A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézet (KEKI) konferenciát szervezett a millenniumi ünnepségek 130. évfordulójának apropóján az egyetem John Lukacs Társalgójában, június 8-án. Az eseményen a meghívottak az évforduló kapcsán a közép-európai térség történeti és kulturális összefüggéseit vizsgálták, kitérve a nemzetiségek, valamint egyes történelmi szereplők visszaemlékezéseire.
Ady és az ünnepség
Hatos Pál, az NKE EJKK KEKI vezetője a millenniumi ünnepségek történeti hátterét, politikai jelentőségét és kulturális emlékezetét vizsgálta, kitérve Ady Endre nézőpontjára. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az évfordulók időpontjai nemcsak történeti tények, hanem politikai és társadalmi konstrukciók is. Felidézte, hogy 1882-ben a magyar kormány a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) kérte fel a honfoglalás időpontjának meghatározására. Az akadémia végül arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok elődei 880-ban még biztosan nem telepedtek le a Kárpát-medencében, ugyanakkor 900-ra a honfoglalás már befejeződött, ezért átlagolással a 894-et jelölték meg. A politikai döntések azonban felülírták a tudományos állásfoglalást: előbb 1895-re tervezték az ünnepségeket, végül 1896-ban rendezték meg a millenniumi eseménysorozatot. Az intézetvezető idézte Gerő András történész megállapítását, miszerint a millennium „nem egyszerűen egy megünnepelendő tény volt, hanem olyan alkalom, amely lehetőséget adott arra, hogy a dualizmus kori magyar állam saját történelmi ideológiáját fogalmazza meg”. A rendezvénysorozat így a magyar államiság folytonosságának és nagyságának reprezentációjává vált. Ennek érzékeltetésére felsorolta a korszak grandiózus beruházásait és látványosságait: az országos kiállítást, a kisföldalatti átadását, a hét millenniumi emlékmű felállítását és a több millió látogatót vonzó rendezvényeket. Hatos Pál kifejtette Ady Endre és a millennium kapcsolatát is. Elhangzott, hogy a költő 1896-ban érettségizett, és első pesti útjára is ekkor került sor. Bár későbbi költészetében visszatért fiatalkori élményeire, a millenniumi kiállítás közvetlen hatásáról kevés emléket hagyott hátra. Felidézte az Üzenet egykori iskolámba című versét, valamint az első nyomtatásban megjelent költeményéről, a Március 20. című versét is, amelyben a millennium ünnepe Kossuth Lajos halálának emlékével fonódik össze. A fennmaradt visszaemlékezések szerint Ady Endrének a budapesti kirándulás egyik legemlékezetesebb mozzanata egy véletlenül kicserélt sárga cipő története volt. Az előadó végül hangsúlyozta, hogy a Millennium máig kimeríthetetlen kutatási terület, mert egyszerre történelmi esemény és a kollektív nemzeti képzelet egyik legerősebb szimbóluma, amely hosszú időre meghatározta a magyar nemzeti emlékezet és identitás vizuális, kulturális és politikai kereteit.
A millennium egy szlovák fiú szemével
Demmel József, az NKE EJKK KEKI munkatársa Egy szlovák gimnazista lázadása – Milan Rastislav Štefánik és a Millennium című előadásában mutatta be, miként élte meg a magyar államiság ezredéves ünnepségeit egy szlovák diák. A történész Milan Rastislav Štefánik diákkori történetén keresztül érzékeltette az akkori nemzetiségi feszültségeket: felidézte, hogy a későbbi politikus egy mélyen szlovák nemzeti érzelmű evangélikus családból származott, ahol a családi emlékezet szorosan összefonódott a szlovák nemzeti mozgalom történetével. Elhangzott, hogy a családi történetekben az 1848-as események és a magyar hatóságokkal való konfliktusok meghatározó szerepet játszottak. A kutató kiemelte Milan Rastislav Štefánik egy diákkori versét, amelyet 1896. május 9-én, a millenniumi ünnepségek napján írt. A történész hangsúlyozta, hogy a vers történeti forrásként rendkívül értékes, mert egy magyarországi nem magyar diák személyes reakcióját őrzi meg az állami ünnepre. Részletesen bemutatta a szarvasi ünnepségek menetét is: a gimnázium tanulóinak kötelező volt részt venniük az iskolai és települési rendezvényeken, ahol beszédek, felvonulások és hazafias énekek követték egymást. A történész feltételezése szerint a hivatalos nemzeti narratíva komoly belső konfliktust idézett elő a fiatal diákban. Demmel József ezután Štefánik későbbi pályáját ismertette. Elmondta, hogy a fiatal gimnazista Franciaországban csillagászként és katonaként futott be jelentős karriert, majd az első világháború idején Tomáš Garrigue Masarykkal és Edvard Benešsel együtt a csehszlovák állam létrehozásának egyik meghatározó alakjává vált. A történész szerint figyelemre méltó, hogy Štefánik a francia politikusok előtt is felidézett egy diákkori magyarországi konfliktust, amelyben társai arra próbálták kényszeríteni, hogy „jó magyarrá váljon”, ő azonban kijelentette: „nemzetét nem árulja el”. Az előadó ugyanakkor óvott az egyszerű történelmi ok-okozati összefüggések felállításától. A káoszelmélet és a pillangóhatás példáját említve felvetette, hogy egy látszólag jelentéktelen iskolai konfliktus hosszú távon is hatással lehet történelmi folyamatokra, ugyanakkor hangsúlyozta: „Néhány kamaszfiú húsz évvel korábbi szóváltásánál sokkal-sokkal több kellett Magyarország első világháború utáni összeomlásához”.
