Az EU-tagállamok jelentős részében emelkedtek az átlagos közüzemi költségek. Az áram és a gáz díja 2024-re – 2010-hez képest – Németországban 6, Franciaországban pedig 16 százalékkal nagyobb szeletet tett ki a háztartások kiadásaiból. Ezzel szemben hazánkban csökkent a legnagyobb mértékben ezen kiadások aránya. 2024-ben a háztartási ráfordítások mindössze 2,9 százalékát, a 2010-es érték kétötödét tette ki az elektromos áram és a gáz díja. A részletekről Lentner Csaba, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszék professzora, a Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhely vezetője nyilatkozott lapunknak.
Miben tér el a magyar közüzemi szabályozás filozófiája a piaci alapú megközelítésektől?
A magyar közüzemi szabályozásban a hangsúly a lakosság biztonságos és megfizethető energiaellátásán van, míg a piaci alapon működőknél a közműszolgáltatók profitján. A világpiacinál eleve olcsóbban vásárolunk alapenergiát az oroszoktól, a közüzemi vállalatok szolgáltatási árait pedig hatóságilag szabályozzuk. Működtetünk egy közel 900 milliárdos rezsivédelmi állami alapot, forrástömeget, amelyből a kompenzációt biztosítjuk, a híres rezsicsökkentést, amely fix, a piacinál alacsonyabb árakat határoz meg. Ennek fedezetét a nemzetközi cégektől, bankoktól a szektoriális adókon keresztül biztosítjuk. A közszolgáltató vállalatok kötelesek a törvényben meghatározott módon, biztonságosan és folyamatosan ellátni a fogyasztókat a szabályozott árakon, szemben a piaci alapú rendszerekkel, ahol a szolgáltatás feltételei a piaci érdekekhez igazodnak. Érdeke most már a leszabályozott magyar közüzemi vállalatoknak, hogy hatékonyan működjenek, hiszen egy bizonyos árplafon alatt szolgáltathatnak, míg a piaci alapon működő közüzemi vállalatok a monopolhelyzetükből adódóan korlátlan extraprofitot realizálhatnak. Ez utóbbi volt a probléma Magyarországon 2010 előtt. A lakosság kárára kontrollálatlanul nyerészkedhettek.
Milyen szerepe van az államnak az új magyar gyakorlatban?
A balliberális kormányok által privatizált, jellemzően külföldieknek eladott energetikai szektort a magyar állam 2010 után visszavásárolta, nemzeti tulajdonba vette, így a társadalom érdekeit erősebben tudja érvényesíteni. A baloldali-liberális kormányok elkövették azt a hibát, hogy a New Public Management térnyerése idején az energetikai vállalatokat, közüzemi közszolgáltatásokat is privatizálták. Az alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkező fogyasztókat pedig odavetették a külföldi multicégek profitérdekeinek. A neoliberális kormányok a közszolgáltatások területén decentralizáltak, kiszervezték magáncégekhez az állami feladatokat, és a menedzsment érdekei, vagyis a nyereségelvek érvényesülését biztosították. Az angol kezdőbetűkből adódóan DPM-paradigmaként definiáltam ezt az üzletivé tett felfogást, majd 2010 után az aktív, új-wéberi állammodell térnyerésével – amelyben a centralizáció, nemzetiesítés és a közjó erősebben érvényesül – CNPG-elvnek neveztem el.
Miben különbözik a magyar rezsicsökkentési modell más – különösen európai uniós – országok gyakorlatától?
A magyar rezsivédelem alapja az Oroszországtól biztonságosan és kedvező áron beszerzett szénhidrogén-származékokból adódik. A magyar és az orosz állam közötti jó kapcsolatok hosszú távú szerződésekkel lefedettek. Fontos szempont, hogy a magyar kormány nem vesz részt Ukrajna fegyveres támogatásában, mivel békét akar, s az is, hogy az Egyesült Államoktól engedélyt kaptunk az orosz energia beszerzésére. Így Oroszország változatlanul biztosítja a szállítmányokat, bár januárban az ukránok elzárták a területükön átfolyó olaj csapját, a magyar állam stratégiai olajtartalékai bőségesek, és reméljük, az ukrán magatartás is hamarosan megváltozik. Egyidejűleg, eltekintve az ukrán fél magatartásától, jelentős humanitárius segélyt adunk. A világpiacon forgalmazott olajtermékek, de a gáz is, az orosz relációból a legolcsóbb. Mi nem utasítottuk el botorul a világpiacinál olcsóbb orosz energiát, mint tette azt Németország vagy Lengyelország. Nekünk nincs tengeri kikötőnk, nincsenek kiépítve a tengeri szállítási útvonalakhoz kapcsolódó nagy kapacitású csővezetékek. Az energiaforrások évtizedek óta a Barátság kőolajvezetéken érkeznek. Az orosz „Ural” típusú olajra épül az olajfinomítónk, ebből tudunk kedvező áron energiát előállítani, közüzemi közszolgáltatásokat biztosítani. Adódik a kipróbált modellünkből, hogy a lakossági energia ára Magyarországon a legolcsóbb az Európai Unióban. Míg Magyarországon az árak a rögzített kvótáig rendkívül alacsonyak, addig a vizsgált közép-európai és német piacokon jelentősen magasabb költségekkel kell számolniuk a háztartásoknak. Németországban a földgáz ára 10–12 euró/100 kWh körül alakul, ami több, mint háromszorosa a magyarországi szintnek. A lengyel piaci árak az áram esetében 163 százalékkal, a gáz esetében pedig több mint 200 százalékkal haladják meg a magyarországi hatósági árakat. 2026 elején az európai fővárosok összehasonlításában Prága a drágább városok közé tartozott, ahol az árak elmaradnak ugyan a svájci rekordoktól, de többszörösei a budapestinek.
