Az arany unciánkénti árfolyamának 4 000 dollár fölé emelkedése nem csupán történelmi árrekordot, hanem egy sokkal mélyebb folyamatot is jelent: a kockázatkerülés egy új korszakát, amelyet alapvetően meghatároz a globális pénzügyi rendszerrel kapcsolatos bizalom átrendeződése. A megnövekedett geopolitikai bizonytalanság és gazdasági oldalról pedig a növekvő fiskális feszültségek egyelőre továbbra is az arany iránti megnövekedett keresletet támasztják alá.
Az arany mint rendszerindikátor
Az arany a globális pénzügyi rendszer egészségi állapotának egy indikátoraként is értelmezhető. Következésképp, az árfolyam hirtelen, illetve tartós és nagymértékű emelkedése mindenképp figyelmeztető jelzésként szolgál.
A globális pénzügyi válság idején az arany árfolyama az 1 000 dolláros szint körül mozgott, a COVID–19 járvány alatt átlépte a 2 000 dollárt, a Trump-kormány vámbejelentései által is felerősített bizonytalanság idején a 3 000 dolláros szintet is áttörte. Ezek a mérföldkövek mind olyan időszakokhoz kötődnek, amikor a pénzügyi rendszer stabilitásába, vagy a fiskális és monetáris politikák megbízhatóságába vetett bizalom megingott.
Érdekes megfigyelni, hogy 2025-ben, miközben a dollár szokatlanul jelentős gyengülést szenvedett el, az arany továbbra is történelmi csúcsokra emelkedett. E két jelenség összekapcsolása azért is figyelemre méltó, mert a piac elsőszámú menedékvalutájaként hosszú időn keresztül a dollárt tekintették. Ezt alapozza meg az Egyesült Államok intézményeibe és így a dollárban denominált eszközeibe vetett erős bizalom. Az elmúlt évben ez a kép azonban némileg megváltozni látszik. A Federal Reserve-t sokáig a globális pénzügyi stabilitás bástyájaként tartották számon, különösen politikai függetlensége miatt. Az utóbbi időszakban azonban a Fehér Házból és Donald Trump elnöktől érkező nyomás ezt a dinamikát egyes értelmezések szerint új kontextusba helyezi.
Gazdasági mozgatórugók
Az alacsony amerikai kamatok, illetve a magasabb infláció szintén vonzóbbá teszi az aranyat, mint fedezeti eszközt. Az infláció különösen aktuális kérdés lehet a következő időszakban, tekintettel az egyre fokozódó kereskedelmi korlátozásokra, amelyek inflációnövelő hatásokkal járhatnak. A fenti turbulenciák következménye, hogy a befektetők és az intézményi szereplők egy része elveszíti a bizalmát a hagyományos államkötvények reálérték-megőrző képességében és fiat pénzekben.
Tágabb kontextusban értelmezve, ugyanezen hatásokat erősítik, hogy az 1971 utáni monetáris rendszer sajátosságai. A demográfiai változások és a megnövekedett költségvetési kiadások kombinációja az amerikai adósságszintek meredek emelkedéséhez vezetett. Az amerikai államadósság az akkori 35%-os szintről 2024 végére 124%-ra emelkedett. A kedvezőtlen jövőbeni fiskális kilátások, a növekedés „felinflálásának” kényszerét vetítheti előre. Mindez, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a világ tartalékvalutájával, tovább növelheti az aranyba való fokozott allokációt.
A fentiek alapján az arany jelentősége érdemben növekszik a globális tartalékeszközök között, és egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a monetáris rendszerben. Ezt támogatja, hogy az arany nem hordoz hitel- vagy partnerkockázatot, így bizalomforrásként szolgálhat, illetve az egyik legfontosabb tartalékeszközzé válik az államkötvények mellett. Érdemes kiemelni továbbá az arany és a dollár közötti fordított kapcsolatot, ami a jelenlegi gazdasági folyamatok tükrében további vonzerőt kölcsönöz az arany számára. Amikor a dollár értéke csökken, az arany ára jellemzően emelkedik, lehetővé téve a központi bankok számára, hogy tartalékportfoliójukat részben védjék a piaci volatilitással és a devizakockázatokkal szemben.
