I. Ferenc legfelsőbb kézirata a Vaterländische Blätter ügyében (1809. január 2.)
Jelen forráskiadás egy ún. legfelsőbb kézirat (Handbillet) részleges szövegét közli magyar fordításban. Az iratot (5/1809.) az uralkodó 1809. január 2-án, a nemrégiben indított német nyelvű összbirodalmi ismeretterjesztő folyóirat, a Vaterländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat (Hazafias lapok az Osztrák Császárság számára) kapcsán bocsátotta ki a monarchia több magas rangú hivatali méltósághoz.
A legfelsőbb kézirat mint irattípus az ancien régime-ek kormányzati működésére jellemző kabineti parancs egy fajtája, melyet az uralkodó önállóan és önhatalmúlag, ellenjegyzés és bármiféle jogi kontroll nélkül bocsátott ki, közvetlenül fordulva valamely magas rangú alattvalójához. Ezek kötetes sorozatait az Osztrák Nemzeti Levéltár Házi, Udvari és Állami Levéltára őrzi Bécsben, ahol 2023 decemberében az Osztrák–Magyar Akcióalapítvány öt napos ösztöndíja segítségével kutatásokat végezhettem. A legfelsőbb kéziratok tisztázatainak szövegét a „Separat-Billeten-Protokoll” címet viselő külön jegyzőkönyvi kötetekbe vezették be, amelyek közül az 1809-es anyag a 213, 214, 215. számúban található. Több címzett esetén – a bürokratikus praktikum jegyében – helytakarékosságból a mindenkinek kiküldött azonos törzsszöveg mellett az egyes érintettek számára specifikus feladatokat tartalmazó záró rendelkezéseket külön sorolták fel.
Egy olyan „álcázott”, azaz a hivatalosság látszatát kerülő, de kormányzati irányítású lap alapítása, mely alkalmas lehet a hazafias-nemzeti lelkesedés felkeltésére, több alkalommal is felmerült a 19. század első évtizedében. 1804-ben Franz Hager báró (1750–1816), a legfőbb rendőri és cenzúrahivatal tanácsosa (1809 nyarától ugyanannak az alelnöke), 1805-ben pedig maga Klemens von Metternich herceg (1773–1859), Ausztria párizsi követe – aki nagyon is jól értette a francia propaganda működését, s különösen a nyomtatott nyilvánosság befolyásolásának megnövekedett jelentőségét – is felvetette az ötletet, de azt csak évekkel később, 1808-ban karolta fel I. Ferenc. Döntése jelzi, hogy a Franciaország és Napóleon által támasztott kihívásokra válaszul egy hagyományos monarchia, az Osztrák Császárság kormányzati köreiben is elismerték a nyilvánosság és a közvélemény befolyásolásának és az ehhez szükséges innovatív médiatechnológiai és ideológiai eszközök alkalmazásának szükségességét. Ezt a legfelsőbb kézirat szövege alapján az is indokolta, hogy a propaganda körébe sorolható különféle eljárásokkal, technikákkal más államok is éltek, ezért Ausztria létérdeke volt, hogy eredményesen szálljon be a közvélemény formálásáért folytatott nemzetközi értelmezési küzdelembe.
A lapot 1808 áprilisával indították, szerkesztője a Wiener Zeitung tapasztalt és lojális munkatársa, Johann Michael Armbruster (1761–1817) lett. Feladata – az itt közölt forrás tükrében – kettős volt: a hivatalosság látszatát elkerülve egyfelől belföldön a hazafias-nemzeti érzületet kellett felkeltenie és táplálnia a birodalom egészét illető honismeret népszerűsítésén keresztül, másfelől a francia propaganda által Ausztriáról terjesztett híreket kellett tényszerűen megcáfolnia a külföld előtt is. A lap értelemszerűen a monarchiát alkotó tartományok műveltebb rétegei számára íródott, nem csak tartalmi sajátosságai, de az olvasásához nélkülözhetetlen német nyelvtudás követelménye miatt is. Mikor a legfelsőbb kézirat megszületett, a lap már több mint fél éve működött, kibocsátásának közvetlen kiváltó okát nyilvánvalóan az újabb osztrák–francia háború előkészítése jelentette. Ahogyan az alábbi forrás mutatja, az összbirodalmi patriotizmus eszméjének keretei között a magyarországi literátus rétegek külön célcsoportot jelentettek, a hazafias lap különféle híreken keresztül Magyarországot is ismertebbé és vonzóbbá kívánta tenni a monarchia más részei számára. A magyarországi és erdélyi információszolgáltatással kapcsolatban az uralkodó József nádort, Erdődy József magyar és Teleki Sámuel erdélyi kancellárokat utasította.
Az ötödik koalíciós háború 1809. április 10-én tört ki. A lap fontos szerepet játszott a háború legitimációjában, majd 1809. április 18-tól 1810. január 5-ig szünetelt. A kormányzat szócsöve a háború alatt egy valódi médiatechnológiai innovációt jelentő „hadilap”, a Friedrich von Schlegel szerkesztette Österreichische Zeitung lett, melyet változó helyszíneken állítottak elő az év során. Az 1809-es háború sajátosságát egyfelől a hadszervezeti reformok – mindenekelőtt a területvédelmi erő, a Landwehr 1808 nyári felállítása, másfelől épp a tömegekre irányuló, kézivezérelt hivatalos és félhivatalos propagandatevékenység adja. Ausztria azonban hamar elveszítette a háborút, s hosszabb távon mindez azonban csak kivételes pillanatnak bizonyult, ismét tradicionalista visszarendeződés következett. A háború elbukott ugyan, de a lap egészen 1814-ig működött.
A tárgyalt kéziratot összesen kilenc személy kapta meg, hatásköréhez szabott eltérő tartalmú záró rendelkezéssel: Károly főherceg, a császári-királyi hadak generalisszimusza, József főherceg, Magyarország nádora, összehívása esetén az inszurrekció fővezére, Ferdinand von Trauttmansdorf herceg (1749–1827) főudvarmester, Rudolf von Wrbna gróf (1761–1823), főkamarás, Alois von und zu Ugarte gróf (1749–1817), főkancellár, Erdődy József gróf (1754–1824), magyar udvari kancellár, Teleki Sámuel gróf (1739–1822), erdélyi főkancellár, Joseph O’Donell gróf (1756–1810), az udvari kamara elnöke és Heinrich Franz von Rottenhann gróf (1738–1809) udvari biztos. A fentiek közül a törzsszöveg mellett a végzésekből csak a magyar vonatkozásúakat közlöm, azaz a József nádorhoz, illetve az Erdődy és Teleki (továbbá Ugarte) számára azonos befejezéssel megküldött változatokat. A fordítás során a magyar nyelv szabályait szem előtt tartva, de alapvetően igyekeztem megőrizni a nehézkes német „kuriális” (hivatali) stílust.
***
1809
5.
A […]
[főherceg] Nádorispán
[…]
Ugarte [gróf]
Erdődy [gróf]
Teleky [gróf]részére
[…]
kelt: [1809.] január 2.
Nyolc hónapja közvetlen parancsomra és az általam jóváhagyott tervek nyomán, rendőri főhivatalom legfelsőbb irányításával, Vaterländische Blätter címen egy folyóirat jelenik meg. Ennek célja, hogy a hivatalos irányvonal látszatát távol tartva, olyan tényeket és eszméket hozzon forgalomba, melyek terjesztése megfelel az államkormányzat kívánságának és akaratának. Támogassa a honismeretet mint a hazaszeretet alapját, megjelenítse mindazon jót és közhasznút, mely népeim számára a kultúra, jólét, nyugalom és biztonság tekintetében a köznevelés, egyházügy, tudományok, művészetek, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, mesterségek, szegénygondozás terén fennáll és történik. Méltassa a hazafias cselekedeteket, alapítványokat, intézeteket, közhírré tegye az érdemek megjutalmazását. Gyorsan és őszintén beszélje el a feltűnést keltő eseményeket, különösen azokat, melyek eltorzulva valamilyen hosszútávú benyomást idézhetnének elő. Helyesbítse a rólunk és Ausztriáról szóló téves és hamis híreket, és így egy közvetlenül az államkormányzat keze által titokban irányított, jól informált nyilvánosság révén, észrevétlenül szabjon megfelelő irányt a közvéleménynek, egyszersmind szerény őszintesége által megalapozza és megszilárdítsa az ott közöltek igazságába vetett bizalmat.
A részleteket az általam mellékelt terv tartalmazza. A szomszédos államok kormányzatai folyton arra törekednek, hogy ugyanilyen módon és hasonló eszközökkel megnyerjék és irányítsák a közvéleményt. Ennélfogva igen fontos számomra, hogy a Vaterländische Blätter gyorsan mozgásba lendüljön, amit hivatalaim minden segédeszközzel támogatnak.
–
[…]
Befejezés a nádornak –
Azt hiszem, ez a folyóirat, melynek hasznosságáról a magyar tudósok közül többen is nyilatkoztak, különösen alkalmas lehetne arra, hogy Magyarországon számunkra kedvezően befolyásolja a hangulatot. Ezért különös feladatául szabom, hogy időről időre megossza rendőri főhivatalommal azon tényeket, intézeteket, utasításokat és rendelkezéseket, melyek által az ország javáról való gondoskodásom, különösen a kultúrával, neveléssel, vallásüggyel, türelemmel, rendészettel, tudományokkal, művészetekkel és iparral kapcsolatban megnyilvánul. Emellett azonban azokat se hagyja figyelmen kívül, melyek erről a még oly kevéssé ismert királyságról részletesebb statisztikai és geográfiai ismeretekkel szolgálhatnak.
–
[…]
Befejezés gróf Ugarte
Erdődy
és Teleky részére
Kiemelt feladatául szabom, hogy rendőri főhivatalomat olyan információkkal lássák el, melyek az imént megadott szempontból nyilvánosságot érdemelnek. E célból utasítsák az illetékes referenseket, hogy hónapról hónapra készítsenek vázlatos áttekintést, különösen az egyházüggyel, művelődési intézményekkel, iparral, kereskedelemmel, mesterségekkel, mezőgazdasággal, szegénygondozással stb. kapcsolatban kibocsátott és foganatosított utasításokról és rendelkezésekről. Ezenfelül sose tévesszék szem elől döntésemet, hogy mindazon jó és közhasznú, mely államaimban történik, első kézből, egyszerűen és szerényen nyilvánosságot kapjon, jobban elősegítve a honismeretet, mint valaha.
–
[…]
A cikk írója a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-4-II-NKE-123 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásában részesült.
Forrása
AT-OeStA/HHStA KA KK Protokolle und Indizes 214 Separat-Billeten-Protokoll, 1809.
Szakirodalom
Helmut Hammer: Österreichs Propaganda zum Feldzug 1809. Ein Beitrag zur Geschichte der politischen Propaganda. München, Zeitungswissenschaftliche Vereinung, 1935.
