A Lock-Chain csapata I. helyezést ért el a 2026-os NKE Ideathon innovációs ötletversenyen. Az NKE hallgatóiból álló csapat blokklánc-technológiával és NFC-címkékkel kombinált rendszerrel szeretné „lezárni” a magyar rendőrség egyik legsérülékenyebb területét, a bűnjelkezelést és a bizonyítási láncot.
Mi volt az a konkrét eset vagy tapasztalat a jelenlegi bűnjelkezelési rendszerben, ami miatt elindult ez a Lock-Chain koncepció? Milyen gyengeséget láttak a legkritikusabbnak?
A gyakorlati tapasztalat a kezdetektől fogva az volt, hogy az ügykezelés a nyomozás egyik legjobban elhanyagolt területe. Legyen szó arról, hogy az iratjegyzékeket nem lehet normálisan kimenteni külső adathordozóra vagy arról, hogy egyesített, nagyobb terjedelmű ügyeknél az ügykezelő rendszer a legapróbb érintésre is használhatatlanná válik, egyértelműen kirajzolódott az a kép, hogy külső modulokon keresztüli tehermentesítés az első számú megoldás. A projekt egyetlen gyengesége valójában a koramúltnak tekinthető gondolkodás a vezetőség felől, hogy a 3D bűnjelkezelés, illetve a meglévő rendszer hatékonyságának növelése jelentős beruházást igényel. A valóságban a projekt megvalósításához szükséges ráfordítás töredéke annak az összegnek, amelyet jelenleg is ráfordítunk a rendszer fenntartására.
A „bizonyítási lánc” fogalma évtizedek óta ismert a büntetőeljárás-jogban. Miért gondolják, hogy most jött el az ideje a teljes digitalizációnak és blokkláncalapú megoldásnak?
A valóság az, hogy nem most jött el az ideje ennek, hanem évekkel ezelőtt. Egyszerűen megfogalmazva le vagyunk maradva egy olyan versenyben, ahol a bűncselekmények elkövetőinek eleve előnye van abból adódóan, hogy képesek manipulálni a bizonyítási eszközöket a felderítésük előtt. A kifejezett technológia bevezetését az indokolja, hogy a védelem által legkönnyebben támadható területek egyike a bizonyítási eszközökben lévő eltérések a jegyzőkönyv és a valóság között. Ez egy úgynevezett „cheap shot”, a védelem szempontjából rövid időt igényel összevetni a bizonyítási eszközöket és a jegyzőkönyveket, viszont eltérések esetén akár ügydöntő kimenetele is lehet egyszerű adminisztrációs hibáknak. Kérdezem én: miért adjuk meg a lehetőséget ilyen hibáknak, amikor megvan a kapacitás ezek megelőzésére?
A karkötő analógiát nagyon szemléletesnek találom. Hogyan működne pontosan ez a „zárt lánc” a gyakorlatban? Mit történik, ha valaki fizikailag hozzá akar nyúlni egy bűnjelhez vagy megpróbálja kicserélni?
Az ötlet egy meglévő gyakorlat továbbfejlesztése. A jelenleg is alkalmazott gyurmapecsétek mellé a hatóság tagjai rendelkeznének megfelelő fizikai vagy elektronikus egyedi azonosító eszközökkel (egy saját NFC-tag vagy egy egyedi szoftveres kulcs), amely segítségével a bűnjelkezelésre jogosultak minden mozzanata egy idővonalon visszakövethető lenne a térfogati nyom rögzítésétől a szakértői vizsgálaton át az elsőfokú tárgyalásig. Ehhez az idővonalhoz (vagy „karkötőhöz”) csak hozzáadni lehet elemeket, onnan elvenni nem lehet. Ez alapján a bűnjelet kezelő felismerheti, hogy a bűnjel valamilyen formában megváltozott (legyen az fizikális vagy digitális). Ez ugyan közvetlenül nem előzi meg a bűnjel megváltozását, de lehetőséget ad a hatóságnak kijavítani a hibát a kizárás előtt.
Hogyan épülne be a rendszerbe a már létező 3D helyszín-rekonstrukció és a digitális aláírás? Milyen egyéb technológiákkal (pl. IoT, MI) kombinálják még?
A projekt alapvetően a jelenleg is alkalmazott modulos módszert követné, amely segítségével a Robotzsaru kizárólag a szerveroldali kommunikációt végezné, míg a belső hálózatról elérhető grafikus weblapon lennének megtekinthetők a helyszínen alkotott 3D képek, illetve az egyes bűnjelek kezelőinek aláírásai és az idővonal, amely mentén következő a pontos út. Mivel eleinte startup-szerű ötletről beszélünk, ezért tartom szükségesnek, jogszerűnek vagy szakszerűnek olyan eszközök számára hozzáférhetővé tenni a belső szervert, amelyek meglévő jogi aggályokkal rendelkeznek vagy egyszerűen nem szükségesek az egyszerű feladat ellátásához.
Az NFC-címkék cseréje a papíralapú címkék helyett nagyban leegyszerűsítené a folyamatot. Milyen biztonsági kockázatokkal járhat az NFC-használat? Hogyan védekeznek ellenük?
