapokon nyugszik a versenyjogi jogérvényesítés. Így mind az FTC, mind az államügyészek közigazgatási keresetben (administrative complaint) támadják a techóriást, amely hasonlít egy szövetségi bírósági tárgyaláshoz, de közigazgatási jogi bíró előtt zajlik. Az FTC és az államok keresetüket egymásra tekintettel egyaránt 2020. december 9-én nyújtottak be. A közigazgatási bíró megállapíthatja a jogsértést, amely alapján az FTC végső határozatot hoz, amely aztán keresetben megtámadható az Egyesült Államok Fellebbviteli Bírósága (U.S. Court of Appeals) és végső soron a Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) előtt. Az FTC beadványának lényege, hogy a Facebook fenntartja a monopolhelyzetét azzal, hogy a versenynyomást kifejteni képes vállalkozásokat felvásárolja, és versenykorlátozó magatartást folytat azon riválisokkal szemben, amelyeket nem tud/akar felvásárolni. A két kereset jogi tartalmát tekintve nagyon hasonló, ugyanakkor az FTC beadványa vérmesebb: a verseny helyreállításához szükségesnek látja a Instagram és a WhatsApp leválasztását, a versenykorlátozó magatartás felfüggesztését, illetve a Facebook valamennyi későbbi akvizícióját összeghatárra tekintet nélkül engedélykötelessé tenné és rendszeres megfelelőségi (compliance) jelentés benyújtására kötelezné a vállalkozást.
A feltételezett versenyjogsértések
A FTC és az államok egyaránt azt kifogásolják, hogy a Facebook versenyző magatartás helyett felvásárolta azokat a cégeket, amelyek veszélyt jelenthettek volna a piaci pozícióira. Igaz ez az okostelefonok elterjedésével egyidőben felfutott képek megosztásán alapuló Instagram, valamint a piaci átbillenési pont közelébe jutott WhastApp akvizíciójára. Az előbbit 2012-ben egymilliárd, míg az utóbbit 19 milliárd USA dollárért vásárolta fel, amit az FTC egyaránt „prémium árnak” minősített. A FTC belső levelezésekből rekonstruálta hogy a Facebook miként váltotta valóra Mr. Zuckerberg 2008-as e-mailjében kifejtett filozófiáját, miszerint „its better to buy than compete”.
A feltételezett jogsértés másik sarokpontja, hogy a Facebook védősáncot épített maga köré versenytársak felemelkedése ellen. Mindezt azzal kondicionálta, hogy harmadik felek csak azzal a kikötéssel használhatták azokat az értékes összekapcsolódási felületeket, API-kat (application programing interfaces), hogy nem fejleszthetnek olyan alapszolgáltatást, amelyet a Facebook is nyújt, illetve nem kapcsolódnak és hirdetnek más közösségi média szolgáltatót. A kikötés a Facebook-ökoszisztémához kapcsolódó fejlesztőket elriasztotta az olyan funkciók alkalmazásától, ami potenciálisan versenyezhetne a Facebookkal, illetve attól, hogy akár olyan cégekkel dolgozzon együtt, amelyik versenyezhet a Facebookkal. Így a Facebookkal kommunikálni (pl. oda adatokat küldeni, vagy adatokat kapni) kívánó harmadik fél fejlesztőknek eleve tartózkodniuk kellett bármilyen potenciális versenyre irányuló magatartástól. Ezzel a magatartással a Facebook csak a vele szemben megindult eljárás miatt hagyott fel 2018-ban.
Az FTC érvelésében a Facebook a fenti magatartásával kárt okozott a felhasználóknak és a hirdetőknek is. A domináns pozíciójának megőrzésére irányuló taktikájával elkerülhette a versenyt a funkciók minőségére és a felhasználók adatvédelmi szintjére vonatkozóan. Az államok beadványának a kárelmélete a felhasználók adatvédelmének sérelmére összpontosít. A beadvány alapján, miközben a Facebook adatvédelem tekintetében azt állította magáról, hogy „best in class”, fokozatosan visszafogta az adatvédelem szintjét, illetve terjesztette ki a felhasználókról gyűjtött adatok körét és tett szert monopolpozícióra. (Az Instagram és a WhatsApp felvásárlása után csökkentette azok adatvédelmi szintjét, illetve a hirdetésükre fordított összeget). Mindezzel egyúttal a hirdetőket is kár érte, mivel a Facebooknak nem kellett versenyeznie az ár és a minőség vonatkozásában, valamint a hirdetési adatok jelentésének átláthatósága tekintetében.
A piacmeghatározás kérdése
A jogvita központi eleme lesz az érintett piac meghatározása (amely mindkét beadványban közel ugyanaz). Az FTC szerint a releváns piac a személyes közösségi hálózatok szolgáltatása (personal social networking services), amelyen a Facebook monopolhelyzetben van. Ezt a piacot a FTC úgy írja le, hogy online szolgáltatások jól elkülöníthető fajtája, amely lehetővé teszi az emberek számára személyes kapcsolatok fenntartását, élmények megosztását a barátokkal, ismerősökkel, családdal egy közösségi térben.
