Amikor az algoritmusok normalizálják az embertelenséget
A digitális platformok mára nem csupán kommunikációs felületek vagy információs csatornák. Egyre inkább olyan társadalmi terek, amelyek formálják a valóságérzékelést, az erkölcsi normákat és az emberi viselkedés határait is. A CNN, BBC és a Telex által a napokban bemutatott, Lengyelországhoz kapcsolódó „Motherless” ügy sokkoló példája annak, hogy a platformizált nyilvánosság miként válhat az erőszak, az objektiváció és az embertelenség normalizálásának közegévé. Számos nemzetközi kutatóintézet, többek között Institute for Strategic Dialogue (ISD), vagy a Center for Countering Digital Hate (CCDH) foglalkozott már a jelenséggel. A jelen írás röviden, az egyetemi szféra szempontjából fontos kérdések mentén igyekszik beazonosítani a feladatokat ebben a problémakörben.
Az ügy középpontjában egy olyan online közösség állt, amelyben nők elkábításáról, megerőszakolásáról és az erről készült tartalmak megosztásáról folyt diskurzus. A történet nem pusztán egy bűncselekmény krónikája, hanem annak a társadalmi és technológiai környezetnek a lenyomata, amelyben a digitális platformok működnek. A probléma ugyanis nem kizárólag az egyéni devianciáról szól, hanem arról a platformlogikáról is, amely az extrém, sokkoló és érzelmileg intenzív tartalmakat jutalmazza figyelemmel és láthatósággal.
A platformtársadalom és az algoritmikus nyilvánosság
José van Dijck, Thomas Poell és Martijn de Waal médiakutatók platformtársadalom-elméletei szerint a digitális platformok ma már a társadalmi interakciók alapinfrastruktúrájává váltak. Ezek a rendszerek nem semleges technológiai közvetítők, hanem aktív szereplők, amelyek algoritmikus szelekcióval alakítják azt, hogy mit látunk, miről beszélünk és mit érzékelünk normálisnak. Tarleton Gillespie, amerikai médiakutató ezt „az algoritmusok láthatatlan szerkesztői hatalmának” nevezi. A felhasználók többsége ugyanakkor nincs tudatában annak, hogy a platformok működésének elsődleges logikája nem az igazság vagy a társadalmi felelősség, hanem az elköteleződés maximalizálása. Az algoritmusok a figyelemért versenyeznek, ebből következően gyakran az emocionálisan szélsőséges tartalmak válnak dominánssá. Shoshana Zuboff, a Harvard professzora, szociálpszichológus, közgazdász megfigyelésikapitalizmus-elmélete még tovább megy: szerinte a digitális platformok gazdasági modellje a felhasználói viselkedés előrejelzésére és befolyásolására épül. Ebben a rendszerben az emberi figyelem és viselkedés válik nyersanyaggá.
A Motherless-ügy éppen ezért nem pusztán kriminalisztikai vagy büntetőjogi kérdés. Inkább annak a jelenségnek a szélsőséges megnyilvánulása, amikor az algoritmikus nyilvánosság fokozatosan lebontja a társadalmi és erkölcsi korlátokat és normalizál egy embertelen viselkedési mintát.
Az új digitális emberi minőség: a reflexív távolság elvesztése
A platformizált tér egyik legfontosabb következménye, hogy átalakul az emberi viszonyok és a világhoz való kapcsolatunk szerkezete. A digitális környezetben a másik ember egyre könnyebben válik adattá, képpé, mémmé vagy fogyasztható tartalommá. Ez különösen veszélyes akkor, amikor az online közösségek az erőszakot vagy az embertelen viselkedést közösségi élménnyé alakítják. Az ilyen platformok gyakran nem egyszerűen teret adnak a devianciának, hanem visszacsatolási mechanizmusaikkal – like-okkal, megosztásokkal, kommentekkel – megerősítik és normalizálják azt. A digitális térben kialakuló új emberi minőség egyik legnagyobb problémája éppen a reflexív távolság elvesztése. A felhasználók gyakran érzik úgy, hogy a képernyő mögötti cselekvés „nem teljesen valós”, miközben az online térben zajló folyamatok nagyon is valós következményekkel járnak. A fiatal generáció számára különösen nehéz az eligazodás egy olyan környezetben, ahol az igaz és hamis, a valóság és performansz, az erkölcsi és az ironikus közötti határok egyre inkább elmosódnak. A mémkultúra, a „shitposting”, a politikai és társadalmi tartalmak ironizálása vagy éppen a „slopaganda”, azaz tömegesen előállított, alacsony minőségű, érzelmileg manipuláló propagandatartalom. Mindezen új jelenségek világa hozzájárul ahhoz, hogy a morális érzékenység fragmentálódjon.
Az egyetemek felelőssége ebben a fragmentálódott rendszerben
A probléma egyre súlyosabb és gyakoribb megjelenése miatt az egyetemek szerepe felértékelődik. A digitális kompetenciafejlesztés ma már nem korlátozódhat technikai készségek vagy mesterségesintelligencia-használati ismeretek átadására. Ennél sokkal mélyebb kérdésről van szó! Hogyan lehet reflexív, kritikusan gondolkodó és felelős digitális állampolgárokat nevelni? Egy olyan rendszerben, ahol a résztvevők magabiztosnak és tájékozottnak vallják magukat, és önkritikusan egyre kevesebben gondolkodnak.
A felsőoktatásnak legalább három területen kellene újragondolnia saját szerepét:
1. Kritikai algoritmustudatosság fejlesztése
A hallgatóknak meg kell érteniük, hogy a platformok nem semleges információs rendszerek. Az algoritmikus működés társadalmi, politikai és gazdasági logikáinak megértése ma már demokratikus alapkészség.
2. Digitális etika és morális reflexió
A technológiai fejlődés tempója gyorsabb, mint a társadalmi normák alkalmazkodása. Az egyetemeknek olyan diskurzusokat kell létrehozniuk, amelyek segítik a hallgatókat az online cselekvések erkölcsi következményeinek felismerésében.
3. Reflexív digitális állampolgárság
A digitális térben való részvétel nem pusztán jelenlétet jelent. A demokratikus nyilvánosság fenntartása olyan reflexív kompetenciákat igényel, amelyek képesek ellenállni a manipulációnak, a tárgyiasításnak és az alapvető emberi normákkal szemben helyezkedni látszó platformlogikáknak. A kérdés már nem technológiai, hanem társadalomtudományi vizsgálatokat igényel.
A Motherless-ügy egyik legfontosabb tanulsága, hogy a platformtársadalom problémái nem egyszerűen technológiai problémák. Sokkal inkább arról szólnak, hogy a digitális infrastruktúrák miként alakítják át az emberi viselkedés normáit és a társadalmi együttélés kereteit.
A valódi kérdés ezért ma már nem az, hogy mennyi információhoz férünk hozzá, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megőrizni az emberi reflexió, az erkölcsi felelősség és a demokratikus nyilvánosság alapvető normáit egy algoritmusok által szervezett világban.
Nyitókép forrása: tashatuvango / depositphotos.com
