Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
Csepeli Réka

Európa biztonsága

Közös cél – különböző érdekek.

Csepeli Réka 2026.02.27.
Navracsics Tibor

A geopolitikai Bizottság dilemmája a Béketanáccsal kapcsolatban

Sokak számára antipatikus az amerikai elnök kezdeményezése.

Navracsics Tibor 2026.02.26.
Máthé Réka Zsuzsánna

Öt éve háborúban: miért nincsen még béke?

A háborúzó felek partnerei egyelőre bírják a támogatást, így senki nem akar „kiugrani”.

Máthé Réka Zsuzsánna 2026.02.25.
Hörcher Ferenc

Hol kezdődik a kortárs politikai filozófia? Strauss és Voegelin

Újszerű vállalkozásba fogott a European Center of Political Philosophy, amikor könyvsorozatot indított a politikai filozófia klasszikusainak bemutatására.

Hörcher Ferenc 2026.02.24.
Petri Bernadett

Kié lesz az EU új vámhatósága?

És kié az újabb uniós hatáskör?

Petri Bernadett 2026.02.24.
ÖT PERC EURÓPA BLOG
Picture of Nyilas Laura
Nyilas Laura
kutató, Európa Stratégia Kutatóintézet, EJKK
  • 2026.03.02.
  • 2026.03.02.

Grönland: amikor a sarkvidék európai biztonsági kérdéssé válik

Trump többször is kijelentette, hogy Grönland megszerzése kritikus fontosságú az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából. Grönland elhelyezkedése Európa és Észak-Amerika között, valamint az Északi-sarkvidék és az Atlanti-óceán közelsége miatt stratégiailag fontos katonai és védelmi szempontból – különösen a régióban növekvő kínai és orosz katonai tevékenység figyelemmel kísérése szempontjából. Bár az Egyesült Államoknak már van katonai bázisa Grönlandon, a sziget teljes ellenőrzése lehetővé teheti Washington számára, hogy kiterjessze befolyását az Északi-sarkvidék légi és tengeri műveleteire, valamint többek között az űrre is.

2026-ban egyre több szó esik a világrendet érintő változásokról, valamint azok lehetséges hatásairól. A korábbi évtizedek, sőt évszázadok során, bizonyos időközönként történtek világrendbeli változások, így önmagában az, hogy változás áll be a jelenlegi világrendben nem hordoz újdonságot. A változás fajtája, módja, gyorsasága azonban mindig kiszámíthatatlan marad. A 21. században rendkívül felgyorsultak a nemzetközi események. Az egyik legnagyobb, példa nélküli változást Grönland megszerzése vagy elfoglalása jelentené az Amerikai Egyesült Államok által.

A sarkvidéket, korábban “térképszéli” ügyként kezelték, mára azonban felértékelődött a szerepe. Most útvonalat, bázist, szuverenitást és szövetségi hitelességi kérdést jelent. Grönland megszerzésének a gondolata is NATO-hitelességi kérdéseket vet föl, valamint európai stratégiai fókusz-kérdéssé is válik, hiszen a dán szuverenitás és a NATO-ernyő szorosan összekapcsolódik.

Trump grönlandi terjeszkedési törekvései felidézik korábban megfogalmazott területi igényeit, mi szerint visszaszerezné a Panamacsatornát (amelyet az Egyesült Államok 1999-ben hivatalosan átadott Panamának), valamint Kanada 51. állammá tételét. Az Egyesült Államok jogilag megszerezhetné Grönlandot a dán kormány beleegyezésével, ami Grönland önkormányzati parlamentjének hozzájárulásán is múlik. (Az Egyesült Államok 1867-ben hasonló “vásárlást” hajtott végre, amikor Alaszkát megvette Oroszországtól. Egyes szakértők szerint Washington szabad társulási megállapodást is köthet Grönlanddal, amelynek keretében a terület önkormányzati jogokkal rendelkezne, de gazdasági segítségnyújtás és a védelemi kérdések területén továbbra is szoros kapcsolatban állna az Egyesült Államokkal. (Az Egyesült Államok már kötött ilyen szerződéseket Mikronéziával, a Marshall-szigetekkel és Palauval.) Egy ilyen megállapodás azonban még mindig mind a grönlandi, mind a dán kormány jóváhagyását igényelné.

Trump hangos területi igényeivel tehát Grönland és vele együtt a sarkvidék újra napirendi ponttá vált mind az európai mind a világ egyéb nagyhatalmai körében, mint Kína és Oroszország. Az ügy, valamint a sarkvidéki területek azonban korábban is jelen voltak a biztonságpolitikában, noha nem feltétlenül ennyire látványosan. Az Északi-sarkvidék mondhatni nagyhatalmi versenyterület. A világon nyolc ország rendelkezik területtel az Északi-sarkvidéken, de a térségben Oroszország rendelkezik a legnagyobb területi jelenléttel. Az elmúlt években az orosz katonai tevékenység a régióban szintén megnövekedett, ami aggodalomra adhat okot az amerikaiaknak, ami még inkább égetővé teszi számukra a kérdést.

