Mesterséges intelligencia a hátizsákban

Egy délkelet-ázsiai utazás digitális tapasztalatai

Amikor egy közel-keleti konfliktus miatt lezárulnak légterek, elszállnak a repülőjegyárak és a hazaindulási városba való eljutás is logisztikai rémálommá válik, felértékelődik egy olyan eszköz, amely komoly helyismerettel rendelkezik és valós időben képes újratervezni, illetve alternatívákat mérlegelni. Így lett egy délkelet-ázsiai utazás során a megfizethetetlenné váló szingapúri érkezésből maláj határátlépős kaland. Ugyanez a „digitális útitárs” néhány órával később egy bangkoki utcai étkezdében segíthet megfejteni, mi is került a tányérunkra, de kihúzna bennünket a pácból akkor is, ha a jó étvággyal elfogyasztott fogás kihívások elé állítaná a bélrendszerünket. A jelen bejegyzésben a mesterséges intelligencia utazás során való használatának előnyeit és korlátait tekintjük át.

1. Promptok a trópusokon – mire jó a mesterséges intelligencia utazás közben?

Az Információs Társadalom Kutatóintézet blogján a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia (MI) számos aspektusával, szabályozási kérdésével foglalkoztunk már. Célkitűzésünk, hogy a technológiák mindennapi életre gyakorolt hatásait is vizsgáljuk, így ezúttal azt mutatjuk be, hogyan alakíthatja át az MI az utazás élményét és gyakorlatát. A mesterséges intelligencia ebben a helyzetben nem elsősorban absztrakt „gondolkodó” vagy szövegalkotó eszköz, hanem praktikus tanácsadó: egyszerre túraszervező, idegenvezető, fordító, egészségügyi asszisztens stb., ami egy idegen környezetben segít eligazodni, döntéseket hozni, problémákat megoldani. Nemcsak a jogszabályok útvesztőiben segít tehát navigálni, hanem a maláj–szingapúri határ nagyon is fizikai labirintusaiban is.

A bejegyzés nem tudományos kísérlet, hanem felhasználói esettanulmány egy délkelet-ázsiai utazás tapasztalataiból. A téma első látásra talán túlságosan banálisnak tűnhet egy kutatóintézeti blog számára, hiszen ma már sokan használnak MI-alapú eszközöket utazás közben is. Mégis úgy gondoljuk, hogy a konkrét helyzeteken keresztül bemutatott tapasztalatok a gyakorlott utazók és a rutinos MI-felhasználók számára is tartogathatnak újszerű szempontokat. Cikkünk ezért nemcsak felhasználási eseteket mutat be, hanem gyakorlati promptolási tanácsokat is ad, és arra is rávilágít, hogy noha az MI értékes döntéstámogató eszköz lehet, használata továbbra sem helyettesíti a felhasználói ellenőrzést, helyzetfelismerést és kritikus gondolkodást.

Az utazás a legtöbb ember számára a szabadidő eltöltésével egyenlő, mégis számos új, szokatlan, akár jelentős stresszel járó helyzetet hozhat magával. Régen a bizonytalanságot – már a kiadás pillanatában avuló – útikönyvek, illetve utazási irodák és azok idegenvezetői tompították, később mobilappok hadát kellett „magunkkal vinni”. Az MI nemcsak egyetlen, valós idejű párbeszédfelületté integrálja ezeket, de kontextust értelmez, alternatívákat mérlegel és azonnali döntéstámogatást nyújt, radikálisan csökkentve az ismeretlen helyzetből fakadó kognitív terhelést. Az MI használatából fakadó nagy előny lehet tehát ennek az utazási szorongásként („travel anxiety”) ismert jelenségnek a csökkentése.

A bejegyzésben sorra vesszük a tervezési és felkészülési, valamint az út közbeni felhasználási eseteket, kitérünk a képfelismerés jelentőségére, valamint az MI „egészségügyi asszisztens” funkciójára. Délkelet-Ázsia különösen alkalmas terep volt ennek megfigyelésére: idegen nyelvek, különleges vallási, kulturális (és kulináris) kódok, logisztikai kihívások, gyakori higiéniai és egészségügyi mikrodöntések jellemeznek egy itteni utazást. Emellett tippeket adunk az MI hatékony instruálásához, és az előnyök mellett az MI-használat korlátaira, az ellenőrzési szükségletre is utalunk.

