Kubai atomenergetikai mérnökök képzése Magyarországon – egy hidegháborús oktatási együttműködés története
A hidegháború utolsó évtizedében sajátos oktatási program kötötte össze Magyarországot és Kubát. A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) három alkalommal – 1984-ben, 1986-ban és 1988-ban – indult el az a különleges reaktortechnika szakmérnök képzés, amelyet kifejezetten a Havannai Egyetem frissen végzett atomenergetikai mérnökei számára hoztak létre. A négy féléves posztgraduális program történetét és nemzetközi összefüggéseit Szente‑Varga Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára dolgozta fel levéltári dokumentumok, egyetemi források, a korabeli sajtó és a résztvevőkkel készült interjúk alapján.
A képzés hátterében a KGST 1980-as prágai ülésen elfogadott a Kubai Köztársaság 1990-ig szóló gyors ütemű tudományos-műszaki fejlesztési programja, a kubai nukleáris ambíciók, valamint Magyarország kiemelkedő reaktorfizikai szakértelme állt. Kuba jelentős erőfeszítéseket tett saját nukleáris energiaiparának és kutatásainak kialakítására, míg Magyarország már működő kutatóreaktorral rendelkezett Csillebércen, tanreaktorral a Budapesti Műszaki Egyetemen, ekkorra elindult a paksi atomerőmű is. A két ország együttműködésében így a politikai tényezők mellett a tudományos kapacitások is alapvető szerepet játszottak, továbbá a hasonlóság méretben és lakosságszámban.
A kubai hallgatók kiemelkedő teljesítményt nyújtó, frissen diplomázott mérnökök voltak, akiket hazájukban tanulmányi kritériumok alapján választottak ki. Magyarországra érkezésük után intenzív, egyéves magyar nyelvi előkészítőn vettek részt a Nemzetközi Előkészítő Intézetben. A kétéves tanulmányi program ezt követően a BME tanreaktorára és a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) infrastruktúrájára támaszkodott, amely Európa-szerte elismert szakmai központ volt.
A képzés különlegességét az adta, hogy a kubai hallgatók a paksi atomerőmű magyar szakembereivel együtt vettek részt az elméleti órákon, míg gyakorlati munkájukat a BME oktatóreaktorában és a KFKI-ban végezték. A magyarok levelező, a kubaiak nappali munkarendben tanultak. Az oktatók a magyar nukleáris tudomány kiemelkedő személyiségei voltak, köztük Csom Gyula, az egyetemi tanreaktor tervezésének és építésének koordinátora, a BME Nukleáris Technika Intézet első igazgatója, és Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia Kutató Intézet igazgatóhelyettese.
A kubai hallgatók teljesítménye kiemelkedő volt: noha mindössze egy évük volt elsajátítani a magyar nyelvet, 40 százalékuk vörös diplomával végzett. Az első évfolyam legjobb hallgatói kisdoktori fokozatot is szerezhettek. Összesen húsz kubai mérnök végzett Budapesten a program működése során.
A képzés sorsát végül nem szakmai, hanem politikai tényezők határozták meg. 1989–1990-ben a kelet-európai rendszerváltás, valamint Kuba elutasító magatartása a reformfolyamatokkal szemben gyorsan meggyengítette a két ország kapcsolatait. A kubai állam 1990-ben visszahívta a Magyarországon tanuló diákokat, de a BME sem kívánta folytatni az együttműködést költségvetési és politikai okokból.
Bár a kubai kutatóreaktor és a Juragua atomerőmű végül soha nem valósult meg, a magyarországi képzés egy egész generáció szakmai pályájára volt hatással. A végzettek közül többen a nukleáris szféra más területein – például orvosi diagnosztikában, kutatás-fejlesztésben vagy nemzetközi projektekben – kamatoztatták tudásukat, néhányan pedig a szigetországon túl, Brazíliában, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban helyezkedtek el. Szente‑Varga Mónika kutatása így azt is megmutatja, hogy az oktatási együttműködések hatása messze túlmutathat az eredeti politikai célokon: a tudás és a szakmai kapcsolatok hosszú távon is formálják az életutakat.
A BME kubai nukleáris mérnökprogramja ma a hidegháborús szocialista nemzetközi együttműködések egyik kevéssé ismert, mégis jelentős példája. A történet arról tanúskodik, hogy a szocialista országok nem csupán politikai, hanem tudományos hálózatokban is összekapcsolódtak, illetve, hogy a tudástranszfer sokszor túlélte azokat a rendszereket, amelyek létrehozták.
Forrás: Szente-Varga Mónika: For a bright future. Cuban nuclear engineers studying in late socialist Hungary. History of Education Review 53:1 (2024): 28-44; Szente-Varga, Mónika; Szegedi, László: Soviet Role in Nuclear Cooperation between Cuba and Hungary in the 1980s. Iberoamericana América Latina – Espana – Portugal 25: 89 pp. 171–190. (2025)
Nyitókép: Magyarország, Paks, 1980. Az Atomerőmű építése. Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr
