A tanulás nem csak tanórák, témazárók és vizsgák sorozatából álló folyamat. A tanulás olyan, mint egy jövőműhely, ahol a tanulók és tanárok közösen alkotnak, kísérleteznek azért, hogy a műhelyben születő élményekből élettapasztalat, a feladatmegoldásokból készség alakuljon ki. A kreatív, tanulóközpontú módszerek alkalmazása, mint például az élménypedagógia vagy a projektalapú tanulás, ma már nélkülözhetetlen módszerei a tanulásnak. Azt a célt szolgálják, hogy az iskolai végzettséghez, a diplomához készségek társuljanak. A jelen, két részből álló bejegyzés első fele a kontextus (munkaerőpiaci igények, jövőkészségek, élménypedagógia) bemutatására koncentrál. A második rész gyakorlatorientáltan mutatja be, hogyan válhat a tanulási folyamat élménnyé és hogyan fejleszthetők azok a kompetenciák, amelyek nélkül nehéz boldogulni a mindennapi életben.
Kihívást jelent hatékonyan működni az oktatásban a folyamatosan változó, technológia által átitatott környezetben. Egyre nagyobb az igény a változások, digitális újdonságok megismerésére, oktatásba integrálására. Miközben újabbnál újabb digitális eszközök jelennek meg, napirenden van a tanulói kompetenciák fejlesztése is annak érdekében, hogy a tanulók helytálljanak az átdigitalizált munkaerőpiacon és a magánéletben. Ebben a megváltozott és egyre gyorsabban változó környezetben a tudás típusú felkészültség önmagában nem elegendő. A munkaerőpiac olyan munkavállalók belépésére számít, akik képesek gyorsan alkalmazkodni, kreatívan gondolkodni, csapatban dolgozni és bátran használni az új technológiákat a változó munkakörülmények között.
A svájci székhelyű Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, továbbiakban WEF) felmérése, mely több mint 1000 vállalat visszajelzésére épít (Future of Jobs Report 2025), azt igazolja, hogy a következő években a munkahelyeken egyre nagyobb szükség van analitikus gondolkodásra, rezilienciára, vezetői és társas készségekre. Más felmérések ugyanezt támasztják alá, valamint hangsúlyozzák a problémamegoldó készég és a hatékony kommunikáció szükségességét is a pályakezdők körében (NACE Job Outlook 2025). Mindezt alátámasztja egy további adat, mely szerint 2021 és 2024 között, tehát összesen három év leforgása alatt egy átlagos állásra jellemző készségprofil harmada kicserélődött, (Lightcast, 2025) és a készségek változásának az üteme gyorsulni látszik a korábbi felmérésekhez képest. Tehát a munkáltatók már nem ugyanazt várják el, mint öt évvel ezelőtt. Az „upskilling” és a „reskilling” kifejezések gyakori használata a soft skillek felértékelődésére hívja fel a figyelmet.
Aczél Petra kommunikáció-, újmédia- és jövőkészség-kutató szerint a „a jövő munkaerőpiacán nem a legtöbb adatot ismerő, hanem a legkíváncsibb és a legfigyelmesebb ember lesz a legértékesebb”.
Kép forrása: Gerd Altmann / Pixabay
Egy biztos, a dinamikusan változó környezet hatására alakuló munkaerőpiaci elvárások az oktatásban is változásokat követelnek, miközben a WEF álláspontja szerint a kompetenciák vonatkozásában nem beszélnek közös nyelvet a kínálati és a keresleti oldalon, azaz az oktatásban és a munkaerőpiacon. A kompetenciafejlesztéshez és az innovatív pedagógiai módszerek bevezetéséhez közös definíciókra van szükség.
Mit jelent mindez az oktatás számára? Azt, hogy nem elegendő a lexikális tudástranszfer. A tanulók jövőkészségekkel felvértezve érezhetik csak felkészültnek magukat. A munkaerőpiaci kihívások szempontjából a szakmai tudás megszerzése mellett egyre jobban felértékelődik a készségek fejlesztése. Ulf-Daniel Ehlers német oktatáskutató szerint a jövőkészségek képessé teszik az egyént arra, hogy önirányított, autonóm módon, sikeresen oldjon meg komplex problémákat bizonytalan, előre nem kiszámítható helyzetekben. A világ gyors változásai közepette a jövőkészségek biztosítják a sikeres alkalmazkodást, éppen ezért a XXI. századi oktatásnak is ezekre kell épülnie. (Ehlers, 2024)
A jövőkészségek a mindennapi életben használható készségek, amelyek lehetővé teszik, hogy új, váratlan helyzetekben is boldoguljunk. Ilyen készség például a kritikus gondolkodás, amely segít eligazodni az információk tengerében, például segít megkülönböztetni a valós információkat az álhírektől. Ugyanilyen praktikus és jól fejleszthető készség a kreativitás, amely nem csak a művészeti tevékenységek során, hanem például jogi vagy gazdasági területen is nélkülözhetetlen, hiszen ezeken a területeken is gyakrabban új, nem rutinszerű problémák megoldása a cél. A kommunikációs készségek, vagyis a tiszta, érthető beszéd és írás képessége, valamint az aktív hallgatás vagy az együttműködő kommunikáció alapkészségnek számítanak a legtöbb munkakörben.
A jövőkészségek fejlesztése innovatív megoldásokat és szemléletváltást igényel az oktatás szereplőitől. Az élménypedagógia, a tréningmódszertan vagy a projektalapú tanulás mind olyan eszközök, amelyek segítenek a felkészültségek erősítésében. Nem egyszerűen arról van szó, hogy beviszünk a tanterembe egy társasjátékot vagy szerepjátékot, amitől mindenki jobb kedvre derül. A társasjátéknak vagy a szerepjátéknak fontos szerepe van abban, hogy a tanuló összekapcsolja az élményt a tanóra céljaival, és az élmények nyomán meg tudja fogalmazni, hogy a való életben mi működik és mi nem. A szerepjáték csak egy eszköz a tanuláshoz, a tanulás élményszerűbbé tételéhez.
A tanulók számára különösen fontos, hogy relevánsnak érezzék a megszerzett tudást, hogy értsék, hol és mikor lesz szükségük az adott tantárgy keretein belül megszerzett tudásra és tapasztalatokra. A készségfejlesztés, az élménypedagógia éppen ebben erős: képes közelebb hozni a tananyagot a tanulók mindennapi tapasztalataihoz. Ennek megvalósításában természetesen kulcsszerepet tölt be az oktatók nyitottsága arra, hogy hallgatóközpontú módszereket alkalmazzanak, miközben a tanulók tanulási hajlandósága és önirányítási képessége is lényeges szerepet tölt be a tanulási folyamatban.
A bejegyzés itt olvasható első részében a kontextus bemutatására (munkaerőpiaci igények, jövőkészségek, élménypedagógia), vagyis a miértre adható válaszokra koncentráltam. A folytatásban igyekszem a hogyan kérdést megválaszolni, vagyis gyakorlatorientáltan írni arról, hogyan válhat a tanulási folyamat élménnyé és hogyan fejleszthetők azok a kompetenciák, amelyek nélkül nehéz lesz boldogulni a jövőben.
Ehlers, UD. (2024). Towards a Future Skills Framework for Higher Education. In: Ehlers, UD., Eigbrecht, L. (eds) Creating the University of the Future. Zukunft der Hochschulbildung – Future Higher Education. Springer VS, Wiesbaden.
Nyitókép forrása: Gerd Altmann / Pixabay
