Amint azt a cikk első része is említette, a 2016-os elnöki választás rekordot döntött a hűtlen elektori szavazatok kapcsán. Annak ellenére, hogy nem befolyásolták a választás eredményét, a kiemelkedő szavazatszám, valamint a hűtlen elektorok döntését támogató mozgalmak felszínre hozták az elektorok szavazási magatartásával kapcsolatos tisztázatlan kérdéseket. Szavazhat-e egy elektor az állama által meghatározott mandátum ellen?
A Legfelsőbb Bíróság július 6-ai döntése előtt az elektorok szerepének értelmezése egy 1952-es Legfelsőbb Bírósági döntésén alapult (Ray v. Blair), amely csak azt határozta meg, hogy az elektor utasítható arra, hogy az állama által, népszavazás útján leadott voksok alapján szavazzon az elnökválasztás során. A döntés azonban nem tért ki arra, hogy mi történik, amennyiben az elektorok figyelmen kívül hagyják a mandátumukat.
A hűtlen elektorok és támogatóik úgy vélik, hogy időnként szükséges lehet a nép akaratának felülvizsgálata. Amint azt az előző cikkünk is taglalta, az egyik legkiemelkedőbb hűtlen elektori mozgalom – amely magát Hamilton Elektoroknak nevezte – úgy gondolta, hogy Alexander Hamilton – az Egyesült Államok egyik meghatározó alapító atyja – az elektori kollégiumot egy bizonyos alkotmányos fékként képzelte el az olyan elnökjelöltekkel szemben, akik nem alkalmasak az elnöki pozíció betöltésére. Erre figyelemmel a Hamilton Elektorok álláspontja az, hogy a közvélemény felett állnak abban az esetben, ha meg vannak győződve arról, hogy az amerikai nép hibát követett el az elnökségre alkalmatlan személy megválasztásakor. Úgy tűnhet, hogy ez a nézet összhangban áll az a philadelphiai alkotmányozó gyűlés (Constitutional Convention) eredeti szándékával, amely nem bízott abban, hogy az amerikai nép elég bölcs lenne ahhoz, hogy közvetlenül szavazza meg az elnököt.
Keith E. Whittington, a Princeton Egyetem politikaprofesszora az „Originalism, Constitutional Construction, and the Problem of Faithless Electors” című esszéjében viszont rámutat arra, hogy miért lehet hibás a hűtlen elektorok támogatása. Whittington úgy véli, hogy a hűtlen elektorok támogatásának érvei arra fordíthatók le, hogy az elektorok afféle vétójogot gyakorolhatnak, amikor úgy gondolják, hogy „az emberek megőrülnek”, és nem tudnak megfelelő döntést hozni arról, hogy ki alkalmas az elnöki pozíció betöltésére. Whittington megfogalmazása valóban egy lényeges problémára mutat rá. Nincs egyértelmű meghatározás arra nézvést, hogy mi tekinthető rossz döntésnek az elnökválasztás során, mivel az egyének a saját meggyőződésük alapján szavaznak. Mindkét fél érvelhet azzal, hogy egy jelölt – az általa preferált jelöltön kívül – alkalmatlan, vagy hogy a támogatói megőrültek. A hűtlen elektorok szerepéről vallott ilyetén, szubjektív érvelés ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a közvéleményt, és túl nagy hatalmat ruház az elektori kollégiumra.
Szintén a hűtlen elektorok ellen szól az az érv, hogy 1787-ben, amikor a philadelphiai alkotmányozó gyűlés úgy döntött, hogy bevonják az elektorokat az elnökválasztás folyamatába, a választással kapcsolatos információk átadása még igen lassan zajlott, ezért egy közvetítő testületre volt szükség az elnökválasztási kampányok üzeneteinek közvetítése érdekében, amelyet szintén az elektori kollégiumra bízhattak. A modern világban azonban ez a funkció már elavult, mivel az interneten keresztül történő kommunikáció, a televíziós, illetve a rádiós közvetítések lehetővé teszik a gyors információáramlást. Talán valóban nem ezt a szerepet képzelte el Hamilton az elektori kollégiumnak, de a mai világban az elektoroknak tulajdonított túlzott hatalom káros hatással lehet az amerikai nép szavazással kapcsolatos magatartására, hiszen amikor az elektorok hűtlenül szavaznak, akkor a népszavazást szükségtelenné, az egyének szavazatát pedig értéktelenné teszik.
