Hogyan válik egy adriai kikötőváros az Osztrák-Magyar Monarchia működésének „mintagyűjtési területévé”? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Ordasi Ágnessel, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos munkatársával. Az interjúban szó esik az intézményközi összefogásról, a ludovika.hu felületén végzett misszióról, valamint arról, hogyan adnak a történész kompetenciák modern iránytűt a jövő közszolgálati szakembereinek kezébe.
Hogyan indult az érdeklődése a történelem iránt, és mi vezetett oda, hogy a dualizmus kori Fiume társadalmi, politikai és hatalmi viszonyai lettek a fő kutatási iránya?
Azt gondolom, hogy nálam is – mint sok kollégám esetében – a gyermekkori élmények és affinitások voltak meghatározóak. Imádtam a meséket és rajzfilmeket, de már ekkor elindult bennem egyfajta kutatói attitűd: próbáltam megérteni az összefüggéseket, mindent megkérdőjeleztem és kerestem a komplexebb dolgokat. A középiskolában szerencsém volt a kiváló magyar és történelemtanáraimmal, akik emberileg és szakmailag is inspiráltak. Eredetileg a művészettörténet és az esztétika vonzott, de végül a történelem társadalmi-politikai viszonyrendszerei és a hatalmi konfliktusok leképeződései fogtak meg. Fiume pedig az olasz nyelvtanulásom révén került a látókörömbe: kíváncsi voltam, miért éltek olaszok a Magyar Királyságon belül, és mi is pontosan az a „Fiume-jelenség”, miért és mennyiben számított különlegesnek.
Így jutottam tehát el a dualizmus kori Fiume vizsgálatához. Fiume ugyanis mint a korabeli Magyarország egyetlen tengeri kikötővárosa rendezetlen közjogi helyzeténél, valamint kivételes autonómiáján fogva remek lehetőséget kínált annak elemzésére, hogyan működött a magyar állami hatalom egy olyan soknemzetiségű, többnyelvű, viszonylag urbanizált térben, amellyel ráadásul még csak közös fizikai határral sem rendelkezett. A város egyszerre volt gazdasági kapu, politikai ütközőzóna és identitáspolitikai laboratórium. Ez a komplexitás pedig már a kezdetektől fogva kíváncsivá tett.
Milyen személyes vagy szakmai élmények, források inspirálták leginkább a fiumei impériumváltások, a magyar állami hatalomgyakorlás korlátai vagy a helyi elitcsoportok szerepe iránti kutatásait?
Az alapképzésen még a Sissi-filmek történeti forrásértékével foglalkoztam, de a mesterképzésnél már egy komolyabb kihívást és új ingereket kerestem. A Szabó Ervin Könyvtárban, valamint később a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában végzett kutatásaim során igen hamar rátaláltam Batthyány Tivadarra, aki nemcsak Fiume országgyűlési képviselője volt, de tengerészként és társadalmi-politikai kapcsolatai révén is ezer szállal kötődött a városhoz. Az ő alakján keresztül értettem meg igazán, hogy mennyivel sokrétőbb és összetettebb ez a téma. Szakmailag a 2016-os padovai Erasmus-ösztöndíjam volt a legmeghatározóbb, mert tágította a perspektívámat. Hazatérve pedig lehetőségem nyílt az ELTE Társadalom- és Gazdaságtörténet Doktori Program kurzusaira „áthallgatni”, ahol egyfelől egy fantasztikus szakmai közösségbe kerültem, másfelől behatóbban is megismerkedhettem például az Annales-iskola, a mikrotörténeti, pontosabban a léptékváltó történetírás eszközkészletével. Az új ismereteknek és élményeknek köszönhetően mind a munkamódszerem, mind a történeti érdeklődésem jelentősen kitágult. A tisztán politikatörténeti gondolkodásomat egy jóval árnyaltabb, a gazdasági és társadalmi jelenségekre nyitottabb mentalitás váltotta fel. Ez a fajta multidiszciplináris megközelítés és kísérletezgetésre hajlamos szellem azóta is alapjában véve meghatározza a kutatásaimat, és azt hiszem, remekül kiegészíti a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában szerzett levéltárosi tapasztalataimat, valamint a Rijekai Állami Levéltárban végzett kutatásaim során nyert forrásismeretemet.
Jelenleg milyen kutatási témákkal foglalkozik leginkább?
Jelenleg a Fiumei Kereskedelmi és Iparkamara történetét igyekszem feltárni, de nemcsak mint intézménytörténetet, hanem mint a hétköznapokra ható, társadalomformáló szervezetet. Fiume számomra egy speciális „mintagyűjtési terület”, amelyen keresztül az Osztrák-Magyar Monarchia és Közép-Európa működési mechanizmusait, a modernizációs törekvéseket, illetve az állami akarat és a helyi érdekek közötti dinamikus párbeszédet és konfliktusokat tanulmányozom. Más szóval, számomra a kutatás célja és lényege nem elsősorban Fiume, hanem az, hogy megértsem: milyen társadalmi kompromisszumok, konfliktusok és narratívák tették lehetővé – vagy éppen lehetetlenné – a hatalom működését és a különböző nemzetiségek együttélését az Osztrák–Magyar Monarchiában.