2. Személyre szabott segítség a tervezésben és a felkészülésben

Az utazástervezés fázisában az MI újdonsága, hogy részletes instrukciókkal személyre és érdeklődési körökre szabott ajánlásokat kaphatunk a célországokat, azon belül felkeresendő úti célokat, valamint a programokat illetően is, mindezt adott költségkeretre optimalizáltan, figyelemmel a helyi körülményekre, éghajlatra, akár vallási, nemzeti ünnepre, várható eseményekre stb. Ezzel részben kiváltja az útikönyvek böngészését, sőt szintetizálja azok ismereteit a számunkra, de túl is mutat rajtuk: akár mert érdeklődésünk, tervezett programjaink a klasszikus turistás látnivalóktól eltérnek, akár mert eleve nem is turistáskodni, hanem például „távmunkázni”, sportolni, baráti és / vagy szakmai látogatásra utazunk, átmenetileg „élni” fogunk az adott távoli helyen. Míg a hagyományos utazásnál csak „megspórolhatja” nekünk az ezzel foglalkozó szolgáltatókat (utazási irodákat), utóbbi esetekre hiánypótló jellegű a tanácsadása. Az instrukciókban kitérhetünk arra, mennyi időre mennénk, merre jártunk már, milyen büdzsénk van, egyedül megyünk-e és megtölthetjük a személyes, akár különös érdeklődési köreinkkel (pl. legyen benne kulináris felfedezés, kikötőlátogatás, önkénteskedés, többnapos hegymászás, meditációs elvonulás, ismerkedési lehetőség, digitálisnomád-közeg, strandröplabda-verseny, táncfesztivál, éjszakai élet stb.) vagy utazási, szállási preferenciánkkal (pl. repülő helyett vonat, akár vitorlás charter, szálloda helyett helyi vendégház, természetközeli bungaló, legyen co-working space internettel stb.).

A tervezést követő tényleges utazás- és szállásfoglalási folyamat az, ahol még nem feltétlenül érdemes az MI segítségére támaszkodni – nem mintha ne létezne akár erre alkalmas MI-ágens is, de ez még nem széles körben elérhető és működik megbízhatóan. A légi-, vasúti- busztársaságoknál és a szállásfoglaló oldalaknál is célszerűbb lehet ma még a közvetlen foglalás, ez főleg kritikus helyzetekben (pl. járattörlés, erről való értesítés, módosítási igény stb.) válhat elsődleges fontosságúvá. Mindenesetre itt is látszik, mi lesz a következő technológiai ugrás, amikor az MI-ügynökünk le is foglalja nekünk a kívánt járatot, szállást, programot.

Végül az útra való felkészülésben segíthet nekünk az MI oly módon is, hogy a tervezett úthoz, időtartamhoz, klímához, programokhoz igazított pakolási tervet készít (hogy egy humanoid robot be is pakoljon helyettünk, az talán nem egy, hanem két technológiai ugrásra van még). Emellett, a terepen való boldogulásunkhoz – és hogy az utazás közben is támaszkodhassunk az MI segítségére – szükségünk lesz egy helyi vagy regionális e-sim kártyára, ebben, valamint a pénzügyek tekintetében is praktikus tanácsokat kaphatunk (milyen pénzt és hol vagy hol nem érdemes váltani, atm-ek extra díjai, hol lehet kártyával fizetni, hol van qr-kódos fizetés és mi kell hozzá stb.)

3. Segítség az úton – egy helyi „mindenes”

Utazás közben az MI különféle helyi segítők alakját öltheti. Lehet helyismerettel rendelkező logisztikai asszisztens, tulajdonképp egy, a mi nyelvünkön beszélő helyi lakos, aki útba igazít bennünket és helyi tippeket ad:

• a klasszikus „horror árú” reptéri étkezdék helyett egy akkora reptéren is megtalálhatjuk az eldugott olcsó és remek minőségű személyzeti éttermet, mint a bangkoki Suvarnabhumi,
• eligazít az ügyben, hogy a szingapúri városi buszról leszálláskor is „le kell-e csippantani” a bankkártyánkat vagy hogy hogy kell Thaiföldön a közös iránytaxikat (baht busz) használni,
• kockázatelemzést tartalmazó tervet készít, hogy melyik távolsági buszt válasszuk egy adott belföldi repülő eléréséhez,
• a bevezetőben is említett esetben igazi, több száz eurónyi spórolást lehetővé tevő „travel hack-kel” szolgál, hogy Szingapúr helyett a maláj Johor Bahruba repüljünk, és onnan a határhídon, vonattal vagy busszal keljünk át a városállamba a hazafelé tartó repülőnk eléréséhez, ennek során pedig mérlegeli az esetleges nagy csomag okozta fizikai nehézséget vagy az ünnepnap miatti lehetséges torlódásokat is.

