Kutatási áttekintés: közösségi média és a serdülők mentális egészsége
A digitális kommunikáció térnyerése alapvetően alakította át a fiatalok mindennapi életét, különösen a társas kapcsolatok, az információszerzés és az identitásformálás területén. A közösségimédia-platformok ma már a serdülők egyik legfontosabb interakciós és önkifejezési terét jelentik, használatuk ugyanakkor számos pszichológiai és társadalmi kérdést is felvet. Az elmúlt évek kutatásai egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a digitális környezet miként befolyásolja a fiatalok mentális jóllétét, viselkedését és fejlődési folyamatait.
Ebben az elemzésben a közösségi média használatának a serdülők mentális egészségére gyakorolt hatásait tekintem át. Alapja a Masri-zada és munkatársai (2025) Social media use and its impact on adolescent mental health című tanulmány, amely a Journal of Psychiatry and Psychiatric Disorders folyóiratban jelent meg. Az elemzésből kiderül, hogy a közösségi média a fiatalok mindennapi életének meghatározó kommunikációs és szocializációs terévé vált, és egyszerre lehet támogató, valamint kockázati tényező mentális jóllétük szempontjából.
ADHD és közösségi média
A közösségi média hatását elemző kutatások egyik fontos területe az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vizsgálata. Ez az idegrendszeri fejlődési zavar főként a figyelem szabályozásának nehézségével, impulzivitással és / vagy fokozott aktivitással jár. Masri-zada és mtsai (2025) szerint az Egyesült Államokban a diagnosztizált ADHD-esetek aránya a gyermekek és serdülők körében az 1997–1998 közötti 6,1%-ról 2022-re 10,5%-ra emelkedett. A növekedés szignifikáns volt minden alcsoportban életkor, nem, rassz/etnikum, családi jövedelem és földrajzi régió szerint.
Korábban már számos tanulmány megállapította, hogy a képernyő előtt töltött idő közelmúltbeli növekedése összefügg az ADHD-tünetek súlyosbodásával. Wallace és mtsai (2023) például azt mutatták ki, hogy az ADHD-val élő serdülők körében a képernyőidő növekedése jelentősen növeli az impulzivitást, kisebb mértékben a figyelmetlenséget és a hiperaktivitást is fokozza. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a Covid–19-világjárvány idején – amikor a képernyőidő szintén növekedett – az ADHD-val élő betegek esetében a figyelmetlenség és a hiperaktivitás erősebben jelentkezett, mint azoknál, akik nem szenvedtek ebben a betegségben.
Egy korábbi vizsgálatban Beyens és mtsai (2018) a képernyőidő hatásait egy négy évtizedet felölelő vizsgálatsorozatban is tanulmányozták. Szignifikáns kapcsolatot találtak a képernyőalapú médiahasználat és az ADHD-viselkedés között. Az eredmények megerősítik, hogy szükség van a képernyőidő monitorozására és szabályozására ahhoz, hogy javuljanak e csoport figyelmi képességei.
Özkan és és mtsai (2025) a problémás közösségimédia-használat hatását is vizsgálták az ADHD-s gyermekek és serdülők esetében. Azoknál, akik túlzott mértékben és kényszeresen használták a közösségi média platformjait és a függőséghez hasonló tüneteket mutattak, megjelentek a megvonási tünetek. Továbbá a mentális egészségre gyakorolt negatív hatások is jelen voltak, valamint a kutatók arra is rámutattak, hogy a vizsgált csoport munkával, személyes kapcsolatokkal összefüggő általános jólléte is romlott. Ebben a populációban a serdülők mutatták a legmagasabb szintű ADHD-tüneteket, tehát esetükben még nagyobb kárt tud okozni a túlzott képernyőhasználat.
A fenti hivatkozott kutatásokra jól rímel Boer és és mtsai (2020) kutatása, akiknek a problémás közösségimédia-használatot kutató longitudinális vizsgálata szintén megerősítette, hogy a közösségi médiával eltöltött idő összefügg az ADHD-tünetek növekedésével.
Az online zaklatás jelensége és káros hatásai
Egy másik kiemelten fontos vizsgált terület az egyre nagyobb méreteket öltő online zaklatás (cyberbullying). A növekvő számú kutatási adatból az tűnik ki, hogy az online agresszív viselkedés jelentős emelkedése miatt romlik a serdülők mentális egészsége. A közösségimédia-platformok széles körű elterjedése növelte az online zaklatás lehetőségeinek számát és a potenciális áldozatok körét. Ezen platformok ráadásul lehetővé teszik az anonimitást, ezzel megkönnyítik az internetes zaklatást, amely közvetlen kapcsolatba hozható az áldozatok önkárosító viselkedésével (John és mtsai, 2018). Az anonimitás miatt az elkövetők elkerülhetik a felelősségre vonást, ami agresszívebb és károsabb viselkedésekhez vezethet (Dorol-Beauroy-Eustache és Mishara, 2021).
