Tavaly májusban Trump elnök utasította William Barr igazságügyi miniszterét, hogy a fellelhető összes titkos és bizalmas besorolású hírszerzési dokumentumállományt tegye elérhetővé és nyilvánossá a 2016-os amerikai választás, a Hillary Clinton-email botrány és a híres-hírhedt orosz beavatkozás, nyomásgyakorlás vonatkozásában. Múlt héten a folyamat a végéhez ért és elérhetővé vált számos érzékeny, sokak számára kompromittáló, politikai jelentőségű nemzetbiztonsági dokumentum. Ennek folytán Trump elnök a megszokott szuperlatívuszokban kifejező módján, október 6-i Twitter üzenetében az „amerikai történelem legnagyobb csalásának és összeesküvésének” titulálta a botrányos eseménysorozatot, amelyről véleménye szerint az amerikai polgárok megérdemlik és jogukban áll megismerni a teljes igazságot. Az elnök nyilvánvaló módon ádáz politikai ellenfeleihez a demokratákhoz kapcsolja a politikai összeesküvést és a republikánusok ellen irányuló politikai lejárató kampány pókhálószövését, boszorkányüldözését, hiszen, sugallata szerint, mindezekről tudomásuk volt az Obama adminisztráció vezető döntéshozóinak és a kiterjedt hírszerző közösség irányítóinak a 2016-os elnökválasztás időszakában.
Az amerikai választók tömegeiben és a külső megfigyelőkben is jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy ez a szövevényes történet a valóságban, avagy egy kémjátszmaszerű thriller filmben zajlik-e?
Az elvárásoktól eltérően nem hosszú évtizedek hanem csupán négy év múltán már egyre világosabban kezdenek összeilleni a hírszerzési és politikai mesterkedések mozaikdarabjai, és kibontakozik egy nem túl szép történet, miszerint az amerikai baloldali-liberális (demokrata) politikai elit jelentős része, és a tucatnyi szervezetet számláló kormányzati hírszerző közösség vezetői is implikálódtak az úgynevezett orosz beavatkozási botrányban, amit az amerikai jobboldali konzervatív sajtó gúnyosan csak Obamagate-ként emleget tavaly óta.
A titkosításból feloldott (declassified) kompromittáló dokumentumok és különféle fehér házbeli tanácskozásokról született kézzel írt feljegyzések szerint, Obama elnökségének utolsó fél évében igen nagy intenzitásra kapcsoltak, sűrűbbek lettek az egyeztetések a Fehér Ház illetékesei és a hárombetűs szervezetek (különösképp a CIA és a hírszerzési igazgatóság, DNI) vezetőinek részvételével, sőt részben törvénytelen módon még az FBI elhárító részlegének vezetőjének bevonásával is. A sokat emlegetett Crossfire Hurricane nevet viselő, 2016 nyarán indított külső-belső elhárítási vizsgálat a Trump elnökjelölti kampány hátteréről, a hozzá kapcsolódó orosz szál előtérbe hozását, illetve Michael Flynn tábornok – Trump elnök első, mindössze 24 napot hivatalban töltő nemzetbiztonsági tanácsadójának –, besározását és implikálását célozta, és olyan alapkérdés mentén szerveződött, mint amelyet Bill Priestab, az FBI akkori elhárítási vezetőjének papírfecnis feljegyzésén szerepelt. Nevezetesen: „Mi a célunk ezzel az egésszel? Igazság/beismerés, hazugságon fogni (Flynnt), perbe fogni és kirúgni, megszabadulni tőle?”, illetve ugyanezt a lejárató-kampány forgatókönyvet (smear campaign scenario) alkalmazni Trump elnökkel szemben is.
A három csillagos Flynn hadseregtábornok bizonyult az egyik legfontosabb kulcsszereplőnek ebben a szövevényes történetben, hiszen egyrészt még Obama elnök második ciklusa idején, 2012-14 között a Pentagon Hírszerzési Igazgatójának tisztségét is ellátta (DIA), másrészt Trump elnök is kitüntette bizalmával adminisztrációja első nemzetbiztonsági tanácsadójaként, egyfajta átmenetet képezve és biztosítva a demokrata, illetve republikánus színezetű amerikai kormányzat között. Flynn tábornok csúcsvezetőként, nyilvánvalóan igencsak beható ismeretekkel rendelkezett a több tízezer tagot foglalkoztató amerikai hírszerző és kémelhárító közösség tevékenységéről és működéséről, továbbá ő volt az első amerikai hírszerzési vezető, aki látogatást tett az orosz katonai titkosszolgálati társszerv a híres-hírhedt GRU moszkvai székházában 2013 júniusában. Többek között ezt a történelmi látogatást, és igencsak jó, ellenben szigorúan szakmai kapcsolatát a GRU vezető, Igor Szergun tábornokkal és a washingtoni orosz nagykövettel is felhasználták az ellene folytatott bírósági eljárásban és nemzetbiztonsági vizsgálatban 2017 során. Hiszen a közvetett vádak feltételezése szerint akár kísértésbe is eshetett ezen találkozók alkalmával (being compromised), amely három évtizednyi megbecsült főtiszti katonai karrier ismeretében elég valószínűtlen és komolytalan felvetésnek tűnhet, ellenben egy piszkos lejárató és imázs-romboló, karaktergyilkos kampányban megfelelő célt ért, és a nagy tekintélyű tábornok katonai és politikai karrierjének végét, mélypontját jelentette.
Flynn tábornok árnyéka és orosz kompromittáltsága természetesen Trump elnökre is rávetült, különösképp az összehangolt médiamegjelenések egyre zavarosabb és összeesküvés-szerű üzeneteinek sulykolásával. A feltárt dokumentumok ismeretében és az összehangolt történések mögül kibontakozó eseménysor alapján mondja Trump elnök, illetve John Ratcliffe Nemzeti Hírszerzési igazgató, hogy az orosz beavatkozás valószínűleg egy jól kigondolt és megszerkesztett (fabricated), mondvacsinált politikai dezinformációs kampány része volt a demokraták és elsősorban Hillary Clinton, egykori külügyminiszter és elnökjelölt, illetve Obama elnök tudtával. A dezinformációs kampányban nagy segítséget és facilitátori szerepet kaptak mindkét nagy politikai csoportosulás részéről a közösségi médiaszolgáltatók, amelyeknek kulcsfontosságú befolyásoló ereje először a történelemben a 2016-os amerikai választások, illetve a Brexit-népszavazás során mutatkozott meg igazán.
Érzékelhető módon az idei elnökválasztási kampány során, illetve az erőszakos BLM, Antifa és szélsőjobboldali csoportosulások között utcai zavargások és a járványügyi korlátozások értelmezése, megjelenítése mentén a piacvezető közösségi médiaszolgáltatók még nagyobb és fajsúlyosabb politikai és társadalomalakító befolyásra tettek szert az amerikai választópolgárok felett, jelentős globális kihatással.
Mindezek alapján, a választópolgárok számára talán még inkább hangsúlyossá válhat a híres washingtoni Kém Múzeum jelmondata a nagypolitika színterén: „Deny everything, trust nobody” (Tagadj mindent, ne bízz senkiben!). Nagy kérdés, hogy a jelmondat mögötti stratégia kinek lehet az érdeke…