A 2016-os felmérések és közvéleménykutatások Hillary Clinton győzelmét jósolták meg az előző elnökválasztási ciklusban meglehetősen helytelenül. A Pew Research Center egyik legutóbbi írásából kiderül, miért lehetnek könnyen félrevezetők a felmérések az elnökválasztás előtt, és miért nem tudják megjósolni a várható eredményt.
Első körben fontos emlékezni arra, hogy az Egyesült Államokban az elnököt a választópolgárok nem közvetlenül szavazzák meg. A választók az elektori kollégiumon keresztül tudják érvényesíteni szavazataikat, akik jelenleg egy 538 tagból álló testület. Az elnök megszavazásához abszolút többségre van szükség, azaz jelenleg minimum 270 elektori szavazatot kell megszereznie az egyik jelöltnek, ahhoz hogy elnökké válhasson. A választópolgárok a népszavazáson az elektorokra szavaznak, tehát egy adott államban a legtöbb szavazatot elnyert jelölt kapja majd meg az összes elektort (ez az úgy nevezett winner-take-all elv). Ez teszi lehetővé, hogy egy jelölt elveszíti a népszavazást, de elnyeri az elnökséget, akárcsak Donald Trump 2016-ban. Ez a gyakorlat egyértelművé teszi, hogy az igazi verseny nem nemzeti szinten zajlik, hanem minden egyes állam elnyeréséért külön-külön.
Ennek ellenére a legtöbb felmérés a nemzeti viszonyokról számol be, így nem ad tiszta képet arról, hogy az államok szintjén milyen álláspontok az irányadóak. Ugyanezt a teóriát támasztja alá a CNBC cikke, amely szintén óva int az országos felméréseken alapuló jóslatoktól. Szintén kiemeli, hogy nem feltétlenül a felmérések vezetik félre a választópolgárokat, hanem az újságírók tudósítási stílusa is. A mai viszonylatokra jellemző azonnali és folytonos tudósítás egyre inkább a szenzációhajhászásról szól, mintsem hírközlésről. A szenzációvadász újságírás az elnökválasztás kapcsán, a közvélemény kutatások százalékos eredményeinek állandó közlése, és szinte a naponként változó előzetes győztes hirdetés inkább árt a közvéleménynek mintsem segíti azt. Míg a CNBC cikke egyenesen pontatlannak tekinti az összes nemzetközi felmérést a végeredmény megjóslásához, míg a Pew Research Center úgy véli, hogy valóban rosszul kerülnek értelmezésre. Cikkük szerint ezek a felmérések bizonyos trendeket és attitűdöket mutatnak meg, amelyek a felmérés pillanatában méri ezeket. Azonban ezek a felmérések nem alkalmasak arra, hogy megjósolják a szavazópolgárok viselkedését hosszabb távon, illetve amíg le nem adják szavazatukat.
A Fox News egyik riportja arra is felhívja a figyelmet, hogy a közvéleménykutatásoknak új csatornákon és lehetőleg új módszerekkel kell megvalósulnia, ahhoz hogy minél több emberhez eljussanak, hogy egy minél reprezentatívabb csoportra alapozzák kimutatásaikat. A telefonhívásokon keresztül lefolytatott felmérések már a múlté, hiszen az emberek egyre kevésbé nyitottak arra, hogy közvetlenül osszák meg véleményüket egy számukra ismeretlen személlyel a vonal másik oldalán. Mivel az ideológiai megosztottság egyre erősebb az Egyesült Államokban, így ez is lehet ok arra, hogy a választó polgárok nem szívesen osztják meg politikai nézeteiket, mivel tartanak attól, hogy elítélő kommenttekkel találják szemben magukat.
Azonban egyelőre úgy tűnik, hogy a nemzeti szinten végzett felmérések az idei választási ciklusban sem tűntek el, és mivel igen szoros a küzdelem, idén is folytatódik a közvélemény-kutatások adatainak, számainak, és százalékpontjainak fürkészése. Remélhetőleg a választópolgárok tanultak a négy évvel ezelőtti esetből, és idén nem fűznek túl nagy reményt a nemzeti felmérések által megjósolt végeredményhez.
Források:
Pew Research Center: What we can trust 2020 election polls to tell us
CNBC: Why experts are getting presidential election polls wrong – again
Fox News: The problem with polls: Why elections are getting harder to predict