Természetesen az MI mint egy klasszikus idegenvezető, azaz helyismerettel és lexikális tudással rendelkező kulturális és programtanácsadó is segíthet minket útközben:

• összeállíthat nekünk egy kulturális napot, és végig is kalauzolhat a látnivalókon, vagy wellness-napot állíthat össze sportötletekkel, onsen fürdővel, masszázzsal, felhasználói preferenciák alapján választott vacsorázóhellyel, de azt is elárulhatja, hol tudjuk megnézni a sepak takrawot játszó thai fiatalokat (egy fonott labdával, röplabdahálónál játszott lábtenisz látványos ollózásokkal),
• kiokosíthat minket a helyi holdújév ünnep (Vietnámban Tét) szokásaiban, hagyományaiban, és hogy mire számítsunk olyankor (nyitvatartások, forgalom változása stb.),
• bármikor a segítségünkre lehet az ismeretlen ételek közti választásban (pl. mit jelent a sóban pácolt tojással készült étel, mi lesz kevésbé csípős, mi ajánlott az aktuális gyomorállapothoz, sporthoz, adott napi tevékenységhez – pl. grillezett banán a sok csípős lefojtására egy hosszú buszút előtt),
• támpontokat adhat, ha bemerészkedünk a helyi éjszakai életbe (mi érdekes, mi lehúzós, mit jobb kerülni), ajánlhat jobb ár/érték arányú rooftop bárt adott bangkoki környéken (mindezt a naplemente időpontjával, fotózási szempontokkal, közlekedési logika mérlegelésével kiegészítve),
• végső soron akár személyre szabott szuvenírválasztásban is segíthet adott szempontok alapján, ha nem csak egy újabb hűtőmágnest választanánk.

Lehet továbbá a fentiek mellett az MI a helyben, azonnal rendelkezésre álló technikusunk is, például, ha leszállás után a reptéren észleljük, hogy nem működik az e-sim, amire már a megbízható taxirendeléshez is égető szükségünk lenne, vagy egy munkahelyi videókonferenciához kellene ellenőrizni a szállodai internet sebességét.

Van, amiben nem segít a mesterséges intelligencia:
a vietnámi halászok éjszaka is a helyismeretükre támaszkodva eveznek ki a tengerre
és térnek vissza a „zsákmánnyal” lavórszerű ladikjaikban.

4. Kulturális híd: képfelismerés és beazonosítás

Egy másik terület, ahol az MI használata áttörést jelent a korábbiakhoz képest, az a fotóelemzés és a látottak beazonosítása. Noha a Google képkereső szolgáltatása, a Lens már képes volt vizuális egyezés alapján találatokat megjeleníteni a felhasználónak – például növények felismerésére –, ennek megvoltak a korlátai: a jó minőségű fotó mellett a felhasználó közreműködését kívánta meg, hogy a megfelelő, egyező találatot válassza ki a keresés eredményéből. Emellett a mai napig hasznos a Google Fordító „Kamera” funkciója, amely szintén képi alapról dolgozik, és végez szövegfelismerést és fordítást.

E szolgáltatásokhoz képest is merőben új, és egy utazásnál is komoly hozzáadott értéket jelent az MI fotóelemzési képessége, ami gyakorlatilag egy helyi – minden területen jártas – idegenvezető szerepét veszi át, legyen szó helyi szimbólumok, épületek, szobrok azonosításáról (kulturális híd), vagy helyi növények, állatok, ételek, termékek felismeréséről, és a hozzájuk kapcsolódó – kontextusba helyezett – ismeretek, (kultúr)történetek átadásáról.

Ahol a Google Lens csak azt ismeri fel, hogy egy elefántszobrot látunk a képen, az MI beazonosította egy vidéki thai város, Udon Thani egyik fontos spirituális helyszínét, elmagyarázta az építészeti összefüggések mellett a helyiek kapcsolódó szokásait, és az elefántszobrok szimbolikus értelmét (nemzeti állat, a szent helyek védelmezőjeként tekintenek rá, a királyi hatalom, a bölcsesség és – különösen a felemelt ormányra tekintettel – a szerencse szimbóluma stb.).

Egy vietnámi ételpiacon mutogatva rendelt fogásnál nemcsak felismerte a grillezett bébi-tintahalat, hanem eligazított abban a tekintetben, hogy a mellé kapott négy kis műanyag tálkákban található fűszerekkel, szószokkal, és a külön tálban érkezett friss levelekkel mi a teendő, vagy hogy a testéből csak egy vékony, „műanyag szálnak” tűnő vázrész nem ehető. Hasonlóképp, egy fotóból dekódolta az ismeretlen rózsaszín levest, sőt, megörvendeztetett azzal a hírrel, hogy a benne talált medúzaszerű alkotórész bizony medúza (lásd az ábrát). Hozzá kell tenni, az MI felé történő bizalomépítésben nagy szerepet játszott a szomszéd asztalnál ülő helyi anyuka és lánya, akik megerősítették, hogy a levesben tényleg medúza van, hiába vagyunk sok száz kilométerre a tengerparttól (=humán validáció).

Az ábrán az MI magyarázata a Yentafo levesről.

Ezek után már nem okozott különösebb meglepetést, hogy egy-egy elmosódott képből felismerte az útszéli sárkánygyümölcs- és gumifa-ültetvényeket, sőt, részletesen elmagyarázta termesztésük jellegzetességeit (pl. a sárkánygyümölcs fajtái közti különbségeket, az éjszakai megvilágítás „trükkjét” vagy a gumifa hajnali „csapolását”), illetve gazdasági szerepüket Vietnámban. A képfelismerési funkció ugyanakkor nemcsak kulturális és gasztronómiai hidat képzett, hanem praktikus segítséget is jelentett például egy bolti vagy patikai polc teljesen ismeretlen termékeinek beazonosításában (nem kellett egyesével befotózni a Google Fordítóba a termékleírásokat) vagy – mint a következőkben látható lesz – egészségügyi, sebkezelési kérdésekben is.

5. Ha beüt a baj: egészségügyi-önellátási asszisztens

Egy hosszabb utazás során – különösen a trópusokon – könnyen belefut az ember kisebb-nagyobb, az utazást megkeserítő egészségügyi problémákba. Ilyenkor különösen hasznos, ha legalább egyszerűbb kérdésekben tudunk személyre szabott tanácsot kérni. A digitális korszak előtt ez egy idegen országban, akár a civilizációtól távolabb, komoly nehézségekbe ütközhetett: egy vietnámi faluban talán a patikában próbálkozhatnánk, de ha volna is közvetítő nyelv, nem biztos, hogy a szükséges szakkifejezések ismeretének hiányában, némi mutogatással kiegészítve nem értenénk félre egymást – az így kapott tanáccsal és szerrel akár súlyosbítva is a helyzetünket. Ugyanezt a helyzetet a digitális, de az MI-t megelőző korban internetes böngészéssel próbáltuk volna megoldani, ami sok esetben még a patikai-mutogatós megoldásnál is falsabb eredményekhez, és jelentős stresszhez vezethetett.

Természetesen a mesterséges intelligencia használata sem helyettesít teljes értékkel egy orvost, és különösen nem diagnosztikai eszközöket vagy vizsgálatokat, de arra alkalmas, hogy – egyfajta helyi egészségügyi asszisztensként – elsődleges támpontokat adjon, és különösen, hogy világossá tegye, kell-e azonnal orvost keresnünk, vagy milyen esetben (pl. a tünetek milyen változása esetén) kell ezt megtennünk. Ilyenkor abban is adhat tanácsot, ezt hogy tegyük meg, például merre lehet olyan kórház, ahol beszélnek angolul, hogy jutunk el oda, vagy segíthet a megfelelő szakkifejezéseket a helyi nyelven vagy angolul elmondani, hogy ha el is jutunk orvoshoz, ne lehessünk félreértés áldozatai. De eligazít abban is, hogy a nálunk levő gyógyszerek közül mit vegyünk be és mit ne, vagy milyen házi praktikával, gyógymóddal próbálkozzunk.

