Az amerikai elnökválasztási kampány hajrájában a bizottsági meghallgatását követően a Szenátus megerősítette Amy Coney Barrett legfelsőbb bírósági kinevezését. A testületben így hat republikánus és három demokrata elnök által kinevezett bíró fog ítélkezni. A demokrata szenátorok a bizottsági szavazáson nem vettek részt, amellyel az eljárás legitimitását kívánták kétségbe vonni, míg a szenátusi szavazáson valamennyien nemmel szavaztak. A négy évvel ezelőtti eseményekre emlékeztettek, amikor a Szenátus napirendre sem vette Barack Obama jelöltjének meghallgatását és hiteltelenséggel vádolták a republikánusokat. Ugyan valóban rendhagyó, hogy elnökválasztási évben, ráadásul a választás napjához ilyen közel zajlik a Legfelsőbb Bíróság egy tagjának kinevezése, de azért közel sem példa nélkül való az amerikai történelemben. A demokrata szenátorok keserű bojkottja azonban egyedülálló, a bíróság kibővítésével vagy megreformálásával kapcsolatos felvetésük pedig jól rávilágít a mostani kinevezés többes tétjére. Érdemes ezért ezeket szemügyre venni és rendszerezni.
Elsőként szükséges megjegyezni, hogy Amy Coney Barett kinevezése nemcsak egy egyszerű elnökválasztási évben, hanem rendkívüli körülmények között megrendezett választások előtt történt. A koronavírus-járvány jelenléte és terjedése miatt valamennyi tagállam szeretné elkerülni, vagy legalább mérsékelni, hogy a választás napján a választók fertőzésveszélynek legyenek kitéve. Ennek érdekében alternatív választási eljárásokat vezetnek be, vagy kiterjesztik a már meglévő ilyen jogszabályi lehetőségeket. Az amerikaiaknak így idén – tagállamtól függően – szélesebb körben nyílik lehetőségük arra, hogy szavazatukat korábban vagy a szavazóhelyiségtől különböző helyen adják le, vagy akár levél útján szavazzanak. A beérkezett kérelmek alapján pedig kimagaslóan sok amerikai kíván élni ezekkel a lehetőségekkel. Emellett a választási eljárás szabályainak változásai miatt már most országszerte pereket indítottak. A perek egy része, mint például a választás időpontját követően beérkezett levélszavazatok érvényessége miatt emelt kifogás, már a Legfelsőbb Bíróságig is eljutott. Ha az elnökválasztás szoros lesz, akkor akár az is előfordulhat, hogy a húsz évvel ezelőtti választáshoz hasonlóan ezúttal is a Legfelsőbb Bíróság döntésén múlik a győztes személye. A demokraták nyilvánvalóan azt feltételezve, hogy egy ilyen hipotetikus helyzetben Donald Trump elnöknek kedvező döntést hoz, bojkottal próbálták hátráltatni Amy Coney Barrett kinevezését.
Másodsorban amint az a bizottsági üléseken a demokrata és republikánus szenátorok kérdéseiből egyaránt kitűnt, a kinevezéstől ki-ki a maga számára kedvező döntéseket reméli a társadalmat megosztó ügyekben. A republikánusok leginkább azt várják, hogy jelentősen mérséklődik John Robert főbíró irányító szerepe. Az elmúlt évektől eltérően ugyanis már nem lesz lehetősége arra, hogy a korábban négy, jelenleg három progresszív bíróhoz csatlakozva a konzervatívokkal szemben döntsön el ügyeket. A George W. Bush elnök által kinevezett főbíró bár saját maga konzervatív, de számos esetben bírói meggyőződése elé helyezte az intézmény vélt érdekét, vagyis azt, hogy a politikai hatalmi ágak felett álló szereplőként – saját szóhasználatát idézve – egyfajta játékvezetői mezben tűnjön fel. Öt konzervatív bíró mellett a főbírónak ez a mozgástere megszűnik. A demokrata szenátorok kérdéseiből az tűnt ki, hogy leginkább azért félnek a kinevezéstől, mert a konzervatív felfogású bírók túlsúlya a számukra kedves progresszív precedensdöntéseket is veszélybe sodorhatja. Ezek közé a precedensdöntések közé tartozik például az abortuszhoz való jog vagy az azonos neműek házasságának elismerése, a bíróság pozitív diszkriminációs gyakorlata vagy éppen Obama elnök egészségügyi törvénye. A szenátorok szemében tehát Amy Coney Barrett kinevezésének tétje, hogy a testület a társadalmat megosztó közpolitikai kérdéseket milyen irányban dönti majd el.
Harmadsorban ugyanakkor a kinevezés legnagyobb tétje egy alkotmányértelmezési szemléletváltozás megszilárdulása lehet. A nyugati világ zászlóshajójaként az Egyesült Államok alkotmányos demokrácia. Demokratikus, mert a kormányzat és az emberek között jön létre, beleegyezésükön alapul. A népszuverenitás jegyében a hatalom gyakorlása a népre vezethető vissza. Abraham Lincoln híres gettysburgi beszédét idézve: a kormányzat a néptől ered, a nép által valósul meg, a népért való. Másfelől azonban ez a hatalomgyakorlás alkotmányos, mert csak a hatalmi ágak szétválasztása és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett történhet. Ebben a rendszerben a bírók, akik nem választott tisztviselők, nem a többség akaratát képviselik és politikai értelemben nem is elszámoltathatók. Az a feladatuk, hogy ellenőrizzék, vajon a demokratikus szervek hatalomgyakorlása az alkotmányos keretek között marad-e. Amy Coney Barrett bizottsági meghallgatása ironikus módon szemléltette, amint a szenátorok, vagyis az egyik választott szerv tagjai a legalapvetőbb közpolitikai döntéseket kérik számon azon a jelöltön, akinek a feleadata csupán ezen döntések alkotmányossági vizsgálata lenne. A demokratikus döntéshozatal és az alkotmányos korlátok egyensúlya nyilvánvalóan felborult, ha a bírók kinevezése ilyen drámai vitákba torkollik. A mostani meghallgatás is hű lenyomata volt annak, hogy a bíróság az alkotmányos örökséget és társadalmi rendet védelmező szerepkörén túllépve egyre inkább annak formálójává válik.
Akár önszántukból, akár kényszerűségből, de a bíróságok egyre többször és egyre több olyan kérdésben döntenek, amelyeket demokratikus úton, a népképviseleti szerveknek kellene megválaszolnia. Ennek során a bírák a népképviseleti szervek szerepét átvéve a saját felfogásukkal vagy személyes víziójukkal összhangban értelmezik az alkotmányt és a jogot, ahelyett, hogy annak eredeti értelmét törekednének érvényre juttatni. Ráadásul egyfajta központosító szerepet is magukra öltöttek, amikor szemet hunytak a tagállami hatáskörök erodálása felett és egy-egy döntésben ugyanazt a jogi elvet a kontinens nagyságú ország egészére alkalmazták. Az alkotmány eredeti értelmét követő, vagyis originalista felfogást valló bírók a Legfelsőbb Bíróságon Amy Coney Barrett kinevezésével először kerülnek túlsúlyba. Az 1980-as években alapított alkotmányértelmezési iskola a bíróságokon most, közel negyven év elteltével jut döntő szerephez. Ez elsődlegesen arra kínál esélyt, hogy visszaállhasson az alkotmányban megállapított hatalomgyakorlási rend, és az emberek életét meghatározó döntéseket a demokratikusan választott és elszámoltatható intézmények tagjai hozzák meg. Vagyis a fő kérdés nem igazán az, hogy a bíróság a progresszívek vagy a konzervatívok számára hoz majd kedves döntéseket, hanem inkább az, hogy képes-e megóvni a közpolitikai döntéshozatal rendjét, az ország alkotmányos örökségét. Ez feltételezi a Kongresszus jogalkotási kötelezettségének helyreállítását, valamint a szövetségi kormány és a tagállamok közötti hatalommegosztás érvényesítését, amelyben a tagállamok ismét, ahogy a neves progresszív bíró, Louis Brandeis egykoron fogalmazott, a „demokrácia laboratóriumaivá” válhatnak.
És hogy befolyásolhatja-e mindez Európát és benne akár Magyarországot? Az elmúlt évszázad legnagyobb – legutóbb a koronavírus kapcsán is beigazolódott – tanulsága, hogy ami távolinak tűnik, az valójában nem az. Európa is hasonló cipőben jár, a bírói hatalom Európában is a népképviseleti szervek közpolitika alakításának rovására nyer teret. Ezt a jelenséget itt ráadásul az súlyosbítja, hogy több bírói hatalom egyszerre van jelen. A nemzeti bíróságokon, alkotmánybíróságokon kívül olyan szupranacionális fórumok, mint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, a luxemburgi Európai Unió Bírósága vagy akár a washingtoni, stockholmi, párizsi és más beruházásvédelmi választott bíróságok is átveszik a demokratikus közpolitika-alkotás szerepét. Bár kétségkívül rendkívüli teljesítmény, de nem feltétlenül kellene maradéktalan elismerést érdemeljen, hogy az uniós jog elsődleges fejlesztője az Európai Unió Bírósága. Szintén nem okozhat osztatlan örömöt, ha az Unió és a tagállamok közötti alapvető fontosságú vitákat a bíróságok, bírók egymás közötti „párbeszéde” kíván rendezni. Mindez inkább arról árulkodik, hogy Európa és az európai polgárok életét alapvetően befolyásoló számos kérdés sem demokratikus viták keretei között, hanem talárok mögé bújva dől el. Ugyanakkor a népszuverenitás felelős letéteményeseitől lenne elvárható az úttörő munka, az uniós jog fejlődési irányainak megszabása és az emberek életét alapvetően befolyásoló kérdések megválaszolása, miközben a bíróság feladata az ily módon megállapított szabályok és értékek megóvása. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság a világ talán legnagyobb hatású bírósága, és egy ilyesfajta szemléletváltozás meggyökeresedése tovább gyűrűzhet, frissítőleg hathat szerte a nyugati világban, mint ahogyan ezt korábban is látni lehetett.
Amy Coney Barrett kinevezése tehát nem elsősorban a hétköznapokat meghatározó döntések, hanem egy korszakot befolyásoló szemlélet miatt válhat jelentőssé. Míg ugyanis az amerikai elnökválasztás az elkövetkező pár évre, addig a mostani bírókinevezés évtizedekre befolyásolhatja Amerika jövőjét.
