Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • OPEN ACCESS
Tóth Kálmán

Platón aktualitása

Milyen mondanivalója lehet egy több mint két évezreddel korábban élt gondolkodónak?

Tóth Kálmán 2025.09.23.
Smrcz Ádám

Mi a manipuláció?

Kísérlet a manipuláció filozófiai elméletének kidolgozására.

Smrcz Ádám 2025.07.04.
Schvéd Brigitta

„Digitális eszmetörténet”

Mit kínálhat a Reception Reader az eszmetörténészek számára?

Schvéd Brigitta 2025.06.24.
Dobos Gábor

Tényleg jó dolog a helyi autonómia?

A decentralizáció és az autonóm helyi kormányzás nem csupán elméleti ideál, hanem valódi eszköz.

Dobos Gábor 2025.06.18.
Pócza Kálmán

Piszkos kezek és keresztény politika

Mit kezdjünk az erkölcsi kompromisszumokkal egy tragikus világban?

Pócza Kálmán 2025.06.13.
PÁK BLOG
Picture of Hörcher Ferenc
Hörcher Ferenc
kutatóprofesszor, intézetigazgató, NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
  • 2025.09.30.
  • 2025.09.30.

Az intellektuális konzervativizmus brit diskurzusának rekonstrukciója

RECENZIÓ – A brit konzervativizmus szellemi hátterét feltáró sokszerzős kötet bemutatása ‒ az egyik szerkesztő tollából.

Ha az arckép mellett van jelentősége az önarcképnek, az életrajz mellett az önéletrajznak, akkor hátha érdekes lehet a recenzió mellett saját könyvünk bemutatása. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az elfogulatlanság nehezen elérhető cél. Viszont érdekes háttérinformációkhoz juthat a lehetséges olvasó azáltal, hogy a szerző-szerkesztő avatja be a kötet születési titkaiba.

Kezdjük hát mi is e kötet előéletével. Több, mint négy éve indítottunk el egy konferenciasorozatot a brit konzervativizmusról azzal a céllal, hogy az anyagokat lehetőség szerint publikáljuk is. E konferenciák Budapesten, a cambridge-i Churchill College-ban, valamint az Egyesült Államokban, a Ford Foundation Grand Rapids-ban található székházában zajlottak, az NKE társzervezésében. Visszatérő szervezőtársaim Daniel Pitt és Phillip Blond voltak, meghatározott időre mindketten az NKE külsős kutatói.[1] Az első konferencia anyagából született a The Post-Liberal Turn and the Future of Conservatism című kötet, Daniel Pitt és Phillip Blond szerkesztésében. Ez a kötet azóta magyarul is megjelent, A posztliberális fordulat és a konzervativizmus jövője cím alatt, szintén a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában. A második konferencia anyagából készült kötet a napokban jelent meg a Routledge kiadónál Intellectual Conservatism from Burke to Scruton (Intellektuális konzervativizmus Burke-től Scrutonig) címmel.

Az első kötet azon a ponton kapcsolódott be a brit konzervatív diskurzusba, amikor a szerzők egy csoportja azt javasolta, hogy a posztliberalizmus kifejezéssel kellene leváltani a konzervativizmus kortárs fogalmát. A radikális javaslat magyarázata a brit konzervativizmus reménytelen politikai helyzete volt. Az ügyetlenül menedzselt, és ezért szükségtelenül nagy társadalmi költséggel járó brexitet követően, a migrációs válság és a konzervatív párt vezetői válsága nyomán a konzervativizmus politikai képviselete elbizonytalanodott.

A jelen, második kötet anyagát adó konferenciát 2023-ban tartottuk Cambridge-ben, a témához választott kollégiumban, a Churchill Archívumnak otthont adó Churchill College-ban. A téma a brit intellektuális konzervativizmus jelene és múltja volt. Roger Scruton gondolataira építve abból a hipotézisből indultunk ki, hogy ahhoz, hogy a brit Tory Párt (s azon keresztül a konzervatív szemlélet máshol is) a jelenlegi válságából kijusson, intellektuális munkára van szükség, amibe a konzervativizmus akadémiai-egyetemi kutatóinak is érdemes kapcsolódniuk. Természetesen nem úgy, hogy policy-javaslatokat fogalmaznak meg, hanem inkább úgy, hogy a valóságot (a politikai jelent és a múltat) és a rá vonatkozó elméleti reflexiókat tanulmányozzák, és e vizsgálódások alapján aktuálisan (is) releváns elméleti következtetéseket próbálnak levonni.

A kötet ennek megfelelően nem egyetlen „üzenet” közvetítésére vállalkozik – nincs konkrét agendája, amelyet szeretne „keresztül vinni”. Inkább abból próbál előnyt fabrikálni, hogy többféle nézőpontból közelít a konzervativizmushoz, és többféle módszertant alkalmaznak szerzői, akik ráadásul többféle generációból verbuválódtak. Ennek megfelelően a konzervativizmus sokféle arcát tudják felmutatni, és egymástól eltérő olvasói elvárásoknak tudnak megfelelni – reményeink szerint ki-ki megtalálja a maga munícióját azon olvasók közül, akik az angolszász intellektuális konzervativizmus iránt érdeklődnek. Az alábbiakban egyszerűen végigszaladunk a kötet fejezetszerkezetén, s reményeink szerint ezzel is érzékeltetni tudjuk, mennyi érdekességet rejteget az olvasó számára e kötet, anélkül, hogy lelőnénk szerzőink fontosabb „poénjait”.

Ahogy az a cím alapján elvárható, az első rész többé-kevésbé az eszmetörténetírás elvárásai felől közelít a konzervativizmushoz. A címe: Konzervatív nézetek, konzervatív gondolkodók. E fejezetben szerkesztőtársam, Daniel Pitt a brit alkotmánytörténet felől tekint a konzervatív beállítódásra, én magam pedig a XX. század második felének három jellegzetes brit konzervatív műhelyét hasonlítom össze: az LSE (Oakeshott), a cambridge-i Peterhouse (Cowling) és a Salisbury Review (Scruton) körét. Az ezt követő írásban Bracy Bersnak Evelyn Waugh konzervatív olvasatát adja, majd pedig Michael Oakeshott liberál-konzervatív politikafogalmát járja körül Christopher Fear.

A második fejezet szerzői közelebb merészkednek a Konzervatív Párthoz, és azt vizsgálják meg, miként befolyásolták annak sorsát meghatározott politikai eszmék. A fejezet első szerzője Lord Norton, maga is politikus, ma is aktív tagja a Lordok Házának, így ugyancsak megfontolandó mindaz, amit a konzervatívok sikerességéről ír. A következő szerző Stuart Ball, aki a konzervatív párt történetírói közül az egyik doyen. Azt vizsgálja, milyen kihívást jelentett száz évvel ezelőtt a konzervatívok számára a szocializmus megjelenése. Ezt egy olyan dolgozat követi James Vitali tollából, amely – mi így mondanánk – a polgári középosztály kiegyensúlyozó szerepét tárgyalja, végül a fejezet utolsó írásában Ojel L. Rodriguez Burgos arról ír, hogy az LSE konzervatívjai, vagyis Oakeshott körének a politikai háttérmunkába bekapcsolódó tagjai nem pusztán Thatcher gazdasági programját támogatták, hanem azt a morális-politikai projektet, amelyet felismertek benne.

A harmadik fejezet a szólásszabadság kérdését tűzi napirendre. Az első dolgozat szerzője Matt Beech, aki a Hulli Egyetem Brit Politikai Központjának vezetője, és évek óta tanít egy kurzust ebben a témakörben. A fejezet másik szerzője pedig egy doktoranda az egyetemen, Zeena Mistry, aki egy eddig háttérbe szorult kérdést vet fel: az indiai származású britek viszonyát a szólásszabadság kérdéséhez, s azon keresztül az intellektuális konzervativizmushoz.

Bizonyos értelemben a legizgalmasabb az utolsó fejezet, amely a vallásosság és a kortárs konzervativizmus viszonyát taglalja. A kegyelem fogalmát elemzi konzervatív nézőpontból Sebastian Morello, aki e témában közben egy monográfiát is megjelentetett Conservatism and Grace. The Conservative Case for Religion by Establishment (Konzervativizmus és kegyelem. Az államegyház konzervatív védelme) címmel. Imogen Sinclair a gyakorlati bölcsesség transzcendens forrásaira kérdez rá. Phillip Blond pedig, aki a kortárs brit intellektuális konzervativizmus meghatározó alakja, szerényen a következő témát tárgyalja: „Mi kormányozzon bennünket?”

A kötetet Daniel Pitt konklúziója zárja, visszatérve ahhoz a kérdéshez, melyet a Bevezetésben én magam vetettem fel: hogy vajon betöltheti-e hivatását a politikai diskurzusban, és ezért a konzervatív mozgalom számára értékes-e a konzervatív értelmiségi. Talán sejti már az elfogult recenzió olvasója is, mi a válaszunk a kérdésre.

Ferenc Hörcher – Daniel Pitt: Intellectual Conservatism from Burke to Scruton. Routledge, Abingdon, Oxon, 2025.


[1] Köszönettel tartozom az NKE előző és jelenlegi rektorának, Koltai Andrásnak és Deli Gergelynek, valamint az EJKK főigazgatójának, Török Bernátnak a konferenciák támogatásáért, és Robotka Andreának az adminisztratív háttér biztosításáért.

Nyitókép: The Royal Arcade – Conservative Club (Forrás: geograph)

Témakörök: filozófia, konzervatívizmus, kötet, recenzió
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT