Az online zaklatás elleni segítségkérés elmaradása a fiataloknál
A digitális technológia fiatalokat érintő egyik leggyakrabban említett veszélye a cyberbullying, ami interdiszciplináris terület. Egyaránt foglalkoztatja a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, a média- vagy épp a jogtudomány szakembereit. Központi kérdés, hogy a gyermekek és fiatalok online zaklatás esetén kérnek-e segítséget. Ha nem, milyen okokból nem teszik azt? Hisznek benne, hogy meg tudják egyedül is oldani az adott szituációt? Esetleg tartanak a felnőttek reakcióitól?
Az online zaklatás mértéke
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézete által idén tavasszal a felnőtt internetező lakosság körében végzett kutatás alapján a következők állapíthatóak meg:
- Romániában a felnőtt lakosság mintegy 28,6%-a vallotta azt, hogy volt már része internetes zaklatásban;
- Magyarországon a válaszadók 24,8%-a számolt be róla;
- Lengyelországban a lakosság 23,1%-át érintette;
- Ausztriában mindössze 19,0% azok aránya, akiket valaha zaklattak az interneten.
(Az adatfelvétel online, a felnőtt internetező lakosság körében reprezentatív módon történt. Az adatfelvétel időpontja 2026 márciusa, a vizsgált országok: Lengyelország, Románia, Ausztria, Magyarország)
Számos tanulmány azt támasztja alá, hogy az online zaklatás mértéke a gyermekek és fiatalok körében a fentieket meghaladó.
A bullying és cyberbullying jelensége Magyarországon is veszélyezteti a gyermekek és fiatalok mindennapjait. Hazánkban több kutatás is igyekezett feltárni ennek mértékét, noha az adatok vizsgálata után a probléma nagysága nem meghatározható pontosan, de annak jelenléte egyértelműen bizonyítható például az iskolai közegben.
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2022 őszén készített az UNICEF megbízásából országos felmérést magyar középiskolás korú fiatalok körében a bullying, iskolai zaklatás, erőszak elterjedtségének, működésmódjának vizsgálatára. A kérdőívet kitöltők 85%-a állította, hogy az iskolai pályafutása során volt már áldozata zaklatásnak magában az iskolában, vagyis nem az interneten. Az offline és az online bántalmazás áldozatainak köre erősen összefügg, az iskolában bántalmazottak 49%-át az online térben is zaklatták. A két zaklatási formát összevetve, a minta 88%-a érintett volt valamilyen módon.
A segítségkérés elmaradásának okai
Az UNICEF Magyar Bizottsága 2014 őszén végzett nem reprezentatív kutatást, 10–19 éves általános- és középiskolai diákok körében a gyermekjogokról. Az eredmények azt mutatták, hogy minden harmadik gyereket ért már kellemetlen piszkálódás az interneten. Ezekben az esetben a gyermekek fele megpróbálta magát megvédeni, azonban segítségért csak minden tizedik fordult.
A kutatóintézetünk által egy vidéki iskolában végzett kvalitatív kutatás rávilágított arra, hogy a fiatalok az online zaklatással szemben kezdetben azért nem kérnek segítséget sem a szülőktől, sem az iskolai dolgozóktól, mert úgy ítélik meg, egyedül is tudják kezelni a problémát. A segítségkérés korlátjaként említették azt is, hogy talán a szülő vagy tanár számukra felróhatónak találja a szituációt, őket hibáztatja. Azonban a hosszan elhúzódó zaklatás során már belátnák, hogy a problémát egyedül nem tudják kezelni, a segítségkérés mégis elmaradna, hiszen az idő hosszára tekintettel már kínosnak éreznék harmadik fél bevonását.
Az UNICEF Magyarország és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által, a Generali támogatásával indított #nemvagyegyedül kampány során készült online feltérképezésből az derült ki, hogy a gyerekek magával a jelenséggel tisztában vannak, mégis aggasztóan kevés fiatal fordul felnőtthöz, ha a neten bántják őket. A korábbi felmérések is azt mutatták, hogy a gyerekek szégyellik az őket ért támadásokat, így gyakran senkivel sem beszélnek a problémáról. Ezen adatgyűjtés során a részvevők 34%-a nyilatkozott úgy, hogy nem értesítene felnőttet a bántalmazásról.
Egy 12 és 17 év közötti iskolás diákokkal végzett reprezentatív kutatás kimutatta, hogy azok közül, akik segítséget kértek, a legtöbben úgy döntöttek, hogy barátaiknak mondják el az eseményeket (81,7%). Ezt követték a szülők (40,9%), a testvérek (31,7%) és a tanárok (25,5%), majd további felnőttek az iskolában (pl. igazgató, tanácsadó, 15,4%) és végül a mentális egészségügyi szakemberek (pl. pszichiáter, pszichológus, 7,7%). Az áldozatok közel 52%-a mesélt valakinek a helyzetéről, de a felelős felnőttek helyett (pl. szülők, iskolai személyzet) elsősorban a társainak fedte fel a zaklatási eseményeket. Az a preferencia, hogy a többség (81,7%) úgy dönt, hogy a barátaikkal beszél, talán tükrözi az életkornak megfelelő pszichoszociális fejlődést, amely során a társak kötődését és támogatását a serdülők ebben a szakaszban a leginkább nagyra értékelik.
Az Internet Hotline is azt tapasztalja, hogy a gyermekek és fiatalok gyakran próbálják egyedül megoldani ezeket a helyzeteket azt feltételezve, hogy a felnőttek úgysem tudnak segíteni és csak eltiltanák őket az eszközhasználattól. Súlyos problémaként jelenik meg az áldozathibáztatás is, ami tovább növeli az áldozat szégyenérzetét és csökkenti a segítségkérési hajlandóságát.
Mit tehetünk ellene?
Az online zaklatás megelőzése és a megfelelő segítségkérés kapcsán kiemelt szerepe van a felvilágosításnak és a társadalmi tudatosságnak. A gyakorlatban számos jó példát láthatunk erre, úgymint a korábban már említett #nemvagyegyedül és a „Merj segítséget kérni!” kampány.
A zaklatás feldolgozásakor elengedhetetlen a megfelelő szülő–gyermek kapcsolat és a bizalom. Így a felnőtteket arra kell biztatni, hogy bátran beszéljenek gyerekeikkel arról, mit csinálnak az interneten, az online térben szerzett jó és rossz élményeikről egyaránt. Lényeges továbbá az életkornak megfelelő internethasználat is. A kiskorúak közösségi média használatának korlátozásáról Kutatóintézetünk több blogcikket is megjelentetett, például: Kitiltják a gyerekeinket a Facebookról?, Tényleg tiltsuk el a kiskorúakat a közösségi médiától?
A zaklatással szembeni büntetőjogi fellépés mellett további segítség kérésre is van lehetőség.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2011-ben létrehozta az Internet Hotline jogsegélyszolgálatot. A bejelentéseket – amelyeket anonim módon is be lehet nyújtani – szakképzett elemzők kezelik. Ha felmerül a visszaélés gyanúja, a szakértők a szolgáltatókhoz fordulnak a sérelmezett tartalmak vizsgálata céljából, illetve bűncselekmény gyanúja esetén a rendőrséggel veszik fel a kapcsolatot. 2025-ben az Internet Hotline-hoz összesen 2575bejelentés érkezett. Javasolják a bejelentőknek a zaklató személlyel fennálló kapcsolat megszakítását, valamint a sérelmezett üzenetekről vagy bejegyzésekről képernyőfotók készítését. A feltételezhetően kiskorú bejelentőket az Internet Hotline munkatársai arra bátorítják, hogy beszélgessenek problémájukról egy olyan felnőttel, akiben megbíznak, ám ha erre még nem állnak készen, akkor hívják bátran a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a 116-111-es, ingyenesen és anonim módon hívható telefonszámon.
Évente nagyságrendileg 15 ezer hívás fut be a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány segélyvonalához. Az Internet Hotline szorosan együttműködik a Kék Vonallal, ahová az online bántalmazásokkal kapcsolatos jelzések beérkeznek. Nem ritka, hogy a sértett a Kék Vonalnak mondja el először a történteket, innen kap bátorítást ahhoz, hogy az Internet Hotline-nál bejelentést tegyen. Egy Kék Vonalnál kezdődő ügy végére aztán több esetben – az Internet Hotline közreműködésével – a büntető igazságszolgáltatás tesz pontot.
Nyitókép forrása: NewAfrica / depositphotos.com