Nem hagyható szó nélkül azonban, hogy a fenti folyamatok miatt az arany tartalékokon belüli aránya szükségszerűen növekedik annak magasabb árfolyama miatt.
A 2022-es geopolitikai fordulópont a jegybanki aranyvásárlásokban
Az arany árfolyamának felfutásában a döntő fordulópont 2022-ben következett be, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű invázióját követően. Az orosz jegybank Európában tartott eszközeinek befagyasztása sok ország számára adott egyértelmű jelzést arról, hogy a dollárban és nyugati pénzügyi eszközökben tartott tartalékok geopolitikai kockázatot hordoznak. Különösen jelentősek ezek az aggodalmak és kezdeményezések a BRICS országok részéről.
A 2022-es rekordméretű aranyvásárlások ellentétben állnak az 1990-es és a 2000-es évek elejével, amikor a központi bankok nettó aranyeladók voltak. Az eladás mögött számos ok állt, többek között a jó makrogazdasági feltételek és az aranyárak csökkenő tendenciája.
A központi bankok aranyhoz való hozzáállása az 1997-es ázsiai pénzügyi válságot, majd később a 2007–2008-as pénzügyi válságot követően kezdett megváltozni. 2010 óta a központi bankok éves szinten nettó aranyvásárlók. A World Gold Council adatai szerint az elmúlt három évben Kína, India, Lengyelország és a Cseh Köztársaság tartoztak a legnagyobb vásárlók közé. A központi bankok csak 2025 harmadik negyedévében 220 tonna aranyat vásároltak, ami egy 28%-os emelkedés a megelőző negyedévhez képest.
Kína szerepe az aranypiacon
Az elmúlt években a világ legjelentősebb jegybanki aranyvásárlója Kína volt. Érdemes megjegyezni, hogy mindeközben a világ legnagyobb termelője is. A kínai jegybank törekvése a dollártól való függőség csökkentése. Ebbe a trendbe illeszkedik bele a dollárban denominált eszközök (pl. amerikai államkötvények) arányának csökkentése és aranyra való cseréje. 2011 óta 1,3 ezer milliárd dollárról 765 milliárd dollárra csökkentette az államkötvény-állományát.
Fontos azonban látni, hogy a dollár továbbra is kulcsfontosságú a globális olaj-, arany-, és devizakereskedelemben. Bár történtek elmozdulások, a nemzetközi kereskedelemben való aktív részvétel továbbra is megköveteli a dollár használatát.
A központi bankok aranyra való áttérésének ez a felgyorsulása egybeesett a tartós infláció meredek megugrásával is, ami arra enged következtetni, hogy a geopolitikai kockázat nem az aranyra való áttérés kiváltó oka.
Kilátások és következtetések
Előretekintve, a kilátások továbbra is kedvezőek: a J.P. Morgan előrejelzése szerint az arany ára 2026 végére elérheti az 5 000 dollár/uncia szintet, hosszabb távon pedig akár 6 000 dollár sem kizárt. A központi banki aranyvásárlások strukturális trendje várhatóan fennmarad. Mindez arra utal, hogy az arany szerepe a globális monetáris rendszerben nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: újra központi jelentőségűvé válik. Ugyanezt támasztja alá a magyar adat, miszerint az MNB 2024 szeptemberére 110 tonnára növelte az aranytartalékot.
Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az árak meredek emelkedése, valamint a befektetők erőteljes beáramlása miatt a globálisan kezelt vagyon jelenleg nagyjából 2,8%-át tarták aranyban. Az arany szerepe a kockázatok más irányú diverzifikálásában is megjelenik, amelyben különösen hangsúlyosak az egyéb, kockázatosabb technológiai vagy AI részvények piaca.
