John Ruggie harvardi professzor, az ENSZ üzleti világának és emberi jogok terén megalkotott alapelveinek (United Nations Guiding Principles on Business and Human Rights; a továbbiakban: UNGPs) szellemi atyja szeptember 16. napján örökre lehunyta szemét. Megadatott a megtiszteltetés, hogy személyesen találkozhattam és beszélhettem vele az ENSZ üzleti világ és emberi jogok kapcsolatát tárgyaló éves genfi fórumain. Interjúbeszélgetésünk pedig tervben volt.
John Ruggie elsősorban kiváló professzor, kutató, akadémikus volt, aki a Columbia, majd a Harvard Egyetemen generációkat tanított és mentorált a nemzetközi kapcsolatok és az emberi jogok dinamikusan fejlődő tudományában. Keze alatt tekintélyes kutatói és tanári közösség nőtt fel. Öröksége azonban nem csak a szociál-konstruktivista elméletet képviselő tankönyvek és olvasmányos kézikönyvek, mint amilyen például a Just Business című könyv lapjain vagy a tanítványok tudásában és lelkében él tovább. Legnagyobb tehetsége ugyanis abban rejlett, hogy kompromisszum és koalícióteremtő készségének köszönhetően úttörő és innovatív elméleti téziseit képes volt a gyakorlatba átültetni, és reformerhez méltóan kézzel fogható eredményekre fordítani. Tette mindezt egy olyan újszerű dilemmákkal teli területen, mint az üzleti világ és emberi jogok kapcsolata, amelynek kihívásaival nap, mint nap világszerte szembesülünk.
Három évtizede szinte mindenütt kétkedéssel fogadták, ha valaki azt vetette fel, hogy az üzleti világ szereplői hatást gyakorolnak az emberi jogokra, és éppen ezért indokolt emberi jogi kötelezettségeikről gondolkodni. John Ruggie tudta, hogy ez nincsen így, és felismerte, hogy a berlini fal leomlását követő korszak nem a történelem végét hozza el, hanem egy olyan neoliberális felfogást követő gazdasági globalizációba torkollik, amely rendkívüli egyenlőtlenséget, valamint az államok gazdasági szuverenitásának és közérdekvédelmi szabályozásának erózióját eredményezi. Jól tudta, hogy a nemzetközi gazdasági jogi szabályrendszer féloldalassága ehhez vezet. Kofi Annan ENSZ Főtitkár fordult hozzá tanácsért és vezetésért ezen a területen, akinek először a stratégiai tervezésben segített. Később az üzleti világ és emberi jogok kapcsolatát érintő terület különmegbízottjaként azt a feladatot kapta, hogy a hosszú évtizedek óta sikertelen nemzetközi jogalkotási törekvéseket kimozdítsa a holtpontról. Erre pedig nagy szükség volt, illetve van, mert példák hosszú sora bizonyítja, hogy a transznacionális ellátási láncok, illetve az utóbbi évtized során megerősödő platform alapú vállalatok működése súlyos emberi jogi és környezeti jogsértések elkövetésével is összefüggésbe hozható, amelyek esetén ráadusul nem biztosított a hatékony jogorvoslat.
Munkájának realista optimizmussal látott neki, és tisztában volt azzal, hogy az államokat, az üzleti világot és a helyi közösségeket csak odafigyeléssel, nyitottsággal, alulról felfelé építkező megközelítéssel és kompromisszumkészséggel ültetheti egy asztalhoz. Ilyen pragmatikus szellemben indult el a UNGPs megalkotása felé vezető úton 2005-ben. Konszenzusépítésének és hat évig tartó munkájának eredményeként 2011-ben született meg a UNGPs, amely a maga nemében egyedülállóan innovatív, de mégis szilárd alapokon áll. Egyfelől ugyanis nem rugaszkodott el a már elfogadott emberi jogi egyezményektől, másfelől pedig jól illeszkedik a nemzetközi jog államközpontú rendszerébe és megőrzi a szuverén államok vezető szerepét az emberi jogok üzleti világ működésével összefüggő védelme terén. Konszenzusformáló tehetségét dicséri, hogy a dokumentumot még az egyébként végletekig megosztott Emberi Jogi Tanács is egyhangúan támogatta. Kreatív jellegéből adódóan pedig a UNGPs sokkal inkább a kiindulópontja, nem pedig a végállamosa az üzleti világ és emberi jogok kapcsolatáról szóló gondolkodásnak és szabályozási ökoszisztémának. Alapját jelenti a jelenleg zajló nemzetközi szerződéselőkészítésnek, a formálódó nemzetközi szokásjognak, a nemzeti jogalkotásoknak, továbbá az emberi jogi bíráskodás e téren alakuló felfogásának.
John Ruggie az emberi jogok nemzetközi védelmének egy olyan feltáratlan területét alakította és fejlesztette, amely az elkövetkezendő esztendőkben egyre nagyobb kihívást jelent majd az életünkben, az államok szabályozásában, valamint az államközi együttműködésben egyaránt. Munkássága, szellemisége és alázata egyaránt rendkívüli inspirációként szolgált és szolgál mind az akadémiai gondolkodás, mind pedig a nemzetközi jogfejlesztés terén. Isten Önnel, Professzor Úr!
