Idén már ötödik éve lesz júliusban, hogy megjelent az Európai Unió első, ízig-vérig kiberbiztonsági szabályozással foglalkozó jogi aktusa, a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló 2016/1148. Irányelv, amit ma már minden, a témában valamelyest jártas szakértő NIS irányelvként emleget.
Tudtad, ugye?
A NIS rövidítés a „network and information systems” szóösszetételből ered, és magyar kiejtéssel használandó [NIS], a végén nem ejtünk ’sz hangot. Fonetikus angol kiejtés esetén a rövidítés kiegészül: NISD [en ai esz di:].
A NIS irányelvben rögzített célok elindítottak egy rendkívül összetett, gyakorlatilag napjainkban is javában zajló folyamatot, amely elvezetheti az EU-t és tagállamait egy olyan dimenzióba, ahol termékek és szolgáltatások, egyének és szervezetek, közös erővel azon fáradoznak, hogy a XXI. századi kibertér előnyeit zavartalanul – és a lehető legstabilabb biztonsági körülmények között – élvezhessék.
Mindezt az irányelv számos intézkedéssel, követelménnyel, nemzeti és közösségi kötelezettséggel kívánja elérni, ezért 2018 májusa óta minden tagállamban célirányosan alkalmazni kell olyan szabályozást, ami közvetlenül a NIS-ben megfogalmazott célkitűzések megvalósulását szolgálja.
Ebben a ma már szakpolitikaként is teret nyerő kérdéskörben számos új terminológia született, amelyek közül a legnagyobb figyelmet az elmúlt években talán az alapvető szolgáltatást nyújtó szereplők kapták. Az angol terminológia szerint „operators of essential services” szóösszetétellel illetjük ezt a különböző követelményeknek és szempontoknak megfelelő szervezet-halmazt, aminek szó szerinti fordítása az alapvető szolgáltatások üzemeltetői lenne, de a hazai fogalomrendszerben alapvető szolgáltatásokat nyújtó szereplőként tüntetik fel őket. Ez a megkülönböztetés alapozza meg a biztonsági követelményeiket, a rájuk irányuló speciális figyelmet, a kiberbiztonság szavatolása szempontjából betöltött szerepüket. De vajon miért éppen az alapvető jelzőt kapták? Az angol „essential” kifejezést elsődlegesen tényleg az alapvető jelentéssel fordítjuk, de használhatjuk a lényeges, a létfontosságú, a nélkülözhetetlen, illetve bizonyos szövegkörnyezetben az elengedhetetlen szavak, továbbá a rendkívül fontos szóösszetétel fordításaként is.
Nehéz megállapítani, hogy az irányelv szakmai fordításának készítésekor milyen elv mentén döntöttek az alapvető jelző használata mellett, vajon indokolta-e ezt a kifejezést a szakmai tartalom, vagy kézenfekvő volt az elsődleges fordítás szerint alkalmazni a magyar kifejezést? Célszerű ilyenkor tanulmányozni a fogalomhoz társított értelmezést, jelen esetben azt a kritériumrendszert, amit a NIS irányelv az alapvető szolgáltatást nyújtó szereplők kapcsán tételesen megállapított.
Tehát az a kérdés, hogy mitől lesz valami alapvető?
A jogi keretek alapján számos körülménynek teljesülnie szükséges ahhoz, hogy egy szervezet alapvető szolgáltatást nyújtó szereplőnek (a továbbiakban az angol terminológia alapján: OES) minősüljön. Először is
- közjogi vagy magánjogi szervezetek tartozhatnak ebbe a körbe, de
- közülük is csak olyanok, akik kritikus társadalmi és/vagy gazdasági tevékenységek fenntartásához alapvető szolgáltatást nyújtanak és
- e szolgáltatásuk biztosítása hálózati és információs rendszerektől függ, méghozzá oly mértékben, hogyha bármilyen
- biztonsági esemény következne be ezekben a rendszerekben, akkor az, úgynevezett jelentős zavart okozna a szolgáltatás nyújtásában.
- Ezt még tovább szűkíti a rendelkezés azzal, hogy ezek a szervezetek kizárólag a NIS irányelv 2. mellékletében felsorolt ágazatokba tartozó szervezetek lehetnek.
A fenti feltételek összeadódó természetűek, vagyis valamennyinek teljesülnie szükséges ahhoz, hogy egy szervezetre azt mondhassuk, hogy megalapozottan alapvető szolgáltatást nyújtó szereplő. Ha aprólékosan elemezzük a felsoroltakat, akkor a második pontban a „kritikus társadalmi és/vagy gazdasági tevékenységek fenntartásához alapvető szolgáltatást nyújtanak” kritériumot találjuk. Ezzel rögtön kettő újabb kérdést generálunk: mit értünk kritikus társadalmi és/vagy gazdasági tevékenység alatt, illetve mit tekintünk alapvető szolgáltatásnak? Érdekes helyzet ez abból a szempontból, hogy egy definíció (esetünkben az azonosítás kritériumrendszerének egy része) tulajdonképpen önmagával magyarázza a kifejezést: az alapvető szolgáltatást nyújtó szereplő alapvető szolgáltatást nyújt. Ez azonban értelemszerűen nem visz közelebb senkit a megfelelő kiválasztás, vagyis az érdemi azonosítás lefolytatásához. Ezzel kapcsolatban némi irányt adhat, hogy az irányelv kijelenti: a tagállamok kötelesek egy jegyzéket készíteni az alapvetőnek tekintett szolgáltatásaikról a már említett 2. melléklet alapján. Ennek az a „célja, hogy lehetővé tegye az ezen irányelvben említett bármely ágazatban az alapvető szolgáltatások azonosítását, ezáltal megkülönböztetve ezeket a nem alapvető szolgáltatásoktól”, de egyetlen helyen sem tisztázza, hogy a felsorolt ágazatokra jellemző szolgáltatások közül milyen alapon jelentsük ki bármelyikre, hogy az alapvető. A 2. melléklet pedig ágazatokat, azokon belüli alágazatokat és az azokba tartozó szervezetek típusait sorolja csak fel, szolgáltatásokat nem említ. Tehát a kérdés megint csak az, hogy mitől lesz egy szolgáltatás alapvető? Az EU tagállamai közötti különbségek – például a gazdasági fejlettség, a demográfiai sajátosságok, vagy akár a földrajzi elhelyezkedés – ismeretében feltételezhető volt, hogy a tagállamok közösségi értelmezés hiányában az egyéni meglátásaikra támaszkodva fogják ezt a kérdést értelmezni és bár jelentős átfedésekkel, mégis nemzeti sajátosságaik prioritásával fogják meghatározni a számukra alapvető szolgáltatásokat, s így azonosítani az alapvető szolgáltatást nyújtó szereplőket is.
Visszatérve a kritikus társadalmi és/vagy gazdasági tevékenység értelmezésére, itt többszörösen összetett problémával találkozunk, ha értelmezni szeretnénk a jelentését. Egyrészt, az Európai Unió a NIS irányelv megalkotása előtt több mint 10 évvel kezdte meg azon tevékenységét, amelynek eredményeként közösségi szinten határozta meg a kritikus infrastruktúrák fogalmát, elkülönítve azok között nemzeti és európai halmazokat, a bekövetkező negatív események földrajzi értelemben vett hatásának függvényében. A szóhasználat okán akár azt is feltételezhetnénk, hogy a NIS irányelv erre utal és a szintén irányelvi keretek között szabályozott kritikus infrastruktúrákhoz köthető társadalmi/gazdasági tevékenységeket tekinti kiindulási pontnak. Itt azonban elérkezünk a probléma másik aspektusához, ugyanis a NIS irányelv az 1. cikk negyedik bekezdésében elhatárolódik a CIP irányelvtől (a Tanács 2008/114/EK irányelve az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről), kijelentve, hogy nem érinti az abban foglaltakat. Ezzel gyakorlatilag az egyetlen feltételezhető kapcsolódási pontot is semmissé teszi, és nem magyarázza, nem értelmezi a tagállamok számára a viszonyítási alapként használt kifejezést. Hasonlóan az alapvető szolgáltatás meghatározását illetően adott „jogalkotói szabadsághoz”, ez is számos eltéréshez vezetett a tagállamok megközelítésében.
A fenti lista még okozhat meglepetést, ha mélyebbre ásunk a kifejezések többféle értelmezhetősége kapcsán, miközben az Európai Bizottság koordinációjában új szelek fújnak a témában. A terminológiai szempontok feltárása ezért hamarosan folytatódik…
Forrás:
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 Irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HU / ENG)
Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács Irányelve az Unió egész területén magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (HU / ENG)
Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról (HU / ENG)