A Legfelsőbb Bíróság döntése a hűtlen elektori szavazatokról
2020. július 6-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egyhangúan úgy döntött, hogy az államok megtilthatják az elektori kollégium tagjainak, hogy figyelmen kívül hagyják a választópolgárok szavazatát az elnökválasztás során. A döntés értelmében a hűtlen elektorok büntethetők, illetve elbocsáthatók, amennyiben nem a mandátumuknak megfelelően szavaznak.
Májusban két hűtlen elektori üggyel kapcsolatos esetet is meghallgatott a bíróság; mindkettő a 2016-os elnökválasztási hűtlen elektor mozgalomhoz köthető. Az egyik eset Washington államban történt, ahol három elektor – a népszavazás nyertesével, Hillary Clintonnal szemben – Colin Powell volt külügyminiszterre szavazott, azt remélve, hogy más elektorok is hasonlóan fognak majd eljárni. A megmozdulás sikertelen volt, továbbá mind a három elektor fejenként ezer dollárra rúgó büntetést kapott. A másik eset Colorado államban történt, ahol szintén Hillary Clinton nyerte meg a népszavazást, azonban egy elektor, a republikánus John Kasich-re próbálta leadni a szavazatát, a próbálkozása előtt azonban az állam eltávolította elektori pozíciójából. Mindkét állam hűtlen szavazói a Hamilton Elektorok elvei mentén próbáltak szavazni, ám – a reményeikkel ellentétben – a nézeteik nem váltak népszerűvé.
A kérdés mindkét üggyel kapcsolatban az volt, hogy vajon jogosan büntették-e meg az államok a hűtlen elektorokat? A döntést Elena Kagan bírónő szövegezte, és ebben elismeri, hogy az alkotmány nem rendelkezik az elektorok szabad szavazati jogáról, sem annak korlátozásáról. Ezért a bírónő a történelmi precedensekre alapozta érvelését. Mivel az amerikai történelem során elenyésző számban merültek fel hűtlen elektori szavazatok, illetve azok száma sosem volt befolyással az az elnök törvényes megválasztására, így a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az elektorok szavazatának tükröznie kell a nép döntését az adott államban, illetve amennyiben az elektor nem így cselekszik, úgy minden államnak jogában áll megbüntetni a mandátuma ellen szavazó elektort.A Legfelsőbb Bíróság egyhangúan, 9:0 arányban hozta meg a döntését.
Összegzésképpen elmondható, hogy a Legfelsőbb Bíróság időben vizsgálta meg a hűtlen elektorok kérdését. Fontos lépés volt még a 2020-as választások előtt meghatározni, hogy a hűtlen elektorok rendelkeznek-e választási szabadsággal. Habár kevés esély mutatkozott arra, hogy a 2020-as választást komolyan befolyásolják, fennállt annak a lehetősége, hogy az amerikai politika jelenlegi megosztó jellege miatt ismét rekordot döntöttek volna a hűtlen elektorok.
Források:
SCOTUSblog: Opinion analysis: Court upholds “faithless elector” laws
Brookings: It’s time to abolish the Electoral College (by Darell M. West)
Arizona Law Review: Originalism, Constitutional Construction, and the Problem of Faithless Electors (by Keith E. Whittington)
Vox: The Supreme Court weighs whether to make the Electoral College even less democratic
National Affairs: In Defense of the Electoral College (by Allen Guelzo)
A címlap illusztrációt készítette: Linas Garsys, The Washington Times („Illustration on proposed changes to voting laws”)