Az elmúlt hetekben támadások középpontjába került két meghatározó nemzetközi bankvezér, akiket még a Trump-adminisztráció jelölt multilaterális fejlesztési bankok élére. A Világbankot és az Amerikaközi Fejlesztési Bankot érintő fejleményeket a közelgő amerikai félidős választások sajátos megvilágításba helyezik.
A washingtoni központtal működő Amerikaközi Fejlesztési Bank (Inter-American Development Bank, IDB) kormányzótanácsa az igazgatóság javaslatára 2022. szeptember 26-án elmozdította hivatalából az amerikai Mauricio Claver-Carone-t. Az eltávolított banki vezető a 660 milliós népességű, az Európai Unió gazdasági teljesítményének felét felmutatni képes latin-amerikai régió legnagyobb fejlesztési bankját irányította, míg nem éppen az őt jelölő Egyesült Államok megvonta tőle a bizalmat.
A kubai és spanyol felmenőkkel bíró Claver-Carone-t 2020 júniusában az amerikai pénzügyminisztérium jelölte a pozícióra, amely némi értetlenséget váltott ki a banki tagság részéről, hiszen az IDB elnökét hagyományosan a hitelfelvevő latin-amerikai országok jelölik. A bankelnök megválasztását végül a tagországok mindössze közel kétharmada támogatta, mostani eltávolítását ugyanakkor az igazgatóság majdnem egyöntetűleg javasolta. A megfogalmazott vádak szerint a bankvezér beosztott kollégájával intim kapcsolatot alakított ki és nem működött együtt az ellene folyó tisztázó vizsgálat során, emellett pedig a megtorlástól való félelem légkörét alakította ki a bankban a munkatársak és a hitelfelvevő tagországok között is, amellyel megrendült irányába a bizalom.
A lefolytatott vizsgálatok tanulsága szerint egyértelmű helyzet alakult ki és a Wolfowitz-féle botrányhoz hasonló eset láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy a Biden-adminisztráció hezitálás nélkül megvonta a bizalmat a Trump elnöksége alatt különféle kormányzati pozíciókat betöltő Claver-Carone-től, és döntésével úgy távolította el a bankelnöki posztról, hogy ezzel egyidejűleg nyilvánvalóan vissza is adta a jelölés jogát a latin-amerikai térségnek.
Sokkal bonyolultabb a képlet David Malpass, a Világbank elnöke esetében, akinek a klímaváltozás kapcsán tett kijelentését ítélte el legutóbb a Fehér Ház. Malpass nehézsúlyú politikus, aki vezető pozíciókban dolgozott a Reagan és az idősebb Bush kormányaiban, továbbá főtanácsadói szerepet vállalt a Trump-kampány gazdaságpolitikai szekciójában, hogy aztán elfoglalja a pénzügyminiszter-helyettesi pozíciót a Trump beiktatását követő hónapokban. Az amerikai pénzügyminisztérium nemzetközi ügyekért felelős második embereként Trump elnök hangos szószólója volt a Kína elleni protekcionista politikának. A Világbank elnöki székét 2019 áprilisában kapta meg, miután a posztra hagyományosan jelöltet állító Egyesült Államok elnökének jelölését elfogadta.
Bár Malpass Trump környezetvédelmi politikájának támogatójaként tartották nyilván, elnökké történő megválasztása elé nem gördítettek akadályokat a klímavédelem élharcosának számító Világbank részvényesei. Elnöki terminusának elején Malpass nemigen használta a klímaváltozás kifejezést, azért igyekezett alkalmazkodni a Biden elnökségével nyilvánvalóan megváltozott környezethez: 2021 áprilisában a Világbank egy öt évre szóló, 100 milliárd dollár összköltségvetésű klímaváltozás elleni küzdelmet célzó akciótervet jelentett be. Az új csomaggal egyúttal arra is kötelezettséget vállalt a bank, hogy az általa nyújtott finanszírozás 35%-a klímavédelmi célokat (is) szolgál. Itt jegyezzük meg, hogy több multilaterális fejlesztési banknál ez az arány 50%-os mértékű. Tény, hogy a Világbank megduplázta a klímafinanszírozásra szánt forrásokat Malpass elnöksége idején (a 2022. pénzügyi évben 31,7 milliárd dollárt költött a bank a klímaválság kezelésére), a kritikusok mégsem tartják elég ambiciózusnak az új intézkedéscsomagot (több tucat klímaügyben aktív szervezet közös levélben kérte az elmúlt év októberében Malpass leváltását és a Világbank aktívabb szerepvállalását a klímafronton). Ráadásul nem mutatott az sem jól, hogy a bank nem vállalt kötelezettséget a szén alapú beruházásokból történő kiszállásra az európai részvényesek felhívásai ellenére sem. Összességében azonban elmondható, hogy Malpass világbanki elnöksége ezidáig nem okozott komolyabb megrázkódtatást. A bank a multilaterális fejlesztési bankok világában továbbra is meghatározó szereplője a fejlődő országok és feltörekvő piacok innovatív eszközökkel történő finanszírozásának, ráadásul a COVID-válság kezelésében is jelentős és hathatós erőfeszítéseket tett a Világbank a gazdasági helyreállítást célzó erőfeszítések területén.
