Latin-Amerika története, magyar–mexikói kapcsolatok, diplomácia és oktatás: Szente-Varga Mónika egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) oktatási dékánhelyettese kutatói pályája egyszerre kötődik levéltárakhoz, egyetemekhez és kontinenseken átívelő élethelyzetekhez. A történész–latin-amerikanista szakmai útja a döccenőkkel kiválasztott nyelvtanulástól a mexikói egyetemeken át a hazai felsőoktatási menedzsmentig ível – miközben végig ragaszkodik ahhoz, ami igazán érdekli: az emberek, a mozgások és a kapcsolatok történetéhez.
Nyelvek között
Szente-Varga Mónika gyerekkorában az általános iskolai nyelvoktatás szinte kizárólag az oroszra korlátozódott. A nyelvek iránti érdeklődés azonban hamar megjelent az életében: édesapja angolnyelv-tanár volt a Budapesti Műszaki Egyetemen, még ha ezt gyerekként nem is érzékelte különlegesnek. A sportiskolai évek – sűrű edzésekkel és versenyekkel – nem kedveztek a napi nyelvgyakorlásnak, mégis egyértelmű volt, hogy az angol mellett kell egy másik világnyelv is. Ez végül a spanyol lett. Bár az első helyen megjelölt angolos Karinthy Frigyes Gimnáziumba vették fel kéttannyelvű tagozatra, a spanyol nem tűnt el az életéből: baráti „cserekereskedelem” révén – angolt spanyolért – folyamatosan jelen maradt, majd az egyetemi évek alatt vált igazán meghatározóvá.
Történelem, Latin-Amerika és egy szerencsés találkozás
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a történelem–angol nyelv és irodalom szakon hamar világossá vált, hogy a klasszikus, Európa-centrikus történeti témák helyett más irány érdekli. Tudatosan olyan kutatási területet keresett, ahol az angol és a spanyol egyaránt használható. Így fordult érdeklődése Latin-Amerika felé, azon belül is Mexikó és a magyar–latin-amerikai kapcsolatok irányába. „Mindig azok a témák érdekeltek, ahol különböző világok, kultúrák és történeti tapasztalatok találkoznak” – fogalmaz erről.
Szakdolgozatához a döntő impulzust A Monarchia utolsó követe című kötet adta, amelyet Anderle Ádám és Kozári Monika írt Kánya Kálmán – a későbbi külügyminiszter – mexikói követi tevékenységéről. A munka egyszerre volt diplomáciatörténeti és életrajzi, magyar és latin-amerikai fókuszú. Kozári Mónika vállalta a konzulensi szerepet a készülő mexikói témájú dolgozatnál, de ragaszkodott ahhoz, hogy Szente-Varga Mónika személyesen is egyeztessen témájáról Szegeden Anderle Ádámmal. Ez a látogatás a kutatás megbeszélésen túl bepillantást is jelentett a szegedi latin-amerikanisztika műhelybe.
Szeged–Prága–Mexikó: közép-európai ívek
Az ELTE elvégzése után először a Trefort Ágoston Gimnáziumban helyezkedett el középiskolai tanárként, mivel ekkor még bizonytalan volt, hogy diplomata férje hosszabb távon Európában maradhat-e. Doktori tanulmányait végül egy évvel később, e hosszabbítás birtokában kezdte meg Szegeden, Anderle Ádám vezetésével, a Modernkori Történelem Doktori Iskola Hispán Világ alprogramjában. A szegedi műhely nemcsak tematikus, hanem szemléleti értelemben is meghatározó volt: elvárásként jelent meg a „két lábon állás”, vagyis Latin-Amerika és az Ibériai-félsziget párhuzamos ismerete, valamint a kapcsolattörténeti megközelítés. A doktori évek alatt azonban az élet ismét közbeszólt: férje külügyi szolgálata okán a család Prágába költözött. Szerencsére a prágai és a szegedi kutatóműhelyek között szoros szakmai és személyes kapcsolat állt fenn; mindkettő a hidegháborús ’szoclialista globalizmus’ kontextusában kialakult érdeklődés hullámában, az 1959-es kubai forradalom nyomán erősödött meg. Disszertációját végül a XX. század eleji magyar kivándorlás mexikói történetéről írta, eredetileg is spanyol nyelven. A munka később Mexikóban is megjelent, a Szegedi Tudományegyetem és a Pueblai Állami Egyetem közös kiadásában, majd elnyerte a Jacobo Goldberg-díj mención honorífica minősítését, amely a zsidóságtörténeti kutatásokat ismeri el.
Oktatás és tapasztalatszerzés Mexikóban
A külügyi szolgálattal járó életforma sajátosságaként a család 2005 és 2008 között Mexikóban élt. Szente-Varga Mónika ekkor kezdett el a felsőoktatásban tanítani: előbb a pueblai állami egyetemen (Benemérita Universidad Autónoma de Puebla), majd – hallgatói ajánlásra – egy rangos magánegyetemen, az Universidad de las Américas intézményben is. Európa XX. századi történetét és Kelet-Európa történetét oktatta olyan közegben, ahol ezek a témák nem magától értetődők, mégis élénk érdeklődést váltottak ki. Kezdetben a tanítást publikációkkal honorálták, ami csak a családi háttér stabilitása mellett volt vállalható. Ez a helyzet később megváltozott, különösen a magánegyetemen, ahol az oktatói munkát már piaci viszonyok között is elismerték.