A személyes közösségi hálózati szolgáltatásokat más online szolgáltatásoktól legalább három szempont alapján el lehet határolni. Először, annak lényegi eleme a társadalmi beágyazódáshoz (social graph) kötődése, amivel leképezi az egyes felhasználó személyes kapcsolatait, érdeklődési területét és aktivitásait a számára fontos információkhoz, csoportokhoz való hozzáféréssel. Ez a kapcsolati mátrix nyújtja a szolgáltatás gerincét és ebből következik a további két elhatárolási elem is. Egyrészről, ebből következnek azok a funkciók, amelyeken keresztül a felhasználók kapcsolatba léphetnek másokkal, illetve kifejezhetik magukat a közös szociális térben, beleértve a ‘one-to-many’ „közvetítési” formákat. Harmadrészt, a szolgáltatás magában foglal olyan funkciót, amely igen könnyűvé teszi a másokkal való kapcsolódást, így a kapcsolatrendszer kiépítését.
Jóllehet a felhasználók jellemzően használnak egyéb weboldalakat és applikációkat, nincs egyéb olyan internetes szolgáltatás, amely helyettesítené a személyes közösségi hálózati szolgáltatást, és az elkülönül a szakmai (LinkedIn) vagy érdeklődés alapján (Strava) működő szolgáltatásoktól. A személyes közösségi hálózat a személy kapcsolatain és érdeklődésén keresztül a felhasználók identitását mélységében érinti. Az online videó és tartalom-fogyasztást középpontba helyező szolgáltatások (YouTube, Spotify, Netflix) szintén nem helyettesítői, hiszen azok passzív fogyasztást tesznek lehetővé, vagy tartalmak – többnyire ismeretlen – felhasználók számára elérhetővé tételét. Ugyanígy az FTC szerint a mobil üzenetküldő szolgáltatások sem helyettesítők, hiszen ott nincs közös szociális tér, ahol a felhasználók interakcióba léphetnének egymással. Az FTC szellemesen Mark Zuckerberg elhatárolását idézi egy 2019-es posztjából, minthogy a Facebook a „város főterének digitális megfelelője”, míg az üzenetküldő applikációk a „nappalié”.
A Facebook védekezése
A Facebook első reakciójában erőteljesen kifogásolja, hogy az FTC elfordul a kialakult gyakorlattól és semmibe veszi a Facebook organikus növekedését, valamint a szociális média jelentőségének elismerését. A Facebook azt állítja, hogy a felhasználok figyelméért igen éles versenyt folytat az olyan vállalkozásokkal, mint az Amazon, Google, Twitter, Snap, Amazon, TikTok és a Microsoft – amelyek tevékenysége ugyanakkor a keresetek piacmeghatározásán kívül esik. A Facebook természetesen védelmébe vette a korábbi felvásárlásokat is, és arra hivatkozik, hogy azokat mind az amerikai, mind az európai hatóságok jóváhagyták. Az API-kkal kapcsolatos korlátozásokról úgy nyilatkozik, hogy az „iparági gyakorlat”. Hivatkozik a sokféle innovációra, amelyeket megvalósított működése során és azt mondja, hogy a szóban forgó eljárások a technológiai vállalkozások elleni elégedetlenség eredményei, mintsem megalapozott versenyjogi fellépésé. Az azt kiváltó okokat pedig inkább szabályozással kellene megfelelő mederbe terelni.
Az ügy várható kimenetele
Elhúzódó küzdelemre lehet számítani. A sorozatos botrányok és a véleményes kommunikáció nem növelik a Facebook hitelességét. Ahogy az sem növelte, hogy félrevezette az Európai Bizottságot a WhatsApp felvásárlásakor. A vita leginkább a piac meghatározása körül fog forogni. Az Egyesült Államokban a verseny társadalmi hasznait rendkívül nagyra értékelik, így várhatóan valamilyen formában érvényesíteni is fogják a monopolpozíció megtörésének igényét. Ezt támogatja a magánszféra védelmével (privacy) kapcsolatos fokozódó aggodalom is, amely a személyes adatok monetizálásán alapuló üzleti modelleknek szintén nem kedvez. Európa inkább a szabályozás talaján állva közelít a digitalizáció kihívásaihoz és kívánja fenntartani sajátos értékeit. A Facebook ugyanakkor nem hiába hivatkozik a korábban jóváhagyott összefonódásokra, amelyek rámutatnak egy mindannyiunkat érzékenyen érintő problémára. Amennyiben az illetékes hatóságok a maguk szakmai apparátusával sem voltak képesek megfelelően megítélni a döntéseik következményét a rohamosan változó technológiai környezetben, akkor vajon hogyan lehet ugyanez elvárható – így a tudatos magatartás – az egyszerű átlagfogyasztótól?