És akkor a félidős választások előtt néhány hónappal jön – felerősítve az eddig inkább vonal alatt megjelenő kritikákat és felkavarja az állóvizet Al Gore, a demokrata Bill Clinton alelnöke, akit – bár még megosztott Nobel-díjjal is jutalmaztak az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén kifejtett tevékenységéért – többen inkább hipokritának tartanak klímaügyben (ezt a nyilvánosságra került közüzemi számláin szereplő tételek is igazolni látszanak).
Az események sorozatából arra következtethetünk, hogy a Biden-adminisztráció részéről betelhetett a pohár Malpass világbanki tevékenységét illetően és elérkezettnek tartotta az időt arra, hogy – legalábbis – figyelmeztesse a republikánus hátterű világbanki elnököt, hogy eddig és ne tovább. Elsőként jött Al Gore, aki szeptember 20-án egyenesen klímatagadónak nevezte Malpass-t és felszólította Biden elnököt, hogy váltsa le a még a Trump által jelölt világbanki elnököt. Tekintsünk most el attól, hogy az elnökjelölési folyamat ennél egy jóval összetettebb mutatvány, nézzük inkább meg, hogy mi történt ezután a hivatalos mezőben. Malpass az újságírók által megismételt kérdésre, miszerint elfogadja-e a tudományos konszenzust, amely szerint a klímaváltozás emberi tevékenység eredménye, azzal a lakonikus válasszal élt, hogy ő maga nem tudós ember, egyúttal felsorolta a Világbank fejlesztésfinanszírozás területén az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét.
Malpass valóban nem szerencsés és könnyen félremagyarázható nyilatkozatát több klímakutatásban aktív egyetem és think tank (köztük korábbi világbanki felsővezetők) is élesen elítélték. Bár név említése nélkül, de John Podesta, aki Biden vezető klímatanácsadójaként a 370 milliárd dollár keretösszegű nem régiben bejelentett klímacsomagot is felügyeli, egy pittsburgh-i energetikai fórumon szintén fontosnak tartotta a félre nem érthető kritika megfogalmazását. Ezt követően szeptember 21-én már az amerikai pénzügyminisztérium is közleményt adott ki, amely hangsúlyozza, hogy vezető szerepet vár el a Világbanktól a klímavédelem területén. Mindezek után borítékolható volt a fordulat, a rákövetkező napon egy CNN-interjúban Malpass már explicite kijelentette, hogy elfogadja azt, hogy a klímaváltozás emberi tevékenység eredménye és hangsúlyozta, hogy nem klímatagadó. A Malpass-ra nehezedő nyomás ezzel még nem szűnt meg: a Fehér Ház szeptember 23-án még mindig fontosnak tartotta kiemelni, hogy elítélik a Világbank elnökének szavait, továbbá elvárják, hogy a Világbank a klímaambíciók és forrásmobilizálás globális vezető intézménye legyen. Malpass mindezek után közleményt adott ki, amelyben elismerte, hogy a klímaváltozás témájában tett megjegyzései sajnálatosak voltak. Sakk-matt.
Bár a nemzetközi pénzügyi intézmények élére jelölt amerikai vezetők esetében nem gyakorlat a politikai affiliáció miatt történő visszahívás, jól látszik, hogy a Biden-adminisztráció szigorúan bünteti, ha az általa meghirdetett szakpolitikai irányvonaltól eltérő hangot üt meg a pozíciót elfoglaló személy. A vizsgálatok szerint botrányosan viselkedő korábbi IDB-elnök esetében érthetően rendkívüli gyorsasággal az eltávolítás, míg a klímakérdésekben ezidáig „különutasként” nyilatkozó világbanki elnök ellehetetlenítése volt a reakció. Mindezek után nem nehéz kitalálni, hogy Malpass 2024-től esedékes második elnöki ciklusának esélyei hogyan állnak. Kérdés továbbá, hogy addig is fokozható-e még a nyomás annak érdekében, hogy idő előtt egy demokrata hátterű jelölt számára nyissanak utat.
Nyitókép: David Malpass, a Világbank elnöke megnyitó sajtótájékoztatója. Forrás: Flickr / World Bank Photo Collection