Banális, de – akárcsak az orvosnál – ebben az esetben is elengedhetetlen a kellő részletességű, az előzményekre, általános fizikai-egészségügyi állapotra, a konkrét sérülés vagy megbetegedés körülményeire, a tünetek részletes leírására, a nálunk levő felszerelésekre (gyógyszerek, kenőcsök stb.) kiterjedő prompt, ha olyan jellegű esetről van szó, akkor fotóval is megtámogatva. Célszerű akár vissza is kérdeztetni a használt chatbottal, további tisztázások végett, és fontos, hogy ne legyünk restek a beszélgetésfolyamban időről időre visszajelzést adni az alkalmazott kezelésről és a tünetek változásáról. Óriási előny, hogy a választ is a helyzethez tudja igazítani az MI (mit tegyünk, ha egyébként egy óra múlva megy a buszunk, amit nem késhetünk le).

Néhány, a való életből vett példával szemléltetve a fentieket megemlíthetjük, milyen hasznos volt, amikor

• egyértelműen (és megnyugtatóan) el tudta különíteni a fűszeres-zsíros étel okozta gasztrokólikus reflexet az ételmérgezéstől, illetve a klasszikus „utazók hasmenésétől”, tanácsot adott a helyi gyomornyugtató ételek választásában, felhívta a figyelmet a sárkánygyümölcs hashajtó hatására, tisztázta, hogy miért nem ideális az adott helyzetben „böjtölni”,
• fotó alapján beazonosította a reggelizőasztalnál történt csípés okozóját és megnyugtatott, hogy a „házinéni” által kérés és kérdés nélkül alkalmazott helyi kence megfelelő kezelés lesz,
• egy sportsérülés esetén segített meghatározni a probléma jellegét, mértékét, és kijelölte a követendő protokollt (helyi patikában mi lehet segítség, bemelegítés-teszt: „ha ezt érzed, ne folytasd” stb.), praktikus tanácsot adott a csak nagy kínok árán levehető helyi gyógyszeres tapasz ügyében,
• a lokális kontextushoz, és a programtervhez igazított sebkezelési tippeket adott fotók alapján (napi képekkel nyomon követve a gyógyulási folyamatot),
• tanácsot adott, hogy az Iszán-konyha remekei (csípős, erjesztett halas ételek) túlevése után milyen, minden sarkon kapható thai titkos fegyver (egy mini probiotikus ital) jelent majd azonnali segítséget a könnyű séta mellett, és miért ne a máskor megoldást jelentő fagyival vagy ananásszal próbálkozzak,
• a szúnyogkockázat mérlegelésben (melyik területek veszélyesebbek, terjesztenek-e betegséget, és melyiket), a szúnyogok elleni védekezésben segített (mikor lehet szellőztetni, hol érdemes mindenképp erősebb helyi sprayt alkalmazni stb.),
• higiéniai (hol nem érdemes és hol lehet salátát, jeges italt, fagyit, krémes süteményt, pucolt gyümölcsöt inni-enni) és dietetikai (szörfözés előtt-után mikor, mit érdemes enni-inni, kókuszvíz mint természetes izotóniás ital, több só szükségessége stb.) kérdésekben adott tanácsot.

Hangsúlyozni kell, hogy az MI válaszai nem tekinthetők orvosi tanácsadásnak, és nem szabad azokat kritikátlanul elfogadni, de elsődleges tájékozódásként és döntéstámogatásként nagy segítség, és stresszcsökkentő faktor lehet. Ha erre lehetőségünk van, komoly megerősítést jelenthet, ha azonos prompt mellett egy másik modellel is megfuttatjuk ugyanazt a kérdést: ha a válaszok egybeesnek, az komoly bizalomerősítő tényező lehet.

6. Digitális útitárs, emberi felelősség

A jelen bejegyzéssel célunk volt, hogy lehozzuk a földre a mesterséges intelligenciát. Ehhez a kényelmi-segítő funkciók és a prompt-tippek mellett hozzátartozik ugyanakkor a szükséges figyelmeztetések megtétele is, hiszen ne feledjük, az MI sokszor nagyon meggyőzően tud tévedni. Nem mellőzhető tehát a kapott válaszok kritikus szemlélete és visszaellenőrzése.