A vizsgálatok arra is felhívják a figyelmet, hogy az online bántalmazás súlyos pszichológiai stresszt okozhat az áldozatok körében, beleértve a depressziót és az önkárosító viselkedést. Az önsértés és az öngyilkossági gondolatok kialakulásának kockázata jelentősen megnő, ha a zaklatás tartósan fennáll és súlyos mértékű. Kutatások szerint az online zaklatást elszenvedő serdülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, mivel a digitális zaklatás természetéből fakadóan szinte lehetetlen elmenekülniük előle (Lavis és Winter, 2020). Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a közösségimédia-platformok gyakran nem kezelik megfelelően a káros tartalmakat, amelyek gyorsan terjedhetnek és többször megtekinthetők (Perowne és Gutman, 2024). Ez az ismételt kitettség növeli a pszichés terhelést és negatívan hat a mentális egészségre.
Az internetfüggőség és kezelése
Az elmúlt két évtizedben alakult ki az internetfüggőség mint pszichológiai fogalom. Ennek megfelelően egyre több olyan kutatási adat lát napvilágot, amelyek ezt vizsgálják. Ezzel együtt a terápiás eljárások száma is növekszik. Az internetfüggőség kezeléséhez Young (2013) a Cognitive-Behavioral Therapy for Internet Addiction (CBT-IA) modellt dolgozta ki, amely a kognitív viselkedésterápiát (CBT) ötvözi az ártalomcsökkentő terápiával (HRT). Egy 128 résztvevő bevonásával végzett vizsgálata szerint a CBT-IA különböző módszerekkel segít a kényszeres internethasználat kezelésében: viselkedésmódosítást alkalmaz a kontroll javítására, kognitív átstrukturálást a tagadás és racionalizálás kezelésére, valamint ártalomcsökkentő technikákat a társuló problémák kezelésére. A kutatás szerint 12 heti kezelés után a résztvevők több mint 95%-a képes volt kezelni a tüneteit, 6 hónappal később 78%-uknál a kezelés során elért javulás továbbra is fennmaradt.
Carpenter és mtsai (2018) véletlenszerűen kiválasztott, placebo-kontrollált vizsgálatok metaanalízise során azt találták, hogy a CBT következetesen csökkenti a különböző szorongásos állapotok tüneteit. A módszer segíti a kognitív torzítások felismerését és megkérdőjelezését, valamint a hatékony megküzdési stratégiák kialakítását.
Bandelow és mtsai. (2020) kutatása is megerősítette a fenti eredményeket. Szerintük a CBT pozitív hatásai hosszú távon is fennmaradnak, különösen azoknál, akik szociális szorongásos zavarban vagy poszttraumás stresszzavarban szenvednek. Ezekkel összhangban Kolubinski és mtsai. (2018) az önértékelési problémák területének szisztematikus áttekintésében és metaanalízisében arra jutottak, hogy a CBT hatékonyan kezeli a negatív önhiedelmeket és a maladaptív gondolkodási mintákat, ami javítja az önértékelést.
Digitális detox és megelőzés
A Covid–19-világjárvány jelentősen növelte a képernyőidőt, különösen a kisgyermekes családok körében. Egy 2024-es szisztematikus áttekintés és metaanalízis kimutatta, hogy a közösségi média használatának fokozatos csökkentése szignifikáns mértékben csökkentette a depressziós tüneteket, bár más mentális egészségi mutatók esetében nem találtak jelentős változást (Ramadhan és mtsai, 2024). A szülői rutinok és szabályok is fontos szerepet játszanak a gyermekek felelős képernyőhasználatában. Egy kanadai longitudinális vizsgálat szerint az alacsonyabb szintű szülői szabályozás magasabb képernyőidővel járt együtt a 12 év alatti gyermekeknél (Lien és mtsai, 2024).
A tartalommoderáció és a cyberbullying megelőzése a digitális korszak egyik legnagyobb kihívása. A közösségimédia-platformok egyre inkább mesterséges intelligenciát alkalmaznak a káros tartalmak kiszűrésére. A mesterségesintelligencia-alapú rendszerek gépi tanulást és számítógépes látást használnak a potenciálisan káros tartalmak azonosítására. A Facebook például olyan rendszereket alkalmaz, mint a DeepText, a FastText vagy az XLM-R modell a nem kívánt tartalmak felismerésére.
Bár az MI-alapú moderáció gyors és skálázható, problémákat is felvet, például algoritmikus torzításokat és az árnyalt tartalmak felismerésének nehézségét. Banchio (2024) szerint ezért sok platform hibrid megközelítést alkalmaz, amely az automatizált rendszereket emberi moderációval kombinálja.
Az oktatási intézmények is központi szerepet játszanak a cyberbullying megelőzésében. Az oktatási és iskolai programok kulcsfontosságú beavatkozásként jelentek meg az online bántalmazás kezelésében és a tanulók digitális műveltségének fejlesztésében.