Hazatérés, oktatás és intézményi felelősség
Hazatérését követően – kisgyermekes anyaként – nem sürgette az azonnali visszatérést, ami nem is tűnt egyszerűnek. Végül a Pannon Egyetemen kapott oktatói állást, ahol Horváth Gyula professzor nyugdíjba vonulása után átvette a nemzetközi tanulmányok képzés Latin-Amerika-fókuszú portfólióját. Bevezetés Latin-Amerika történetébe, Latin-Amerika XX. századi története, Brazil történelem – brazil kultúra és más a latin-amerikai régióhoz köthető kurzusok kötelező tárgyakként szerepeltek, a képzés szerves részét alkották. Ez az időszak elsősorban az oktatói rutin elmélyítéséről szólt.
A felsőoktatási átalakulások ezután új döntési helyzeteket teremtettek. A képzés Kőszegre való áthelyezését családi okokból nem tudta követni. Tálas Péternek, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar akkori dékánjának felkérésére 2015-ben az NKE-re került. Kezdetben nyelvi és szaknyelvi kurzusokkal segítette az átalakuló struktúrát, majd a nyelvi lektorátus felállásával újra történeti, regionális és nemzetközi kapcsolatok kurzusokat tartott. 2019-ben a hallgatók a Kar kiváló oktatójának választották meg. Két és fél évig a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karon oktatási dékánhelyettesi feladatokat is ellátott, egészen a Kar megszűnéséig.
2021. január elsejétől a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar munkatársa. Kiemelt szerepet játszott a karral való megismerkedése során a tudományos diákköri munka. Az ITDK-szervezés nemcsak a hallgatókkal való kapcsolattartást jelenti, hanem az oktatói közösség mélyebb megismerését is: bírálók, zsűritagok, témák összehangolását, intézményi szintű együttműködések kialakítását. 2024 szeptembere óta a Kar oktatási dékánhelyettese, első nőként és az első civilként a HHK vezetésében.
Otthon a család nem fogadta osztatlan lelkesedéssel a kinevezést. A reakció tömören így hangzott: „ja, igen, dékánhelyettes – amikor mindig üres a hűtő és este hét után kerülsz haza”. Maga a pozíció nagy felelősséggel jár, „folyamatos mókuskerék”, ugyanakkor kevéssé látványos: a honlapon ritkán lehet megjeleníteni, kívülről sokszor úgy tűnhet, mintha „nem történne semmi”, hiszen a felvételi, a vizsgaidőszak és általánosságban az oktatásszervezési háttér működése természetesnek hat. Amikor azonban probléma adódik, a felelősség azonnal láthatóvá válik. A kihívás nem elsősorban a hallgatók számában rejlik, hanem abban, hogy egyszerre van hivatásos és civil képzés, miközben az egyetemnek, a minisztériumnak és a vezérkarnak is meg kell felelni. Mindez nemcsak több feladatot, hanem új lehetőségeket is jelent.
Biztonságpolitika, kapcsolattörténeti kutatások
Oktatói munkájában ma elsősorban a latin-amerikai régió aktuális folyamatai és a nemzetközi szervezetek jelennek meg, történeti kontextusba ágyazva. Kutatásai természetes módon kapcsolódnak a biztonságpolitikai kérdésekhez: konfliktusok, hidegháborús örökség, diplomáciai és intézményi együttműködések elemzéséhez. Angol, spanyol és magyar nyelven publikált elemzései középpontjában továbbra is a kapcsolattörténet áll: jelenleg a magyar–mexikói diplomácia százéves történetével, valamint Magyarország kubai és nicaraguai kapcsolataival foglalkozik az 1980-as években. Utóbbihoz kapcsolódik a kubai nukleáris szakemberek magyarországi képzésének feltárása is, amely egészen új fényt vet a hidegháborús tudástranszferre és az oktatási együttműködések szerepére.
Öt monográfiát és több mint 130 könyvfejezetet, tanulmányt jegyez, utóbbiak közül számos nemzetközileg magasan indexált folyóiratokban jelent meg, mint a Labor History, History of Education Review, Tzintzun, Third World Quarterly, Journal of Migration History.
A nemzetközi mobilitást nemcsak kutatja és tanítja, hanem annak aktív résztvevője. 2003 és 2005 között Prágában, 2005 és 2008 között Mexikóban élt, kutatott, és oktatott. Erasmus vendégoktatóként órákat adott a Valladolidi Egyetemen, a Madridi Autonóm Egyetemen, a Salento-i Egyetemen, Leccében; a Károly Egyetemen, Prágában és a Stockholmi Egyetemen. Konferenciák keretében Magyarországon több mint ötven. külföldön több mint harminc előadást tartott – többet meghívott előadóként. Az Európai Latinamerikanista Történészek Társasága intéző bizottságának tagja, egyben a szervezet közép-európai koordinátora. 2025 február elseje óta egyetemi tanár.
Pihenés: kert, kirándulás, tanulmányírás
„Az egyetem robotosa” – hangzik el időnként tréfásan a családban, ám e megjegyzés nem teljesen alaptalan. Az oktatás működtetéséhez szükséges vezetői munka mellett az írás és a kutatás gyakran a hétvégékre szorul. A tanulmányírás ugyanakkor nem pusztán munka, hanem mentális kapaszkodó is. Akkor is jelen van, amikor erre formálisan „nincs idő” – mert a folyamatos gondolkodás és a kutatás nélkül nem lenne teljes az a pálya, amely két kontinens között, a folyamatos mozgásban formálódott.
Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes / NKE