Mennyire érdeklődnek a különböző országok a magyar modell iránt?
A nemzetközi világot érdekli minden, ami új, ami tudományos és alaposan kidolgozott. A magyar kutatóknak alapvetően a nemzetközi színvonalhoz kell igazodni, a valódi, objektív mérce a nemzetközi elismertség és visszhang. A gazdasági élet a nemzetközi térben zajlik, így a közgazdaság-tudomány teljesítménye is nemzetközi térben értékelt. Hangsúlyozom, a tudomány nemzetközi, mint minden a világban, de a tudós nemzeti kötődésű, hazája javát szolgáló problémákkal kell foglalkoznia. Számomra ez alapelv. Ezen értékrend szerint végzem a kutatásaimat. 2024 őszén például egy felkérést kaptam a European Company and Financial Law Review című tekintélyes, Scopus, WoS-beosorlású német laptól a 18. konferenciájukra. A magyar közüzemi szabályozásról és a rezsicsökkentés jogi és gazdasági alapjairól kértek tőlem egy plenáris előadást. Több nemzetközi előadója is volt a konferenciának, de úgy éreztem, a magyar rezsiszabályozás kifejezetten érdekelte a résztvevőket. Az előadást követően a német, olasz, francia vállalati jogászok, közgazdászok, akik egyúttal híres európai egyetemek professzorai is, számtalan kérdést tettek fel a magyar gyakorlatról, hiszen nekik ez unikum. Az elmondottak tudományos közleményben történő közreadására rögtön felkérést kaptam. Az előadást követően további kutatásokat végeztünk a Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhelyben. Sági Judit egyetemi tanárral megvizsgáltuk szélesebb értelemben a going concern (vállalkozás folytatása) elv érvényesülését, különösen az orosz–ukrán háború következtében kibontakozó energiaválság hatásait a működési költségekre és a közszolgáltatási árakra vonatkozóan. Ezt követően a kibővített kutatási eredményeinket benyújtottuk a Q1-es minősítésű német laphoz, amely változtatás nélkül közölte is a cikket 2025-ben.
Tudományos kutatómunkája hazai és nemzetközi szinten is elismert, több állami kitüntetésben részesült. Mi az Ön, illetve a vezetése alatt álló Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóműhely fő sikere?
Kutatómunkámnak központi eleme a 2010 utáni állampénzügyi gyakorlat tudományos rendszertanba foglalása, továbbá a végrehajtott állampénzügyireform-elemek tudományos vizsgálata. Ezek óriási kiterjedésű és mélységű kutatásokat jelentenek. Nemcsak a közüzemi és rezsiszabályozás területén van számos nemzetközi publikációnk, hanem a magyar családpolitika állampénzügyi hátteréről is, ez utóbbi hatékonysága is kifejezetten érdekli a nemzetközi tudós közönséget. A hazai megjelenéseken túl, közel 100 nemzetközi besorolású tudományos publikációval rendelkezem, közel kétezer darab nemzetközi hivatkozással, amelyek azt igazolják, hogy Magyarország gazdaságpolitikája világszerte érdekli a tudományos közeget. Fiatal kollégáimat, PhD-hallgatóimat is bevonom a kutatásba, publikációs tevékenységbe, és eredményeinket a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetése a kutatóműhelyi működési támogatásokkal és a közlési díjak átvállalásával honorálja.
Az új típusú állampénzügyi gyakorlat kutatásával a magyar tudományos közegben is hasonló elismertségre tesznek szert?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a partneregyetemeken igen. Sajnos az akadémiai szervezeti elit nem annyira támogató. A kutatási, hivatkozási dinamikánkkal messze beelőztük az akadémiai kört. A rendszerváltást követő évtizedekben, a tranzíciós folyamatok lecsengését követően mi be tudtunk hozni egy új, izgalmas kutatási területet. A nem konvencionális gazdaságpolitikát, a magyar modellt, amely igazán új elem a világ gazdaságpolitikai térképén. A hagyományos európai integráció mellett diverzifikált nemzetközi kapcsolatok jellemeznek bennünket, a Távol-Kelettel, az Egyesült Államokkal egyaránt együttműködünk. Olcsóbb orosz energiára támaszkodunk, miközben ennek előnyeit a lakossági és hazai vállalkozói szektor élvezi. A mi társadalmunk is megsínyli az elidegenedés, a társtalanság negatív trendjeit, de állami pénzügyi eszközökkel a kormány támogatja a gyermekvállalást és nevelést. Kiterjesztettük a közteherviselést a nemzetközi vállalatokra, de ennek ellenére áramlik a nemzetközi tőke Magyarországra. Talán azzal lettünk elismert kutatók, hogy bátran nyúltunk olyan közpénzügyi témákhoz, amelyek, mondhatni, kísérleti stádiumban vannak, még nem annyira egzaktak. Ebből adódik, hogy kutatási eredményeink iránt a kormány tagjai kifejezetten érdeklődők. Néhány éve felkérést kaptam Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter úrtól, hogy legyek a Gazdasági Tanácsadó Testületének tagja, így a friss kutatási eredményeinket a minisztériumban is felhasználják, ezáltal a döntési folyamatok értékalkotói lettünk.
Nyitókép forrása: alexraths / depositphotos.com. Szövegközi képek forrása: Lentner Csaba
