Változó dinamikák: hogyan biztosíthatjuk a nemzetközi felügyeleti mechanizmusok egyensúlyát és hatékonyságát? címmel szervezett nemzetközi konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) együttműködésben a karon működő Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhellyel november 17-én, a Ludovika Főépület Zrínyi termében.
Lélegzetelállító az elmúlt években a nemzetközi együttműködésekben tapasztalható változás – emelte ki megnyitó beszédében Varga Réka, az NKE ÁNTK dékánja. Mint elmondta, e konferencián és a nemzetközi szervezetekben is gyakran használt szó, a felügyelet angolul azt is jelenti, hogy valamit elnézünk, vigyázatlanságból eredően tévedést követünk el. A felügyeletnek tehát nem elég néznie, látnia is kell. Nem béníthatja le azt, amit meg szeretne védeni. Természetesen ennek egyensúlyát nehéz megtalálni, de a Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhely harmadik konferenciája új irányokból szeretné beindítani az erről folyó beszélgetéseket, amelyek szándékuk szerint nem csupán akadémikusak, de társadalmilag is hasznosak lesznek. Varga Réka hozzátette, a közszolgálat lényege a figyelemben és a szolgálatban rejlik, így a törődés, hogy a rendszer az embereket szolgálja, sokkal fontosabb, mint az ellenőrzés vagy a felügyelet. Emellett lényegesek még a kapcsolatok, azok kontextusa is. A dékán ennek kapcsán Václav Havelt idézte: „Az igazság nem csupán az, amit gondolsz, hanem az a kontextus is, amiben elmondod, ahogyan, akinek és amiért azt elmondod”.
Változások tanúja, de őre is?
Amikor elmesélem a diákjaimnak, hogy hogyan működött harminc éve egy nagykövetség vagy egy konzulátus, egyszerűen nem hiszik el – kezdte előadását Erdős André volt nagykövet, a Magyar ENSZ Társaság alelnöke. Hozzátette, a változás mértéke egészen elképesztő, így elengedhetetlen, hogy megpróbáljuk minél jobban megérteni a történéseket. Az 1945-ben alapított ENSZ története talán képes megmutatni, hogyan fejlődött az emberi társadalom az utóbbi évtizedekben. Amit ma látunk, az számos döntéshozó szerv és intézmény világméretű panorámája, ami életünk minden pontjára hatással lehet. Ráadásul a civil és más szervezetek eddig ismeretlen, innovatív cselekvéseket vezettek be a világban. A diverzitás pedig elhozta a multilaterializmus burjánzását. Ami látszik, a nemzetközi együttműködés tere az ENSZ hatalmas szervezetén múlik, azonban a tempó és a ritmus nagyon változott 1945 óta. A változás csak a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a Közgyűlés kétharmados egyetértésével érhető el. A folyamat lassú és rendkívül összetett. Még a legegyszerűbb döntések is elsikkadhatnak az ellentétek miatt. Lehet vajon adaptálni a mai kihívásokhoz a nemzetközi szervezetet? E cél fontos, de sosem látott kihívásokat és nehézségeket jelent. Az ENSZ mintha csak valami új világrendre várna, miközben új világrendetlenség alakult ki. Erdős André felidézte: volt már komoly siker az ENSZ életében, mégpedig a helsinki záródokumentumok aláírása a hetvenes években. Szinte felmérhetetlen, milyen hatással volt ez a nyugati és a keleti világ államaira. Világunk globális falu, ahogyan ezt Kofi Annan főtitkár egykor mondta, tehát ma már senki nem maradhat ki. Óriási hiba és zsákutca, ha nem figyelnünk másokra, ez pedig minden nemzetközi szervezet alapvető kötelessége – zárta előadását a volt nagykövet.
Eltérések a kontinenseken
A multilateralizmus jövője és az állami autonómia: regionális nézőpontok címmel, Varga Réka dékán moderálása mellett cserélt eszmét Rahmat Mohamad, a Kuala Lumpur-i Universiti Teknologi MARA nemzetközijog-professzora, az Ázsiai-Afrikai Jogi Tanácsadó Szervezet (AALCO) volt főtitkára; Stumpf István miniszteri biztos, a Széchenyi István Egyetem professzora, az Alkotmánybíróság egykori tagja; valamint Pier Paolo Pigozzi, az NKE nemzetközi rektorhelyettese. Rahmat Mohamad kifejtette, nagyon fontos, hogy a kis országok együtt gondolkodjanak, hiszen hangjuk egyedül aligha fog messzire eljutni. Úgy fogalmazott, a fejlődő országok számára az ENSZ reménykeltő vízió volt, ám fénye megkopott, hiszen nagyon kevés afrikai vagy ázsiai ország lett nyertese a folyamatoknak. Hozzátette, a jelenlegi, kapcsolatokon alapú világ kihívásokkal küszködik, ennek fő oka szerinte, hogy a Nyugat sokszor a be nem avatkozás elvét választja, s nem kényszerít ki döntéseket. A professzor előadása alaposan elemezte az ENSZ felügyeleti munkáját ázsiai szemszögből. Kiemelte, míg Európában és Amerikában az állampolgárok közvetlenül bírósághoz fordulhatnak emberi jogot sértő esetekben, az ázsiai szervezet ehhez képest jórészt egy konzultatív testület. Az ENSZ tiszteletben tartja ugyanis a térség igényét a csendes diplomáciára. A professzor szerint a valódi megoldás nem a globális kormányzás és a szuverenitás között van, hanem egy olyan befogadó keretrendszer kialakításában, ahol mindkettő együtt, fenntartható módon tud létezni.
