Újból szenzációs világhír lett, hogy egy norvég jobboldali politikus 2018 után immár másodszor is felterjesztette Donald J. Trump amerikai elnököt a nagy presztízsű Nobel-békedíjra méltó jelöltek közé (közel harminc személyt jelent a világon) az oslói Nobel-bizottsághoz. Christian Tybring-Gjedde, a radikális jobboldalinak is titulált norvég parlamenti képviselő indoklása szerint a hivatalban lévő amerikai elnök tagadhatatlan módon sokat tett a béketeremtésért a hagyományos konfliktuszónákban és jelentős mértékben előre lendítette a világbéke kerekét. A vélemények természetesen végletesen megosztottak és polarizáltak, elsősorban Trump elnök sajátosan megosztó személyisége és kommunikációs stílusa mentén. Ugyanakkor elöljáróban kijelenthetjük, hogy amennyiben eltekintünk Trump elnök gyakran militáns és nyers politikai retorikájától, pusztán kül- és biztonságpolitikai döntései és tettei elemzése nyomán az utóbbi évtizedekben Trump bizonyult az egyik legmérsékeltebb, visszafogottabb és kevésbé militáns amerikai elnöknek; még elődjéhez, a megelőlegezett Nobel-békedíjjal kitüntetett Obama elnökhöz képest is. Hiszen Trump elnök nem kezdeményezett újabb katonai konfliktust, avagy háborút, sőt külpolitikájának egyik sarokköve a nem beavatkozó, inkább elrettentő amerikai nyomásgyakorlás és „kivonulás, ahonnan csak lehet”, a „soha véget nem érő háborúk befejezése Afganisztánban és a Közel-Keleten.” E visszafogottság mellett azonban rekordmagas, több mint 700 milliárd dolláros éves költségvetésre emeltette az amerikai védelmi kiadásokat a Kongresszussal. Az iráni konfliktusban tanúsított legfőbb katonai és politikai döntéshozói magatartása is inkább a visszafogottságról és békepártiságról tanúskodik, még Szolejmáni iráni tábornok célzott likvidálásnak vitatott nemzetközi jogi és politikai megítélésével egyetemben is. Bolton, egykori nemzetbiztonsági tanácsadó visszaemlékezése és más fehér házi, illetve Pentagon-beli források szerint is Trump elnök 2019. június 20-án, elsősorban a várhatóan körülbelül 100-150 iráni katonai és polgári áldozat elkerülése miatt törölte az utolsó órában az iráni célpontok ellen elrendelt katonai válaszcsapást a Global Hawk típusú, mintegy 120 millió dollár értékű amerikai drón repülőgép korábbi lelövése miatt. Trump elnök humánus és helyeselni való magyarázata szerint egy ember nélküli drón lelövése (bármennyire is drága katonai eszköz) nem bizonyult elégséges indoknak egy várhatóan nagy emberveszteséggel járó katonai válaszcsapás elrendeléséhez, amely könnyen háborús konfliktussá is eszkalálódhatott volna a kiélezett helyzetben. A neokonzervatív militáns héja-politikus hírében álló Bolton és a Pentagon vezetői is megütközésüknek és döbbenetüknek adtak hangot Trump elnök „túl puhány és határozatlan reakcióját” látva az Irán-elleni válaszcsapás lefújását követően, hiszen számukra néhány tucat iráni áldozat nem jelentett semmiféle problémát.
Obama elnök ugyancsak vitatott érdeme a Nobel-békedíjra komoly szálka és kihívás Trump elnök szemében. Mondhatjuk, hogy ez a politikusi hiúságának egyik legfőbb meghatározó pszichológiai tényezője, hiszen nemcsak Trump elnök, hanem még a norvég Nobel-bizottság egykori titkára, Geir Lundestad véleménye szerint sem érdemelte meg Obama elnök a nagy elismerést 2009-ben. Tudniillik Obama elnök személyes elnöki utasítására (direct executive orders) a Kongresszus jóváhagyása nélkül indított ún. amerikai terrorellenes drónháború évei alatt kb. ezerre tehető az ártatlan polgári áldozatok száma, mintegy járulékos veszteségként (collateral damage victims) a közel 600 dróncsapás következtében, amit Jemenben, Szomáliában, Irakban, Szíriában, Afganisztánban és Pakisztánban hajtott végre az amerikai légierő. Nyilvánvaló, hogy Obama elnök megnyerő személyisége és globális médiamegjelenítése sokkal kedvezőbb képet mutatott az első afroamerikai demokrata párti elnökről, továbbá az eredménytelen drónháború mellékhatásairól, illetve Obama gyenge külpolitikai teljesítményéről sem sok szó esett kormányzása nyolc éve alatt.
Tybring-Gjedde norvég képviselő 2018-ban sikertelenül jelölte Trump elnököt a békedíjra az Észak- és Dél-Korea közötti diplomáciai tárgyalások, az elnöki csúcstalálkozókon tett erőfeszítései és felemás politikai sikerei nyomán, amely amúgy nem kis fontosságú és jelentőségű áttörésnek számított az előző évek, évtizedek tárgyalásképtelen szembenállása után a Távol-Keleten.
A norvég jelölő és számos Trump-szimpatizáns idén, 2020-ban az évszázados közel-keleti konfliktus, nevezetesen az izraeli-arab-palesztin szembenállás enyhítésére és a megbékélésre tett amerikai diplomáciai erőfeszítésekre való tekintettel tartja érdemesnek az amerikai elnököt a kimagasló nemzetközi elismerésre. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a 2020 augusztusa óta sokat emlegetett, nagy globális szenzációként és regionális diplomáciai sikerként is bemutatott Izrael és Egyesült Arab Emirátusok közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel elsősorban nem Trump elnök érdeme, hanem a nagyon befolyásos ifjú vejéé, az ortodox izraelita vallású Jared Kushner elnöki főtanácsadóé.
Kushner az utóbbi években nem kevés felfordulást és problémát okozott a Fehér Ház és az amerikai Külügyminisztérium döntéshozatali mechanizmusában és adminisztrációjában, amint arról részletesen beszámol memoár botránykönyvében John Bolton, Trump elnök egykori (harmadik) nemzetbiztonsági tanácsadója. Bolton elmondása szerint elég gyakran (zavaróan sokszor) megtörtént, hogy az izraeli, szaúdi, emirátusi, török, francia, avagy brit külügyminiszter, illetve miniszterelnök előbb egyeztetett a semmiféle diplomáciai gyakorlattal és kormányzati tapasztalattal nem rendelkező ifjú Kushnerrel, mint a félévszázados diplomáciai múlttal bíró nemzetbiztonsági tanácsadóval vagy Mike Pompeo külügyminiszterrel.
A Fehér Ház apparátusában ironikusan csak „vő-diplomáciaként” (son-in-law diplomacy) emlegetett ügyvitel és rendhagyó diplomáciai gyakorlat a személyes kapcsolat és érdekeltség révén ugyanakkor láthatólag meghozta a gyümölcsét az Ábrahámi Megegyezés nevű „bölcs szerződés” átütő sikere szerint, amely amúgy egy 2015 óta tartó közeledési folyamat és kölcsönös Irán-ellenes érdekszövetség betetőzése is egyben Izrael és az öböl-menti arab kisállamok között.
Mindazonáltal, ha Trump elnöknek és vejének, Jared Kushnernek, mint a közel-keleti ügyek elnöki főmegbízottjának sikerülne megegyezésre bírnia az izraeli és palesztin felet az immár két éve megfeneklett és holtpontra jutott béketárgyalásban a két állam forgatókönyvről és egymás kölcsönös elismeréséről (a szintén befagyott két Korea közötti közeledésről nem is beszélve), akkor Carter elnökhöz hasonlóan valóban méltán lennének Nobel-békedíjra jogosultak és érdemesek.
Felhasznált források:
Abraham Accord in Council of Foreign Relations report, August 17, 2020
Bolton, John: The Room Where it Happened. Simon&Schuster, New York, 2020, 86,166
Nobel secretary regrets Obama’s Peace Prize in BBC News, Sept.,17, 2015
Obama’s Covert Drone War in Bureau of Investigative Journalism, January 17, 2017
Trump halted Iran counter-strike in Fox News, June 21, 2019
Trump nominated for Nobel Peace Prize in Global Fox News, September 09, 2020