Így az előzetes tájékozódás során például a vízum- és beutazási szabályokat mindig ellenőrizzük naprakész és hiteles forrásból, a Külügyminisztérium konzuli szolgálatának honlapjáról is. Hasonlóképp, a foglaláskor ellenőrizzük az MI-javasolt találatokat az adott honlapon vagy alkalmazásban: előfordult, hogy két hasonló nevű, azonos városban levő szállodát kevert össze az MI, sőt olyan is, amikor úgy adott tanácsot a repülőjegyfoglalásban, hogy nem vette figyelembe a poggyászdíjakat, pedig azokkal együtt adott viszonylaton árelőnybe kerültek a hagyományos nemzeti légitársaságok a fapadosokhoz képest. A mikrologisztikában is akadt példa magabiztos félrevezetésre egy bangkoki pláza hátsó kijáratának keresése közben. A leírásból teljesen reálisnak tűnt a „shortcut” lehetősége, de a helyszínen kiderült, a környéket átépítették, a keresett kijárat immár nem létezik (így nem rövidítés, hanem hosszas és felesleges keresgélés lett a dologból). Noha a képfelismerésben a konkrét esetben nem derült fény evidens hibára, ahogy a medúzás leves példája is mutatta, az emberi validáció jól jöhet. Végül különösen az egészségügyi-higiéniai kérdésekben fontos, hogy ne abszolút igazságként tekintsünk a kapott válaszokra, kétség esetén pedig próbáljuk akár egy másik modellel validáltatni a választ, amíg megbízható – lehetőleg orvosi – visszaigazolást nem kapunk. Kritikus gondolkodás, forrásellenőrzés és lehetőség szerinti emberi kontroll, csak ezek mellett használható a trópusokon is biztonsággal az MI.

Ezzel együtt a fenti példákból is láthatóan az MI az utazást is forradalmasította: az útikönyvek, utazási irodák és a Tripadvisor generikus igazságait meghaladva képes az utazóra és körülményire szabni a szükséges információkat. Nemcsak „programot ajánl”, hanem időablakra, hangulatra, fáradtságra szabott útvonalat komponál. Nem csak eligazít a „mi ez” típusú kérdésekben, de értelmezést, magyarázatokat kapcsol hozzá. A „mit tegyek” vagy „hogy csináljam” típusú döntési helyzetekben pedig úgy kínál alternatívákat, hogy közben figyelemmel van a kontextusra is: nem tervez éjszakai programot alkoholmentes vallási ünnepre és buszutat a holdújévet megelőző napra. Nemcsak stratégiai kérdésekben hasznos tehát, hanem a „mikrofrikciók” kezelésében is, ezzel érdemben csökkentve az utazás valódi stresszpontjait.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ha az MI minden nehézséget elsimít, minden táblát lefordít, minden ételt azonosít és minden döntési helyzetben azonnali választ kínál, nem veszítünk-e el valamit magából az utazás varázsából. A véletlen felfedezés öröme, az improvizáció vagy akár az a helyzet, amikor egy idegentől kell útba igazítást kérnünk, könnyen háttérbe szorulhat egy folyamatosan jelenlévő digitális asszisztens mellett. Így az MI bár kényelmet és biztonságot nyújt, egy láthatatlan szűrőt is képezhet az utazó és a valódi helyi tapasztalat között. Ez ráadásul azzal a hátránnyal is járhat, hogy természetes utazási ösztöneink elsorvadnak, és ha egyszer majd nem férünk hozzá a technológiához, már nem tudjuk feltalálni magunkat.

Ezért zárásképp a praktikus tanácsok mellé hadd adjunk egy filozófiai jellegűt: használjuk mértékkel a technológiát! Ne dobjuk ki az útikönyveket, hanem inspirálódjunk belőlük! Ne feledjük, hogy a túraszervezők kényelmet, helyismeretet és közösségi élményt kínálhatnak! Térjünk le néha a tervezett útról a felfedezés izgalmáért! Merjünk kapcsolatba lépni a helyiekkel a valódi kulturális hidak felépítéséért! Csak így lesz teljes az utazás élménye. Ellenkező esetben egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy a mesterséges intelligencia az útikönyvek és az idegenvezetők után magát az utazót is kiváltja majd…

Az utazás során a szerző az Abacus.AI előfizetésén keresztül érte el az egyes modelleket, legtöbbször a Gemini 3 Pro és Flash, esetenként a ChatGPT 5.x, a Claude Sonnet 4.x és a Grok 4.x modelleket használva. A képek a szerző – dedikált mesterséges intelligencia használata nélkül készült – fotói, kiegészítve az egyik beszélgetésből készített képernyőfotókkal.