Kennedy elnök legendás, jövőbelátó beszédében 1960-ban kijelölte a híres amerikai határvidék (frontier) avagy érdekszféra territóriumát immár az űrben, a Hold meghódítását tervező amerikai Apollo űrprogram keretében a szovjetek ellenében. Sajnálatosan Kennedy elnök már nem érhette meg az ambiciózus űrprogram végkifejletét és történelmi teljesítményét, amely 1969 és 1972 között 12 amerikai űrhajóst juttatott hűséges űrbéli kísérőnkre, a Holdra. A hidegháború közepén minden idők legköltségesebb űrprogramjának ezer milliárd dolláros költségvetése sem számított soknak az amerikai elsőbbség és történelmi dicsőség visszaszerzése érdekében a „gonosz birodalma” ellenében, amely 1957 óta kvázi rettegésben tartotta az amerikaiakat űrtechnológiai képességeinek elsőbbsége, a „Szputnyik-frász” révén.
Trump elnök adminisztrációja, mintegy Kennedy elnök nagyratörő space frontier víziójának nyomában haladva újra visszatérni kíván az űrbe, a Holdra, sőt még tovább a bolygóközi térbe, hiszen a Mars meghódítása lenne a végső amerikai célkitűzés, igencsak belátható időn belül, a 2030-as évtized közepére. Számos politikai, tudományos és természetesen katonai vonatkozású döntés, aktus demonstrálja, miszerint az ambiciózus célkitűzések nemcsak a szavak, elképzelések szintjén maradnak, hanem pragmatikus amerikai módon megvalósíthatósági tervek, stratégiák mentén haladnak a cél felé. 2019. december 20-án létrehozták a US Space Force űrhaderőnemet, immár hatodik önálló amerikai haderőnemként, mintegy hatezer fős személyi állománnyal és évi 1 milliárd dolláros, egyelőre csupán jelképesnek mondható kezdeti költségvetéssel, mintegy hangsúlyozva az amerikai űrtevékenységek, célkitűzések stratégiai és védelmi technológiai fontosságát.
E fontos védelempolitikai döntést megelőzően, 2019 májusában ugyancsak Trump elnök bejelentette a NASA új, ambiciózus Hold-programjának az elindítását is Artemis néven (a görög mitológiából ismert Apollo Napisten testvére Artemis, Holdistennő neve után), amely a Space X és az Amazon jelentős pénzügyi és technológiai hozzájárulásával fog megvalósulni. Az amerikai elképzelések szerint 2025-re visszatérnek a Holdra, holdbázis vagy holdkörüli űrállomás építésének tervével (Lunar Gateway), ahonnan könnyebben megvalósítható majd a legnagyobb célkitűzés, a vörös bolygó, a Mars elérése 2034-re.
Az amerikai űreszközök lézeres, illetve mikrohullámú műhold és bármilyen egyéb repülő űreszköz-pusztító képességekkel való felszerelése sem a sci-fi világába tartozik, főleg ha a rivális kínaiak is rendelkeznek már hasonló képességekkel. Ugyancsak, számtalan védelempolitikai találgatás övezi a titokzatos amerikai mini űrrepülőgép, az X-37B immár több hónapos szigorúan titkos minősítésű űrbéli küldetését, hogy milyen célból és milyen tevékenységet végezhet Föld körüli pályáján. A mindössze két példányban készült teljesen önjáró, pilóta nélkül működő űreszközt az Amerikai Légierő (és immár tavaly óta az Űrhaderőnem) számára a híres DARPA (Fejlett Védelmi Technológiák Szervezete) mérnökei tervezték és a Boeing építette és működteti mintegy 450 millió dollárból.
Az új, 21. századi amerikai űrprogram és a fő koordinátor, megrendelő NASA pénzügyi technológiai stratégiájának fontos eleme, hogy a kutatás-fejlesztés jelentős részét átengedi külső amerikai partnereknek, sőt megbíz magáncégeket olyan kulcsfontosságú technikai megoldások kidolgozására, mint a holdra szálló egység (Lunar Modul), illetve akár az újrahasznosítható költséghatékony hordozórakéta megépítése. Egyes számítások szerint ezzel a sajátos tudományos-technológiai együttműködési formulával mintegy 45 milliárd dollárnyi adófizetői költséget képes megtakarítani az amerikai űrkutatási hivatal. A Tesla-vezér Elon Musk űrhajózási vállalata, a „Space X”, illetve az Amazon-vezér Jeff Bezos „Blue Origin” cégprojektje, a NASA új űrprogramjának legfontosabb üzleti, tudományos partnereivé, illetve technológiai újítóvá váltak az utóbbi néhány év során. Ebből az együttműködésből nyilvánvalóan hosszú távon mindkét fél profitálhat, hiszen az olyan innovatív technológiai forradalmárok és milliárdos üzletemberek, mint Elon Musk, Jeff Bezos vagy a brit Richard Branson álma a nem pusztán katonai és űrkutatási célú, hanem az átlagpolgárok számára is elérhető kereskedelmi, üzleti vonatkozású űrutazás megvalósítása.
A 21. századi nagypolitika és nemzetközi hatalmi versengés keretében, a versenyre ösztönző hidegháborús szovjetek helyét úgy tűnik, egyértelműen a kínaiak veszik át, mint Amerika első számú nagyhatalmi riválisa. Kínának minden fontos tényező rendelkezésre áll, ami egy hasonló mértékű gigászi technológiai, tudományos versenyhez szükséges: óriási anyagi erőforrás és intellektuális, tudományos háttérbázis, illetve céltudatos elsőségre való törekvés. Nem titkolt szándékkal, a kínaiak is a Holdra szállás megvalósításán dolgoznak már 2007 óta és a következő évtizeden belül várható a döntő lépés. Önjáró szondájuk elsőként a világon 2019. január 3. óta a Hold sötét oldalát kutatja, és Hold körüli kommunikációs mikro-műholdjaik már nagyobb teljesítménnyel és holdbéli lefedettséggel rendelkeznek, mint az amerikai űreszközök. A kínai-amerikai űrkutatási együttműködés felettébb óvatosnak és felületesnek tekinthető, egyfajta hidegháborús üzemmódban működik, főleg a 2011-es amerikai kongresszusi tiltás óta a kínai ipari kémkedés és az amerikai űr-, illetve rakétatechnológiák iránti fokozott érdeklődése folytán. Amennyiben a NASA és a Space X, Amazon amerikai óriáscégek technológiai együttműködése eredményesnek bizonyul az űrkutatás és az új amerikai holdprogram keretében, nagy valószínűséggel az amerikaiaknak a kínaiakkal kell majd versengeniük immár nemcsak a Földön, hanem az űrben, sőt a Holdon is, hogy ki és hol tűzheti ki a zászlóját…
Felhasznált források:
Apollo Space Program
Artemis Moon Program
China and the Moon
X-37B the mysterious space plane