A Magyar Nemzeti Levéltárnál szerzett levéltárosi tapasztalata hogyan befolyásolja a jelenlegi munkáját, és milyen új forrásokat vagy megközelítéseket hoz be ezekkel a témákkal kapcsolatban?
A Magyar Nemzeti Levéltárnál szerzett tapasztalataim alapvetően formálták a kutatói szemléletemet. Ennek egyrészt az az oka, hogy levéltárosként nemcsak az iratok tartalmát ismerhettem meg, de betekintést nyertem a szerkezetükbe és sokszor keletkezésük, rendszerezésük, megőrzésük, valamint adminisztratív kontextusuk és intézményi logikájuk történetébe. Ezen kívül úgy vélem, hogy a levéltári háttér nagyfokú forráskritikai és munkafegyelemre, azaz egyfajta szakmai alázatra megtanított, valamint a levéltári bürokráciával szembeni is megértőbbé, türelmesebbé tett.
A Levéltárban egy ideig a különböző érdekvédelmi szervezetek, valamint Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara referense is voltam, miközben a saját kutatásaim során a fiumei kamara irataival is intenzíven foglalkoztam, így ráláttam a kamarai rendszer jelentőségére és működésére. Ez a tapasztalat határozottan befolyásolta a kutatási témaválasztásomat, továbbá az iratokat őrző fondok ismerete számottevően segít abban, hogy akár a más városokból (pl. Arad, Debrecen, Temesvár, Zágráb, Kassa) származó dokumentumokat is megtalálhassam. Ez utóbbi különösen lényeges, mivel a kamarák kimondottan élénk kapcsolatot ápoltak egymással és a köztük lévő „tudástranszfert”, valamint szakmai konszenzusokat számos izgalmas kérdést felvetnek.
Ebben a pillanatban egyébként éppen Nagy Ágoston, Lajtai L. László, H. Németh István szerkesztésében nemrég megjelentetett A vármegye mint politikai tér és politikai képzet című, a Magyar Nemzeti Levéltár és az NKE közös konferenciakötetének recenzálásán dolgozom. Bár a kötet elég változatos tanulmányokból tevődik össze, szakmailag sokat tanultam belőle. Úgy vélem, a municipalitásról, az autonómiáról, valamint az érdekérvényesítésről és érdekképviseletről, nem kevésbé a vármegyék közti kapcsolati hálózatok működtetéséről szóló részek tanulságait nagy haszonnal fogom tudni a saját kutatásaimba is integrálni.
2025 szeptemberétől dolgozik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetében tudományos munkatársként – pontosan milyen feladatköröket lát el itt?
Tudományos munkatársként a legfőbb feladataim a publikálás, előadások tartása, konferenciák, workshopok szervezése és a szakmai fórumokon való részvétel. Fiume speciális helyzete – mint multikulturális kikötőváros, amely közös határral sem rendelkezett a Magyar Királysággal – tökéletesen illeszkedik az intézet közép-európai és regionális fókuszába, hiszen rajta keresztül kiválóan tanulmányozhatók a monarchiabeli hatalmi mechanizmusok és a különböző társadalmi-politikai mintázatok.
Milyen kihívásokkal vagy lehetőségekkel találkozik a kutatóintézeti környezetben?
Sajnos-nem sajnos elég nehezen mondok nemet, így kihívásként leginkább a saját határaimnak meghúzását és az időmenedzsmentemet, vagyis az elvállalt feladatok mennyiségét, beosztását és ütemezését említeném. Lehetőségként a fantasztikus, segítőkész és inspiráló kollégákat emelném ki; a szakmai beszélgetések és a kötetlenebb közös ebédek során új perspektívákat, forrásokat és szakirodalmat ismerhetek meg, ám tanulmányaik, monográfiáik ugyancsak követendő példát jelentenek. Ezen kívül szintén páratlan lehetőségnek tartom, hogy az Intézet lehetővé teszi, hogy valóban a kutatásra és a publikációkra koncentrálhassak, anélkül, hogy elaprózódnék.
Rendszeresen jelentkezik írásokkal a ludovika.hu Horizontok Blogján. Mi ösztönzi az ismeretterjesztő jellegű tartalomgyártásra, és mi az a pont, ahol ez élesen elválik a szigorú szakmai publikációktól?
Nem látok éles választóvonalat: a blogbejegyzéseket is ugyanolyan tudományos alázattal és levéltári kutatómunkával készítem elő. Fontosnak tartom a szélesebb olvasóközönség érzékenyítését bizonyos kérdések iránt, legyen szó a kormányzói palota építésének tragédiáiról vagy elfeledett sorsokról. Bár a szaktanulmányokban a bonyolult összefüggésekkel jobban ki tudok teljesedni, az ismeretterjesztést is ugyanolyan komoly és értékes műfajnak tartom, legfeljebb csak a feltüntetett jegyzetapparátus szerényebb.
Ha egyetlen gondolatot kellene kiemelnie, mi lenne az, amit a történelem iránt nyitott olvasóközönség számára a legfontosabbnak tart átadni a cikkein keresztül?
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a történelem nem fekete-fehér. Tele van narratívákkal, aspektusokkal és rengeteg apró tényezővel, amelyek egy-egy döntést befolyásolnak. A történészképzés során elsajátítható kompetenciák – mint a forráskritika, a nyitottság, a kreativitás és az árnyalt gondolkodás – az élet bármely területén, akár a piaci szférában is rendkívül hasznosak.
Publikációinak listája a Monarchia-kori Fiume modernizációjától az impériumváltásokon át az életrajzi elemzésekig terjed. Milyen szempontok alapján jelöli ki kutatásai fókuszpontjait, és milyen visszhangot váltanak ki írásai szakmai körökben?
A témaválasztásomat leginkább három szempont határozza meg. Először is a historiográfiai hiány. A dualizmus kori Fiume esetében sokáig többnyire politikai vagy diplomáciatörténeti megközelítések domináltak, miközben a társadalmi, intézményi és hatalmi működés részletei kevésbé voltak feltárva. Így fordult a figyelmem a modernizáció intézményi hátterére, az impériumváltások helyi szintű következményeire, vagy éppen konkrét szereplők pályaképére. Másodszor szintén releváns tényezőként említeném a forrásadottságot. Vagyis, ha egy levéltári anyag – például kamarai iratok, magánlevelezések, pénzintézeti vagy egyéb gazdasági jelentések, közigazgatási iratváltások – különösen gazdag és eddig kevéssé használt, akkor az önmagában is igen ösztönző lehet. Harmadszor, mindig mérlegelem, hogy az adott téma milyen tágabb kelet-közép-európai kontextusba illeszthető be. Az impériumváltások vizsgálata például jócskán túlmutat Fiumén és a birodalmi keretek felbomlásának helyi következményei remekül összehasonlíthatók más városok tapasztalataival is. Egy-egy személy, mint például Charmant Oszkár vagy Egan Lajos esetében viszont inkább az motivál, hogy rajtuk keresztül jól megragadhatóvá válik a magyar állami jelenlét és a helyi társadalom közötti közvetítő szerep. Az életrajzi fókusz tehát az írásaimban sosem öncélú, hanem konkrét strukturális kérdésekhez vezet el.
A szakmai közönség reakciói többnyire pozitívak és konstruktívak. Különösen értékelik, hogy a fiumei kérdést nem kizárólag nemzetpolitikai narratívában, hanem intézményi és társadalomtörténeti perspektívában közelítem és újabb, korábban még nem, esetleg csak kevésbé ismert forrásokhoz vagy problémakörökhöz nyúlok. Éppen ezért mindig lelkesen biztatnak, hogy az eredményeimet nemzetközileg is publikáljam.
Milyen tervei vannak a következő időszakban az NKE-n? Van-e előkészületben új nagyobb projekt?
Jelenleg több kéziraton, valamint egy Fiume modernizációs folyamatának anomáliáit bemutató tanulmánykötet szerkesztésén dolgozom. A legnagyobb tervem azonban egy saját monográfia megírása a Fiumei Kereskedelmi és Iparkamaráról, amelyhez bár még mindig aktívan folytatok levéltári alapjutatásokat, a tematika és a bemutatni kívánt főbb problémakörök már összeálltak. Noha a tervezett kötetben mindenekelőtt a fiumei kamarával kívánok foglalkozni, az országos és a nemzetközi párhuzamoktól sem szeretnék eltekinteni. Meggyőződésem, hogy igen izgalmas lenne, ha egyszer egy kutatócsoport berkein belül legalább a magyarországi kereskedelmi és iparkamarák mindennapi működéséről és társadalomformáló kompetenciájukról egy sokrétű, léptékgazdag, modern szemléletű kutatási projekt indulhatna el.
Végül, szeretném a kutatásaimat nemzetközileg is jobban beágyazni, esetleg horvát, olasz és más nemzetiségű kollégákkal élénkebb diskurzust, vagy esetleg kölcsönös együttműködéseket kialakítani.
Vannak-e oktatási tevékenységei az NKE-n. Ha nem, tervez-e ilyesmit a jövőben?
Mivel nemrég érkeztem az intézménybe, jelenleg nem végzek oktatási tevékenységet, de a jövőben nem zárkózom el tőle, mert fontosnak tartom a tehetséggondozást.
Nyitókép: Fiumei barikád 1919-ben. Forrás: Fortepan / Schmal Alexandra