Gyakran részei a programoknak a szociális-emocionális tanulási (SEL) kezdeményezések, amelyek ígéretesnek bizonyultak a zaklató viselkedések csökkentésében és a pozitív iskolai légkör kialakításában. A SEL-programok öt fő kompetenciát fejlesztenek: önismeret, önszabályozás, társas tudatosság, felelős döntéshozatal és kapcsolati készségek (Gimbert és mtsai., 2021). Ezek a készségek abban segítik a tanulókat, hogy megfelelően kezeljék az online interakciókat és az online zaklatási helyzeteket. A kutatások szerint az iskolai antibullying programok körülbelül 18–19%-kal csökkentik a zaklató viselkedést és 15–16%-kal az áldozattá válást.
Összegzés
Az áttekintett kutatások alapján megállapítható, hogy a közösségi média a serdülők életének meghatározó digitális környezetévé vált, amely komplex módon befolyásolja mentális egészségüket és pszichoszociális fejlődésüket. A túlzott képernyőhasználat és a problémás közösségimédia-használat összefüggésbe hozható az ADHD-tünetek erősödésével, az impulzivitás növekedésével, valamint a figyelmi problémák fokozódásával. Az online zaklatás és az anonim digitális kommunikáció jelentős pszichológiai kockázatokat jelentenek, mert növelhetik a szorongás és az önkárosító viselkedések kialakulását a fiatalok körében. A kutatások ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy megfelelő szabályozással, szülői kontrollal, digitális detox beavatkozásokkal, valamint oktatási és szociális-emocionális tanulási programokkal a negatív hatások mérsékelhetők.
Felhasznált irodalom
Banchio, P. R. (2024). Legal, ethical and practical challenges of AI-driven content moderation. SSRN.
Bandelow, B., Reitt, M., Röver, C., et al. (2020). Efficacy of treatments for anxiety disorders: A meta-analysis. International Clinical Psychopharmacology, 30, 183–192.
Beyens, I., Valkenburg, P. M., & Piotrowski, J. T. (2018). Screen media use and ADHD-related behaviors: Four decades of research. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 115, 9875–9881.
Carpenter, J. K., Andrews, L. A., Witcraft, S. M., et al. (2018). Cognitive behavioral therapy for anxiety and related disorders: A meta-analysis of randomized placebo-controlled trials. Depression and Anxiety, 35, 502–514.
Dorol-Beauroy-Eustache, O., & Mishara, B. L. (2021). Systematic review of risk and protective factors for suicidal and self-harm behaviors among children and adolescents involved with cyberbullying. Preventive Medicine, 152, 106684.
Gimbert, B., Miller, D., Hernlen, A., et al. (2021). Social-emotional learning in schools: The importance of educator competence. Journal of Educational Leadership and Policy Studies, 5, 1–19.
Hirota, T., & King, B. H. (2023). Autism spectrum disorder: A review. JAMA, 329, 157–168.
John, A., Glendenning, A. C., Marchant, A., et al. (2018). Self-harm, suicidal behaviours, and cyberbullying in children and young people: Systematic review. Journal of Medical Internet Research, 20, e129.
Kolubinski, D. C., Frings, D., Nikčević, A. V., et al. (2018). A systematic review and meta-analysis of CBT interventions based on the Fennell model of low self-esteem. Psychiatry Research, 267, 296–305.
Lavis, A., & Winter, R. (2020). Online harms or benefits? An ethnographic analysis of the positives and negatives of peer-support around self-harm on social media. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 61, 842–854.
Lien, A., Li, X., Keown-Stoneman, C. D. G., et al. (2024). Parental use of routines, setting limits, and child screen use during COVID-19: Findings from a large Canadian cohort study. Frontiers in Child and Adolescent Psychiatry, 3, 1293404.
Masri-zada, A., Author, B. B., & Author, C. C. (2025). Social media use and its impact on adolescent mental health. Journal of Psychiatry and Psychiatric Disorders, 9(2), 111–130.
Özkan, Y., Öztürk, M., Tvrtkovic, S., et al. (2025). Exploring the associations between symptom severity, metacognition, problematic social media use and cyberbullying in treatment naïve adolescents with attention deficit and hyperactivity disorder. Addictive Behaviors, 160, 108169.
Perowne, R., & Gutman, L. M. (2024). Barriers and enablers to the moderation of self-harm content for a young person’s online forum. Journal of Mental Health, 33, 357–365.
Ramadhan, R. N., Rampengan, D. D., Yumnanisha, D. A., et al. (2024). Impacts of digital social media detox for mental health: A systematic review and meta-analysis. Narra Journal, 4, e786.
Saltz, S. B., Rozon, M., Pogge, D. L., et al. (2020). Cyberbullying and its relationship to current symptoms and history of early life trauma: A study of adolescents in an acute inpatient psychiatric unit. Journal of Clinical Psychiatry, 81, 18m12170.
Wallace, J., Boers, E., Ouellet, J., et al. (2023). Screen time, impulsivity, neuropsychological functions and their relationship to growth in adolescent attention-deficit/hyperactivity disorder symptoms. Scientific Reports, 13, 18108.
Young, K. S. (2013). Treatment outcomes using CBT-IA with Internet-addicted patients. Journal of Behavioral Addictions, 2, 209–215.
Nyitókép forrása: fotka.anna.gmail.com / depositphotos.com