Fiume sikere
Ordasi Ágnes, az NKE EJKK KEKI tudományos munkatársa Fiume és az ezeréves magyar államiság című előadásában azt vizsgálta, miként kapcsolódott a Magyar Királyság egyetlen tengeri kikötővárosa az 1896-os millenniumi ünnepségekhez és hogyan értelmezte saját helyét a magyar államiság reprezentációjában. Az előadó felidézte, hogy Fiume csak a XVIII. század végén került a Magyar Királysághoz, majd a kapcsolat többször megszakadt, és csak az 1867-es kiegyezést követően rendeződött véglegesen. Ordasi Ágnes rámutatott, hogy a millennium híre már 1893-ban megérkezett Fiuméba, ahol a városi elit rendkívüli lelkesedéssel fogadta a részvétel lehetőségét: a rendezvénysorozatot ugyanis jó alkalomnak tekintették arra, hogy Budapesten bizonyítsák lojalitásukat és a kikötőváros fejlődését. Az előadó szerint bár felmerült egy önálló fiumei pavilon építése, a szervezési és pénzügyi nehézségek miatt végül kompromisszum született: a város különböző tematikus csarnokokban mutathatta be gazdasági és tengeri életét. A kereskedelmi tengerészeti kiállításon hajómodellek, navigációs eszközök és tengeri felszerelések kaptak helyet, míg az Aquarium csarnok az Adria élővilágát ismertette meg a látogatókkal. Az előadó érdekességként megjegyezte, hogy az Adria vizét speciális vonattal szállították Budapestre. E mellett kiemelkedő sikert aratott a petróleumfinomító és más modern ipari létesítmények bemutatása, amelyek Ferenc József figyelmét is felkeltették. Kiderült az is, hogy a helyi ünnepségek megszervezésében a városi elit jelentős anyagi áldozatot vállalt: mintegy húszezer forintot fordítottak emlékművek támogatására, kulturális rendezvényekre és jótékonysági akciókra. Ugyanakkor a felszín alatt politikai feszültségek is jelen voltak. Példaként hozta fel, hogy a város polgármestere, Giovanni de Ciotta távol maradt a budapesti ünnepségektől.
Dudits Andor és a történeti festészet
Reisz T. Csaba főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) címzetes főigazgatójának előadásában a millenniumi ünnepségek képzőművészeti vonatkozásait vizsgálta, kiemelve a történeti festészetet és Dudits Andor szerepét. Az előadó rámutatott, hogy a millennium eredetileg jóval szerényebb rendezvénynek indult, de fokozatosan egyre grandiózusabb vállalkozássá vált. Kiemelte, hogy a hivatalos szervezés középpontjában elsősorban a dualizmus kori Magyarország fejlettségének bemutatása állt. Mint fogalmazott, a kereskedelmi minisztérium által szervezett kiállítások nem a történelmiséget akarták hangsúlyozni, hanem a jelenkori állapotot, vagyis azt kívánták bizonyítani, milyen eredményeket ért el az ország az elmúlt ezer év során. Ennek ellenére a történeti reprezentáció sem maradhatott el: az előadó felidézte, hogy a korszak jelentős építkezései – az Országház, az új Műcsarnok vagy a később elkészült Szépművészeti Múzeum – mind kapcsolódtak a millenniumi emlékezethez, miközben az állam nagyszabású művészeti megrendelésekkel is igyekezett támogatni a történeti festészetet. Az előadó ismertette, hogy 1894-ben két új művészeti szervezet – a Nemzeti Szalon és a Magyar Képzőművészek Egyesülete – is létrejött az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat mellett. Az új egyesület erőteljes lobbitevékenységet folytatott annak érdekében, hogy a magyar festők történeti tárgyú állami megrendelésekhez jussanak. Sőt, azt javasolták, hogy az állam írjon ki pályázatokat, ösztönözze a vármegyéket és városokat történeti képek megrendelésére, és megfelelő díjazással támogassa az alkotókat. Az áttörést báró Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezése jelentette. Az előadó szerint a miniszter maga is fontosnak tartotta a képzőművészet támogatását. A kezdeményezés azonban visszafogott eredményt hozott: az előadó bemutatott térképe szerint viszonylag kevés vármegye és város vállalkozott történeti festmények megrendelésére. Ezután az előadó Dudits Andor millenniumi szereplését elemezte és részletesen ismertette a fiumei történeti festmény megrendelésének folyamatát is. Mint mondta, a kutatás a fiumei levéltár anyagának feltárásával vált lehetővé, amelyből kiderült, hogy rendkívül kevés idő állt rendelkezésre a pályázat lebonyolítására. Fiume vállalta a finanszírozást és kijelölte a témát, míg a szakmai lebonyolítást a Képzőművészeti Tanács végezte. Két pályamű érkezett, amelyek közül Dudits Andor alkotását választották ki és a festő alig hét hónap alatt elkészítette ezt a festményt, amelyet már az 1895-ös országos kiállításon be is mutattak. Reisz T. Csaba szerint Dudits Andor pályafutásában a millennium meghatározó fordulópontot jelentett: a festő részt vett a történeti festészeti programokban, miniszterelnöki portrékat készített, bekapcsolódott az Országház díszítésébe, és alkotásai később történeti kiadványok illusztrációiként is szolgáltak.
Nyitóképen: Budapest, Andrássy út, a Millenniumi földalatti Dózsa György (Aréna) úti állomásának építése, 1895., forrás: Fortepan / Fortepan