Stump István úgy fogalmazott, hogy jelenleg az ENSZ a platform a globális szintű cselekvések bejelentésére, viszont, mint minden nemzetközi szervezet, kihívásokat támaszt a nemzeti szuverenitás terén. Az ENSZ működésének alapja a bizalom, ennek figyelhetjük meg jelentős erózióját ma. Az USA mellé új nagyhatalmak emelkedtek fel, s ahogyan az ENSZ kezdett megbénulni, új nemzetközi szervezetek alakultak, mint például a BRICS. A kérdés az, hogy kialakulhat-e olyan megoldás a mai nemzetközi szervezeteken túlmutatóan, ami képes stabilizálni ezt a helyzetet. Stumpf István szerint ugyanis ma a kormányok döntései szinte mindig átlépnek a határokon. Emellett a szuverenitás jellege is megváltozott, elég, ha csak az adatszuverenitás kérdésére vagy a mesterséges intelligencia új kihívásaira gondolunk.
Pier Paolo Pigozzi előadásában azt emelte ki, hogy fontos megkülönböztetni a multilaterializmust a szupranacionalitástól. Míg előbbi koordinált közös cselekvést jelent, utóbbi viszont egy olyan magasabb szintű testületet hoz létre, amely már a nemzeti jogrendszerek fölött van. A többoldalú, de egyenrangú kapcsolatok természetesen több erőfeszítést igényelnek ahhoz, hogy közösen megoldjanak olyan problémákat, amelyekre a tagok külön nem képesek. Az ENSZ az előbbi módon jött létre, de Amerikában a helyi képviselői nemzetek fölötti szervezetekként kezdenek működni, amelyek ideologikusak és gyakran felülről szeretnék meghatározni a jogot. A rektorhelyettes kifejtette, a nemzeti alkotmányozó mozgalmak a XX. században megteremtették az alkotmányos pluralizmust, majd a nemzetközi jogot és a globális adminisztratív területet. A nemzetek fölöttiség ideája iránti rajongás azonban ma komoly veszélyt jelent a nemzetközi jogi területre és az országok jogrendszerére. Latin-Amerikában bizonyos posztliberális értékek már át is vették a joguralom helyét.
Politika a bíróságokon és a gazdasági életben
A nemzetközi konferencia második paneljében A bíróságok és politikai mechanizmusok kölcsönhatása: hogyan formálják a politikai döntéseket a bírói értékelések címmel, Orbán Endre, az NKE ÁNTK egyetemi docense moderálása mellett beszélgetett Carlos Bernal, a University of Dayton professzora, a kolumbiai alkotmánybíróság volt tagja; Gyarmathy Judit bíró, a Kúria főtitkára; Kecsmár Krisztián, az Európai Unió Törvényszékének bírája. Elhangzott, a világ számos alkotmánybírósága missziójának tekinti, hogy megváltoztassa a társadalmat, miközben eredetileg épp a társadalmi status quo és a joguralom fenntartása érdekében jöttek létre. Az EU Bírósága ugyanakkor önmagára jogértelmezőként, s nem jogalkotóként tekint – ám az uniós jogharmonizáció kiemelkedő szereplőjeként nem tud kimaradni a brüsszeli vagy épp a tagállami politikából. Szintén fontos észrevenni, hogy egy tagállam jogrendszerének nemzetközi felügyelete szintén képes azt befolyásolni. Lényeges, hogy ennek mindig az adatalapú párbeszéd legyen az alapja – hiszen például a jogállamisági vita árnyékában alig látszik, hogy maga a jogrendszer számos területén számít kiemelkedőnek az európai államok között.
A konferencia zárásaként Zalai Csaba, az NKE ÁNTK közszolgálati egyetemi tanárának moderálásával, a Nemzetközi jogi ellenőrző mechanizmusok, a piaci szféra és a magánvállalatok címmel cserélt eszmét Matthew Boyse, a Johns Hopkins School of Advanced International Studies és a George Washington University adjunktusa; Balogh László egykori OECD-nagykövet, korábbi államtitkár-helyettes; valamint Szűcs Gábor, a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója.
Nyitókép forrása: serezniy / depositphotos.com