A jelenlegi projekt nem vállalja tovább magát az egyszerű rendeltetés ellátásán túl két okból: sebezhetőség és szükségesség. Minél több lépést kell követnie a nyomozó hatóság tagjának vagy a szakértőnek az új módszer bevezetésével, annál nagyobb a valószínűsége a mulasztásnak, amely csak hatványozza az eredeti problémát annak megoldása helyett. Emellett a projekt a meglévő módszertani útmutatókra és belső szabályozókra épül, így nem érdemes a meglévő bűnjelkezelési útmutatók jelentős módosítása. Leegyszerűsítve, tisztában vagyunk vele, hogy ez nem oldja meg a hanyag kezelés problémáját, viszont ennek megoldásához a belső képzés nyomatékosítása és a hibákból tanulás szükséges. Ezek mind olyan tényezők, amelyekhez az ORFK és NSZKK együttműködése kell, amely végső soron a startup kezein kívül van. Visszatérve az eredeti kérdésre: az NFC önmagában rendkívül egyszerű eszköz, kizárólag az azonosításhoz kell alkalmazni. Külső másolástól tartani nem érdemes, mivel megfelelő bűnjelkezelés mellett külső személy sosem fog tudni fizikai közelségbe kerülni annak leolvasásához vagy lemásolásához.
Miért az IdomSoft Zrt.-vel kezdték a prototípus fejlesztését? Milyen szerepet vállalnak ők és milyen szerepet az alkotók csapata?
Az IdomSoft rendelkezik megfelelő kapcsolati hálóval és hardveres kapacitással a rendvédelmi szerveknél, így tökéletes választás ehhez a projekthez. Eleve számos projektben közreműködnek a szerveken belül, így átlátják a pontos keresletet és kapacitást is. Ők elsősorban a hardveres oldalát adnák, míg a csapatunk a szükséges módszertan kialakítását és a belső oktatást vállalja, amely az előzőekben körbeírt problémák kiküszöböléséhez szükségesek.
A pilot projekt egy konkrét kapitányságon indulna. Milyen szempontok alapján választják ki a tesztelésre alkalmas helyszínt? Mire lesznek különösen kíváncsiak a pilot során?
Mindenféleképpen érdemes lesz meghatározni azokat a kapitányságokat először, ahol alacsony tárgyi súlyú bűncselekmények esetén kipróbálható és finomítható a módszertan. Helyi szintű szerveket kell felkeresni, ahol megfelelő ügyszámmal képesek biztosítani helyszíneket és bűnjeleket. Bűnjelkezelés esetén elsősorban a Delta-programban legjobban érintett szervezeti egységek az elsőszámú célpontok, mivel a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében szakértő kirendelése szinte alapvetés, illetve felderítettsége miatt számos konkrét ügyben alkalmazható lenne.
Milyen jogi és szabályozási akadályokkal kell megküzdeniük ahhoz, hogy egy ilyen blokkláncalapú rendszer elfogadott legyen a bíróságok előtt is?
A jogszabályi keret véleményünk szerint megengedő a projektünkkel kapcsolatban, így inkább a megfelelő belső módszertan kialakítása nagyobb kihívás. Amennyiben a bűnjelkezelés megfelelően van végrehajtva, akkor a blokklánc által adott LOG-fájlok a bizonyítási lánc igazolásánál ugyanolyan bizonyítási eszközként értelmezendők, mint bármilyen jegyzőkönyv.
Mennyire látják reálisnak, hogy ez a rendszer valóban jelentősen növelje a váderedményességet? Van már erre vonatkozó nemzetközi példa vagy kutatás?
A valóságban pontosan akkor eredményes ez a projekt, ha a váderedményesség nem érintett jelentősen. Nem az a célunk, hogy ezzel jobban bizonyítható legyen a bűncselekmény, hiszen meglévő tárgyi bizonyítási eszközökről beszélünk, amelyeket okiratok igazolnak. Hosszú távon a projekttől az várható, hogy a védelem nem áll elő olyan jogorvoslatokkal a bizonyítási lánc hiánya miatt, amelyek a nyomozási főszakot vagy a bírósági eljárást meghosszabbítják.
A rendszer nemcsak a jogbiztonságot, hanem jelentős adminisztrációs tehercsökkentést is ígér a nyomozóknak. Milyen mértékű idő- és költségmegtakarításra számítanak hosszú távon?
Spekulációnak nem adnék teret egy ilyen projekt esetében, ahol eleve több változó van jelen. Véleményünk szerint a csökkenés mértéke a hatóságok tagjainak befogadóképességétől függ.
Gondolkodnak-e nemzetközi kiterjesztésen? Mely országok büntetőeljárási rendszereiben látják a legnagyobb potenciált a Lock-Chain bevezetésére?
Amint megfelelően bizonyít a rendszer hazai pályán, külföldi társhatóságok felé kiterjeszthetők a módszerek. Eleinte olyan hatóságok fogják csak alkalmazni a módszert, amelyek rendelkeznek megfelelő kapacitással a befogadásra. Ezt az adott ország jogszabályi környezete szabja meg. Egy konkrét országot, ha ki kellene emelni, mindenféleképpen Szerbiát említenénk, mivel a tavaly nyári jogszabály-módosítási csomagjukban olyan modern eszközök is teret kaptak, mint például az IMSI-Catcher eszköz. Ilyen befogadó környezetben tökéletes táptalaja lehet egy ilyen modernizáló projektnek.
Nyitókép forrása: TeetyKooChai / depositphotos.com