Kína is megerősítette regionális jelenlétét, „az Északi-sarkvidékhez közeli államnak” nevezve magát, aktívan igyekezett növelni gazdasági és katonai szerepét a térségben. Összehasonlításképp Kína három jégtörő hajóval rendelkezik – szemben Oroszországgal, aki körülbelül negyven-ötvennel, az Egyesült Államok pedig két-három ilyen hajójával. Xi Jinping kínai elnök 2014-es beszédében ráadásul kijelentette, hogy az ország úgynevezett sarkvidéki hatalommá kíván válni.

Az Északi-sarkvidék körüli történéseket elnézve tehát Grönland stratégiai értéke sokrétű. Földrajzilag kulcsfontosságú elhelyezkedéssel bír. Stratégiai jelentőségét tovább fokozza, hogy geopolitikai elhelyezkedéséből kifolyólag kiváló megfigyelőpontot jelent a légi, tengeri és űrben zajló polgári és katonai fejlemények megfigyeléséhez. A tudományos és kereskedelmi helyszínek és lehetőségek szempontjából a régió fontossága szintén tagadhatatlan, hiszen ebben az esetben a földrajzi elhelyezkedés egyenlővé válhat a hatalommal. Mivel az Északi-sarkvidék közel négyszer gyorsabban melegszik, mint a világ többi része, így fokozatosan nyílnak meg újabb hajózási útvonalak és ezzel együtt fokozódik az erőforrásokért folyó verseny is, így Grönland szerepe csak növekedni fog a jövőben, ezért elengedhetetlen a szigetet övező globális diskurzus, valamint a fentebb említett okokból kifolyólag nevezhető indokoltnak Washington érdeklődése a sziget iránt.

Egy venezuelai típusú beavatkozásnak azonban nincs legitim útja az Északi-sarkvidéken. De a jogszerűség önmagában nem teremt biztonságot. Európának pedig óvatosnak kell lennie, hogy ne keverje össze a morális egyértelműséget a stratégiai elkötelezettséggel. Trump bizonyította (és valahol ez lehet a venezuelai eset egyik valódi tanulsága), hogy akkor lép fel, ha úgy véli, hogy a kontroll megvalósítható, az ellenállás kezelhető és nincsenek alternatívák. Ha Európa biztosítani akarja, hogy egyetlen külső hatalom sem – sem az Egyesült Államok, sem Oroszország, sem Kína – ne tudjon hitelesen kényszerítő eszközöket alkalmazni Grönlanddal szemben, akkor a saját stratégiai lépéseire kell kimondottan összpontosítania.

Annak a valószínűsége tehát, hogy az Egyesült Államok katonai erővel lép fel Dánia ellen, meglehetősen alacsony. Dánia esete tehát távol áll Venezuela esetétől. Ha az Egyesült Államok katonai erővel lépne fel, a NATO, mint szövetség már csak történelem lenne, a transzatlanti biztonsági garancia pedig megszűnne létezni. Egyes nyilatkozataival ellentétben ezzel Trump is tisztában van, valamint egy ilyen lépést a Kongresszusnak is jóvá kell hagynia. Amit azonban Trump tehet, az az, hogy valamilyen „megállapodásra” törekszik (nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Trump az üzleti világból jött, teljesen másképp gondolkozik, más stratégiákkal él, mint más politikai vezetők), amely teljesíti a kontroll szándékát Grönlandra. 2026 január végén Davosban Donald Trump a hetekig tartó fenyegetőzés után hirtelen mégis visszakozott attól, hogy Grönlandot Dániától elvegye. Ez a lépés már azonban nem sokat javított a megromlott transzatlanti kapcsolatokon. Az elmúlt hónapok diplomáciai összetűzései által okozott további repedések csak megerősítették az elhatározást, hogy Európában komolyan átgondolják a Washingtonnal való évtizedes szoros együttműködést. Az eset azonban fontos tanulságokkal szolgál: a szuverenitás elvesztésének megakadályozása érdekében fel kell gyorsítani a stratégiai autonómia megvalósítását, hiszen ez a grönlandi eset felgyorsította azt a folyamatot, amely már régóta túl lassan haladt. Világossá tette, hogy az EU strukturálisan továbbra is ki van téve legközelebbi szövetségese nyomásának – és hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorolhat sokféle módon anélkül, hogy átlépné az erőszak küszöbét.

Nyitókép forrása: Steve_Allen / depositphotos.com

Témakörök: Európai Unió, háború, politika, USA
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT