Vagy kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is?
A helyzet
A legutóbbi időben sokat vitatott téma lett a 16 éven aluliak eltiltása a közösségi médiumoktól. Közismert, hogy Ausztrália ezt törvényi úton 2025. decemberben meg is tette. Más országok is fontolgatnak hasonló lépést. A téma időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jó amerikai szokás szerint – hasonlóan az akkori dohányipari nagyvállalatok esetéhez – most a közösségi média óriásai ellen indultak kárpótlási perek a megkárosított gyermekkorok okán. Két kollégám is foglalkozott a témával és határterületeivel egy-egy blogbejegyzésben. Gondolatban ott folytatom Sorbán Kinga és Ripszám Dóra fejtegetéseit, ahol ők abbahagyták.
Korlátok
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vitatom az eltiltók érveit. Semmiképpen sem kardoskodom azon szolgáltatók érdekében, amelyek igyekeznek nem elveszíteni a kiskorúak jelentette zsíros piacot. Mindössze szeretném a témát egy másik irányból megvilágítani egyrészt a gyakorlati, másrészt a technikai oldalról. Nem érintem azt a problémakört, hogy mikor és milyen mértékben helyes és egészséges a gyerekeket egyáltalán bármilyen képernyő elé engedni.
Technológiák
A felhasználó korának azonosítására, illetve a hozzáférés korlátozására számos technológia ismert. Ahogy lenni szokott, mivel több is van, egyik sem az igazi. Bemutatom az ismerteket azok előnyeivel és hátrányaival.
A legegyszerűbb és egyben legegyügyűbb, amikor a felhasználónak be kell gépelnie a születési dátumát, vagy csak rá kell kattintania egy mezőre, amellyel bevallja, hogy elmúlt 18 éves. Ilyen módszerrel igyekeznek távol tartani a kiskorúakat többek között a felnőtt tartalmat szolgáltató portálok. A hatékonyság megítélését rábízom az olvasóra.
A szülők telepíthetnek tartalomszűrő programokat a gyermekük eszközére, de a szűrők alkalmazásának eredményességét erősen vitatja a szakma. Lehetnek túl szigorúak és túl engedékenyek is.
A hitelkártya-alapú azonosítás egyszerű, mert a bank már ellenőrizte a felhasználó korát. Előnye a nagy biztonság, jogilag robusztus, de hátrányba kerülnek azok, akiknek nincs hitelkártyájuk. Ilyenek lehetnek éppen a gyerekek és a fiatalok. További nehézség, hogy az anonimitás ellehetetlenítése személyiségi jogi aggályoknak ad teret.
A biometrikus azonosítás alapja a 3D-s arcleképezés, majd ezt követően a mesterséges intelligencia (MI) segítségével az életkor meghatározása. Ismert, hogy ezt kombinálják fejmozgatással a hamis állóképekkel történő csalás kiszűrése érdekében. Előnye, hogy gyors és egyszerű, de viszonylag sok a hamis pozitív és negatív találat, valamint itt is felmerülnek a személyiségi jogi aggályok.
A dokumentumbemutatás során fényképes személyazonossági okmányt, jogosítványt kell a kamera elé helyezni, szelfit is kell készíteni, majd ezeket összevetve egy MI-alapú alkalmazás lekérdezi egy központi nyilvántartásból az illető személyi adatait. Így kap engedélyt a felhasználó a továbblépésre, vagy mégsem. Hátránya, hogy nem minden fiatalkorúnak áll megfelelő okmány a rendelkezésére, és itt is elvész az anonimitás.
Operációs rendszerbe épített alkalmazást vezetett be nemrégen az Apple az iPhone-felhasználók számára az Egyesült Királyságban. Viszonylag könnyen megkerülhető és támaszkodik a szülők együttműködésére.
Ez EU friss próbálkozása az EUID, amely a dokumentumalapú azonosítás különleges alfaja. A már egyszer beazonosított felhasználó kap egy digitális azonosítót (token), amely minden későbbi belépés során automatikusan igazolja a korát. Előnye a könnyű használhatóság bármely platformon, de még fejlesztés alatt áll, nem elterjedt, viszonylag könnyen megkerülhető és persze el kell hinni, hogy megőrzi az anonimitást (third-party zero-knowledge proof system).
A társadalmi garancia lényege a mi esetünkben, hogy a fiatalnak meg kell neveznie néhány megkérdőjelezhetetlen integritású ismerősét legalább egy közösségi médiumban, akiknek referenciát kell adniuk, pontosabban igazolniuk kell, hogy az illető elmúlt 16 éves. Ez is kijátszható, viszont nem igényli dokumentumok bemutatását.
A szülők által telepíthető időkorlátozó eszközök a tartalmat nem, de az ott töltött időt képesek mederben tartani. Lehet az idő hosszát és az időszakot is behatárolni (például nem több mint napi 3 óra, továbbá szünet 20:00 és 07:00 óra között).
Nem javasolt, de lehetséges kémprogramot telepíteni a gyerek eszközére. Ezekkel a szülő visszamenőleg, de akár egyidejűleg rálát csemetéje kalandozásaira általában az internet világában. A fő kockázat itt – eltekintve a jogi oldaltól – a lebukás, ami súlyos bizalomvesztéssel jár. A legtöbb kémprogramot (eufemisztikusan fogalmazva supervision applications) a vírusirtók kimutatják. Kevés az olyan termék, amely a radarernyő alatt marad, akkor sem mindig. Emlékezetes a modenai, elvben csak kormányoknak dolgozó, professzionális Hacking Team jogutódjának kémprogramja, amelyet a Kaspersky kimutatott egy ideig a titkosszolgálatok nem kis bosszankodására.
Az alábbi táblázatban megpróbálom tájékoztató jelleggel illusztrálni a fenti módszerek képességeit. A pozitív számok előnyt, a negatívak értelemszerűen hátrányt jelentenek. A skálázhatóság alatt azt értem, hogy mennyire könnyen lehet a módszert sok helyen és sok felhasználó által stabilan alkalmazni.
Néhány ellenérv
Egyelőre kevés adat érhető el az ausztrál tapasztalatokról, de sok millió fiókot letiltottak. Érezhető, hogy csökkent a nem kívánt hozzáférések száma. De ahogy a drogot, az alkoholt vagy a cigarettát is tiltják, mégis fogyasztják, így hiba lenne azt remélni, hogy a tiltás 100%-os eredményt hozna. Látni kell, hogy egy amúgy is leváló és lázadó fiatal a fenti korlátozásokat béklyóként éli meg, és kihívást jelent számára azok kijátszása. Számos publikáció jelent meg ennek előnyeiről és hátrányairól ausztrál szerzők tollából. Érdemes kiemelni egyet, amely a fiatalkorúak közösségimédia-használata és öngyilkossági hajlama közötti összefüggésre koncentrál.
Melyiket tiltsuk és melyiket ne? Az ausztrálok 10 alkalmazásra vezettek be tiltást, de ne legyenek illúzióink, a fiatal felhasználók átlépnek olyan platformokra, amelyek még szabadon elérhetők és akár sokkal kártékonyabb tartalmat kínálhatnak. Így a macska-egér játék folytatódhat. Lehetetlen mindent blokkolni. A gyerekekről talán kevésbé, de egy 13–15 éves kamaszról már feltételezhető, van annyi sütnivalója, hogy VPN-nel olyan ország IP-címével navigáljon, ahol nem érvényesek a tiltások.
A közösségi médiának számos hátránya mellett vannak előnyei is. Kapcsolattartás másokkal, akiket egyébként nehéz lenne elérni, tudásmegosztás, ismeretszerzés, csökkent egyedüllétérzés. Biztonságos platform a társadalmilag kevéssé tűrt vagy kirekesztett közösség tagjainak az interakciójára (LMBT stb.).
És végül, de nem utolsósorban fel kell tennünk a kérdést: mennyire felkészületlen lenne egy fiatal, aki a 16. születésnapjáig absztinens életet él, majd hirtelen rászabadul a való (virtuális) világra?
Mit lehet és érdemes tenni?
Amit tiszta szívvel lehet ajánlani, az a bizalmi szülő-gyerek viszony kialakítása, amely során a gyerek és a fiatal felkészül a veszélyekre, ezek felmerülését megbeszéli a szüleivel, akik segítenek azokat kikerülni. Persze nem minden családban ilyen őszinte a kapcsolat.
Keveset olvasni arról, hogy elég minőségi digitális tartalom készül ezeknek az érzékeny korosztályoknak. Higgyük el, hogy a kellő minőségű és mennyiségű tartalom, amelyet nem a profitszerzés, hanem a nevelés, a tudásmegosztás vezérel, igenis le tudja kötni a gyerekeket és a fiatalokat. Ők ott akarnak lenni, ahol a többiek is. És ott is lesznek, mert a többiek is ott vannak. Ebben a nonprofit működésben és működtetésben a kormányoknak hatalmas szerep jutna.
A teljes tiltás talán nem a leghatékonyabb eszköz: félő, hogy a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is.
Utóirat
Mint sokat látott szülő megosztanám a saját élményeimet. A tartalmat nem – mert akkoriban a tartalomszűrők nem működtek igazán hatékonyan –, de a felhasználható időt próbáltuk korlátozni. De az is csak akkor működött volna, ha minden képernyőt használó eszközt fizikailag elzártam volna a fiúktól. Az asztali PC-kábelek elrejtése (az áramforrás kiiktatása végett) után néhány nappal a fiókjukban egy Laokoón-csoport kígyótömegére emlékeztető, frissen megszerzett drótra leltünk egy véletlen folytán. A használati időt ellenőrző eszközöket a rendszer dátumának átállításával kerülték meg. Amikor pedig a rendszergazdajogot elvettük, panaszözönt kaptunk a legitim módosíthatóságok korlátozásának okán. Egyébként sokat és őszintén kommunikáltunk a közösségi médiában szerzett élményeikről és a leselkedő veszélyekről. Minden arról szólt, hogy megmutassák, ők a nyertesek. Felnőttként mindketten az informatikai szakmában helyezkedtek el.
Nyitókép forrása: 5seconds / depositphotos.com
