A klímaváltozás olyan, mintha az égen szálló repülőből csavarnánk ki egyesével az alkatrészeket azt vizsgálva, hogy mikor zuhan le – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2025/2026-os őszi szemeszterének utolsó előadásán, december 2-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában, ahol A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (hazai) városi aspektusai címmel Buzási Attila egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének tanszékvezetője adott elő.
Valamennyien a bőrünkön érezzük a klímaváltozást – emelte ki köszöntőjében Pálvölgyi Tamás tanszékvezető egyetemi docens, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese. Hozzátette, mi, a közszolgálati egyetemen elsősorban a károkat szeretnénk elhárítani, ezért került fókuszba az alkalmazkodás kérdésére. Szintén tény, hogy a világ népességnövekedése megállni látszik, azonban megoszlása jelenleg is drámaian változik: az emberek a városokba áramlanak. Magyarországon ez az arány 65–35% a városok javára. A város pedig a klímaváltozás szempontjából nagyon sebezhető. Előadónk pedig e téma első öt hazai kutatója között van – zárta köszöntőjét a dékánhelyettes.
Evolúciós és társadalmi nyomás
A klímaváltozáshoz bárki megtalálhatja kapcsolódási pontját, ami veszélyezteti jólétét – ez minden emberre igaz a Földön. Emellett sokakat zavar, hogy az életünkben bekövetkező változásokat nem tudjuk egzaktul előre jelezni, ebből klímaszorongás alakulhat ki. Mintha egy égen szálló repülőgépből egyesével csavarnánk ki alkatrészeket azt vizsgálva, mikor zuhan le. Tehát nagyon komplex rendszerekbe avatkozunk be durván. A változó környezeti körülmények evolúciós és társadalmi nyomást is hordoznak. Akadtak az emberiség történetében optimális környezeti körülmények: például i. sz. 1000 környékén. Aztán 1300–1600 között megérkezett a kis jégkorszak, ami számos konfliktushoz és járványhoz járult hozzá. Igaz, hogy volt már melegebb a Földön, de az ember még ilyen hőmérséklet-tartományban nem élt. Más élőlényekhez képest két előnyünk van: az eszközhasználat és az intelligencia. Viszont, amiket építünk, azok megint csak rombolják a természeti környezetet.
Mi a klímaváltozás?
Az éghajlat nem egyenlő az időjárással, az éghajlatváltozás pedig nem a felmelegedés, hanem az extrém időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése. Az ember által előidézett változásokhoz a Föld új egyensúlyi állapotokat fog létrehozni. Ha így folytatjuk, 35 év múlva szinte teljesen megszűnnek a sarki jégsapkák és akár minden második évben lehet olyan extrém hőség, mint korábban ötvenévente. E sérülékenység egyaránt érinti a fejlett és a fejlődő világot is, ám ma a válaszok eltérnek. A jelenlegi nemzetközi jog viszont egyáltalán nem kezeli a klímamenekült fogalmát, s nehéz is lenne eldönteni, hogy melyik ország biztonságos ilyen szempontból.
Mit tehetnek a városok?
Jelenleg Ázsiában élnek a legtöbben városokban, ám a legintenzívebb urbanizáció Afrikában zajlik. Európában is számos olyan városias terület van, ahol egyre jellemzőbbek az extrém időjárási jelenségek – még a Benelux-államokban és a Baltikumban is. A városokat hasonló jelenségek érintik: például az extrém hőszigetek kialakulása vagy a hirtelen elöntések, ám az alkalmazkodás mindig eltérő. A kihívásokra alapvetően két válasz lehetséges: a dekarbonizáció és a mindig az adott területre szabott adaptáció, azaz az elkerülhetetlen következmények kezelése a városi térben. Utóbbiak politikai ciklusokon átívelő terveket igényelnek, s gyakran igen nehéz a költségek és a hasznok értelmezése. Egy nemrégiben lezajlott európai kutatás szerint ma – némi meglepetésre – a közép-európai városok rendelkeznek a legjobb helyzetfelismeréssel és a jövőre vonatkozó stratégiával a klímaváltozás következményeinek kezelésére. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy szinte minden a helyi adottságoktól és a helyi döntéshozók motivációjától függ. Ha a politikus elkötelezett, akkor a stratégia valódi lesz, nem csak egy kipipálandó dokumentum. Egy másik kutatás ezért a tudatos és eredményes alkalmazkodás gátló tényezőit igyekezett felfedezni. Sok városi stratégiában ugyanis csak megemlítenek környezeti hatásokat, de hiányzik belőlük akár az általános, akár a sérülékeny társadalmi csoportokra vonatkozó, az őket bevonó cselekvési terv. Utóbbi hiányosság még Közép-Európa városainak stratégiájában is. Annyi bizonyos, hogy a klímaalkalmazkodás mértékét mindig az adott város kitettségére érdemes megtervezni.
Videó: Pálfalvi Zoltán
Nyitókép: Budapest, Városliget, forrás: Fortepan / Góg Emese
